A falu életéhez hozzátartozott a kézműves tevékenység, a személyes szükségletek kielégítésére. 1848 előtt nem volt más iparból élő adózó, csak a molnár. A belterülettől keletre, a Malom-éren állt a földesúr tulajdonában lévő vízimalom, ahol a falu lakosai gabonájukat őrölték. A molnárok huzamos ideig, 5-15 évig bérelték a malmot a földesúrtól. A 18-19. századi összeírásokban a molnáron kívül kerékgyártó, mészáros és kocsmáros szerepel.
A paraszti gazdaság önellátó volt. Minden férfi tudott baltával és faragószékkel bánni, a bútorokat maguk készítették. Csak az asztalosmunkát igénylő – fűrésszel készült ládát – vásárolták.
Készítettek ácsolt technikával összeállított, baltával kifaragott kiságyat, alacsony asztalt, egy fából faragott széket, díszített kanáltartót. Gazdasági eszközöket is maguknak készítették: boronát, hengert, szekeret. A tartóedényeket, a méhkast maguk kötötték szalmából, vesszőből vagy gyékényből.
A vándor árusoktól kaszát vettek, a cigánykovácsoktól sarlót.
Az asszonyok a kendert és a lent maguk termelték, törték, tisztították, fonták, szőtték. Ebből készült az egész család számára az ing, a pendely és a gatya. Nem egyszer díszes ágyi ruhájukat, évekig hímzett menyasszonyi lepedőjüket maguk varrták, hímezték.
Az iparágak közül azokra volt szükség, melyek a mezőgazdaságot kiszolgálták. Így működött kovácsmester segédekkel, inasokkal. A parasztok pénzzel, vagy terménnyel fizettek neki. Az alapanyagokat Egerben szerezte be.
Asztalosműhely is működött a faluban. A mester az alapanyagokat Kálban egy zsidó kereskedőtől szerezte be. Bútorokat, ajtókat, koporsókat készítettek.
A cipészek szintén Kálban szerezték be az alapanyagot. Új cipőket is készítettek, javítottak is.
A borbélyok sokáig felcsermunkát is végeztek, pl. fogat húztak.
Aldebrőn 1930-ban két helyi születésű asztalosmester dolgozott:
Károly Ferenc – épület- és bútorasztalos
Lutter György- épület és bútorasztalos, koporsókészítéssel is foglalkozott