A káptalani uradalom birtokán elsősorban búzát és kukoricát, de rozst, cukorrépát, burgonyát és hüvelyeseket is termesztettek. Az állatállomány szarvasmarhákból, lovakból, juhokból és sertésekből állt. A gazdaságot az uradalmi intéző vezette. Az állatokat az uradalmi juhász, csikós, csordás és kanász gondozta. A tavaszi kapásmunkákra külön summásokat alkalmaztak havonta 1 mázsa 25 kg búzáért vagy 20 pengőért és 2 kg szalonnáért.
Az uradalom az első világháború után áttért a belterjes gazdálkodásra, így a részes aratók számát felére csökkentette, a tavaszi kapások számát megduplázta. A káptalan birtokait, állatállományát, épületeit és eszközeit államosították, felosztották.
Az uradalom meghatározta a faluban élő gazdák termelését is.
Az első világháború után megjelent a nemes búza vetőmag, a lencse, a dinnye és a szőlő is. A szántóföldi gabonatermesztésben a vetésforgó 50 %-a kalászos, 30 %-a takarmány, 20 %-a kapás, ugart nem hagytak.
A faluban 5 holdas bolgárkertészet is működött, 40-50 holdon görögdinnyét is termesztettek.
A kertszőlők az első világháború után váltak jellemzővé, házi szükségletre műveltek saszlát, mézes fehéret, rizlinget, és ottonelt, kb. 15-20 holdon.
A nagygazdák gazdaközösségben éltek a kevesebb földdel rendelkező gazdákkal, hogy a munkában kölcsönösen segíthessék egymást.
Bogárhátú tehénistálló 1959.