A lakosság fő jövedelmi forrását a búza és a kukorica termelése jelentette. Árpát, zöldtakarmányt, rozsot, zabot inkább csak házi szükségletre termesztettek.
Földművelés
A falu határában szikes és fekete talajok vannak. Több helynév utal a talaj minőségére és a használat módjára: Lovasgyep, Homokdűlő, Kenderföld , Páskom.
Újabb földterületeket kiszárítással tudtak bevonni a mezőgazdasági művelésbe. Így nyerték a Nagyfertőt és a Ludasfertőt. A fertőkbe kisebb csatornákat ástak, a kiásott földet szétterítették. A kiszárított területeket kaszálónak használták.
Tarlóégetést alkalmaztak, hogy szántáskor a megmaradt tarló ne kerüljön a földbe. A föld minőségét csillagfürt termesztésével és leszántásával javították. Alkalmazták a szerves-trágyázást is. Az ugaron maradt földterületekre karámot építettek, ahol juhokat tartottak, majd kb. kéthetenként a karámot és az állatokat tovább telepítették. Az istállótrágyát a szarvason, a trágyadombon gyűjtötték össze, majd aratás után elterítették és leszántották. A parlagon hagyott területeken legeltettek.
A talajművelő eszközök közül a következőket használták: a faásót vas papuccsal, a sima ásót és a lapos ásót, csákánykapát, kerekkapát, hegyes végű kapát, a faekét, a boronát, a hengert a vas simítót. Faekét 1888-89-ben használtak utoljára.
A faluban a következő gabonaféléket vetették: búza, rozs, árpa, zab, köles, cirok.
A tavaszi búzát hóolvadás után, február végén, de legkésőbb József napján elvetették, az őszi búzát októberben. A kölest és a cirkot a mezsgye végére vetették.
A kézzel, zsákból való vetésnek hagyománya volt. Kézi vetésnél a földterület bal oldalán kezdtek és mindig jobb lábra vetettek, jobb kézből. A mag takarását négylevelű boronával végezték. A laza talajt fasimítóval vagy hengerrel lenyomatták.
A kukorica vetésére a legjobbnak Szent György napot tartották. Kézzel akkor vetették, ha silótakarmánynak vagy csalamádénak akarták felhasználni.
Állattartás, halászat
Az állattenyésztés alapja a szarvasmarha volt. A település határában a kaszálók, rétek az állatok téli takarmányozását biztosították.
A régi dézsmajegyzékek alapján megállapítható, hogy régen igen jelentős volt a juhok száma, számottevő a sertés és baromfi tartása.
A település melletti vizes, mocsaras részeken halászattal is foglalkoztak. A Hanyi ér medrében tapogatós halászattal csíkot fogtak.
A mocsarak, a Tisza kiöntései igen jó környezetet biztosítottak a halak ikrázásához.