A lakosság fő jövedelmi forrását a búza és a kukorica termelése jelentette. Árpát, zöldtakarmányt, rozsot, zabot inkább csak házi szükségletre termesztettek.

 Földművelés

 A falu határában szikes és fekete talajok vannak. Több helynév utal a talaj minőségére és a használat módjára: Lovasgyep, Homokdűlő,  Kenderföld , Páskom.

Újabb földterületeket kiszárítással tudtak bevonni a mezőgazdasági művelésbe. Így nyerték a Nagyfertőt és a Ludasfertőt. A fertőkbe kisebb csatornákat ástak, a kiásott földet szétterítették. A kiszárított területeket kaszálónak használták.

Tarlóégetést alkalmaztak, hogy szántáskor a megmaradt tarló ne kerüljön a földbe. A föld minőségét csillagfürt termesztésével és leszántásával javították.  Alkalmazták a szerves-trágyázást is. Az ugaron maradt földterületekre karámot építettek, ahol juhokat tartottak, majd kb. kéthetenként a karámot és az állatokat tovább telepítették. Az istállótrágyát a szarvason, a trágyadombon gyűjtötték össze, majd aratás után elterítették és leszántották. A parlagon hagyott területeken legeltettek.

A talajművelő eszközök közül a következőket használták:  a faásót vas papuccsal, a sima ásót és a lapos ásót, csákánykapát, kerekkapát, hegyes végű kapát, a faekét, a boronát, a hengert a vas simítót. Faekét 1888-89-ben használtak utoljára.

A faluban a következő gabonaféléket vetették: búza, rozs, árpa, zab, köles, cirok.

A tavaszi búzát hóolvadás után, február végén, de legkésőbb József napján elvetették, az őszi búzát októberben. A kölest és a cirkot a mezsgye végére vetették.

A kézzel, zsákból való vetésnek hagyománya volt. Kézi vetésnél a földterület bal oldalán kezdtek és mindig jobb lábra vetettek, jobb kézből. A mag takarását négylevelű boronával végezték. A laza talajt fasimítóval vagy hengerrel lenyomatták.

A kukorica vetésére a legjobbnak Szent György napot tartották. Kézzel akkor vetették, ha silótakarmánynak vagy csalamádénak akarták felhasználni.

 

Állattartás, halászat

 

Az állattenyésztés alapja a szarvasmarha volt. A település határában a kaszálók, rétek az állatok téli takarmányozását biztosították.

A régi dézsmajegyzékek alapján megállapítható, hogy régen igen jelentős volt a juhok száma, számottevő a sertés és baromfi tartása.

A település melletti vizes, mocsaras részeken halászattal is foglalkoztak. A Hanyi ér medrében tapogatós halászattal csíkot fogtak.

A mocsarak, a Tisza kiöntései igen jó környezetet biztosítottak a halak ikrázásához.