Az átányi iparosok nem dolgoztak vásárra, csak a község igényeit látták el. Megrendelésre, hozott anyagból dolgoztak, javításokat végeztek. A kovácsok fő munkája az ekevasak élesítése, a lovak patkolása és a kocsik, szerszámok, épületek vas alkatrészeinek javítása volt. Ha megrendelésre új szerszámot gyártottak, a megrendelő hozta hozzá a vasat, ők csupán megformálták.

Az iparosok tevékenységükkel beilleszkedtek a munka és a termények csererendszerébe. A gazdák szerződtek a kováccsal egész évre ekevas élezésére, lovaik patkolására, szerszámaik rendben tartására. A kovács terményt kapott a szántó nagysága arányában, vagy kukoricaföldet, dinnyeföldet.

Mesterségükből csak a kovácsok, az asztalosok az ács, a kőműves és a kerékgyártó éltek meg. A többi mesterember mezőgazdasági munkát is vállalt a megélhetésért.

A gazdák maguknál alávalóbbnak tekintették az iparosokat, mert nem volt földjük.

 

Átány legismertebb mesterei, kisiparosai 1930-ban:

Gönczi Ferenc kovácsmester. Műhelyét 1921-ben alapította.

Orbán Mihály kovácsmester. Műhelyét 1900-ban alapította budapesti, debreceni, egri, miskolci, nyíregyházai, nagyváradi gyakorlóévek után. Vizsgázott lópatkoló.

Simon György kovácsmester. 1921 óta mester, tanítómestere édesapja volt.

Szabó Pál kovácsmester. Mezőgazdasági eszközök javításával, lópatkolással foglalkozott, emellett cséplőgép-tulajdonosként bércséplést vállalt.

Tóth Gábor kovácsmester. Saját műhelye volt, 1905-ben szabadult. Szaktudását a csepeli Láng Gépgyárban fejlesztette, a Lánchíd újjáépítésén is dolgozott.

Karácsonyi János asztalosmester. 1914-ben önállósodott. Épület-bútor- és koporsómunkákat végez.

Szebők Sámuel cipész.

 

1951-ben dolgozott 6 kovács, 6 kerékgyártó, egy ács, egy kőműves, három asztalos, három szabó, öt suszter, két hentes, három borbély. Két kovácsműhely működött a faluban, az Alvégen és a Felvégen.

Ivák Pál kovácsmesternek, Gacsal József és Végh József kerékgyártóknak több munkája múzeumi gyűjteményekbe került.