Vadászat
A 19. század elején úri vadászatok színhelye volt Tarnaörs, az Orczy-birtok.
Orczy László vendégeként itt töltött egy vadászatot Gróf Festetics Leó, aki a sajtóban beszámolt erről.
A vadászterület a Tisza árteréig lenyúlt, ahol rengeteg vadkacsát lőttek, naponta átlagosan 110 db-ot. Az eleven „ruczákat” a Tarna egyik holt árkában, körülkerített helyen különítették el, ahol etették, őrizték őket.
Földművelés
A település fő terménye a búza és a kukorica. A 20. század elején a gazdálkodás a vetésforgó, „négyes forgó” szerint történt.
A község fejlődésében nagy szerepe volt Nagy János zsadányi lakosnak, aki – amellett, hogy hengermalmot és artézi kutat épített – a Tarna régi medrét halastóvá alakíttatta, körülötte pedig kb. 1200 gyümölcsfa ültetését támogatta.
Mellékfoglalkozásként elterjedt a selyemhernyó-tenyésztés.
Summásság
A község szegény napszámos és summás népe arra kényszerült, hogy tavasztól őszig távoli vidékeken keresse megélhetését.
A községből általában három, de néha több banda is ment summásnak. Egy banda 35-40 főből állt. Páronként 8 hold búzát és 4 hold tavaszit tettek rendbe az aratók.
Egy családból 1-2-3-4 fő is elment, sokszor férj- feleség együtt, de már a 15 évesek is. Az ország különböző vidékeire jártak el summásnak 1945 előtt: Tarnamérai uradalom, Pusztasujkuti Jurenák Lajos birtoka, Szajol, Tenyő, Sárosd, Kisperkáta, Selyp, Pálteleki uradalom, Hatvany Deutsch féle Nagytelek Varsányi gazdaság, Csány, Pusztaszenttamási, Ercsi, Ecséd, Szászberek, Törökszentmiklós, Gyöngyös.
Az aratók mindig szerződéskötéssel álltak be az uradalomba, mely elsősorban a kötelességeket tartalmazta.
A cséplés az uradalmakban emberkínzó munka volt.