Gyűjtögetés
Gyűjtögetést a nők és a gyerekek végeztek. Gombát szedtek eső után a legelőkön, réteken, főként szegfűgombát és csiperkét.
A gyógykezeléshez használt növényeket az asszonyok gyűjtötték be. Ezek közül a legelterjedtebb a kamilla, fehérmályva töve, cickafark és a hársfa virága volt.
Kamillateát szembetegségekre és hasmenésre használtak. A meghűléses betegségeket cickafark és hársfavirág főzetével gyógyították.
A kökény termésére a téli fonás során volt szükség a nyálképződés elősegítésére.
Halászat, méhészet, állattartás
Halászattal is foglalkoztak a Tarna árterén. A halfogás a férfiak munkája volt, melyet leginkább merítőhálóval és tapogatókosárral végeztek.
A fiatal fiúk gyakran mentek csoportosan varjúfiókát szedni, a sikeres gyűjtés után 50-100 darabot is botjukra tűztek.
Kiegészítő gazdálkodásként többen méhészkedtek. A méhkasok szalmából készültek, melyeket agyaggal mázoltak be. A lépekből a mézet régen kézzel préselték ki, a viaszt pedig sonkolyszedőknek adták el.
Mezei vadakat lószőrből vagy drótból készült hurkokkal fogtak.
A háziállatok közül legjelentősebben a lovat és a szarvasmarhát hasznosították. Igázásra szívesen használták a kevés tejet adó, nagy szarvú fehér ökröt.
A lovakat – a takarmány megtakarítása céljából – gyakran legeltették az ártéri legelőkön.
A falu gulyájára vigyázó pásztorok bére egy legeltetési időszakban tehenenként fél véka búza és egy kenyér volt.
A család ellátására szinte minden háznál volt tyúk, kacsa, liba vagy pulyka. A libákat a faluszéli legelőkön a gyerekek legeltették.
Földművelés
A szántóföldeken a gazdák háromnyomásos gazdálkodást folytattak. Az első nyomásba őszi és tavaszi gabonát, takarmányt és bükkönyt vetettek. A második nyomásba kapásnövényeket, esetenként dinnyét vetettek. Az ugaron hagyott harmadik nyomást a gulya és a konda legeltetésével hasznosították.
Az aratást családonként végezték. A cséplést az udvaron kialakított szérűn lovakkal végezték, melyet nyomtatásnak neveztek.
Dohánytermesztés, kapásnövények
Kisebb mértékben dohány termesztésével is foglalkoztak Zaránkon. A dohányfajták közül elsősorban a szamosháti és a kapadohányt termesztették sikerrel.
A kapásnövények közül legjelentősebbnek a kukorica számított, melyet nemcsak a jószágok etetésére használtak, hanem télen különféle ételek készítésére is felhasználtak.
Istálló a ház végében. 1968.