A lakosság megélhetését a földművelés és állattartás biztosította.

A szántókon búzát, kukoricát, árpát, rozsot, zabot, zöldtakarmányt, burgonyát, cukorrépát, dinnyét, és sok hüvelyest  termeltek.

Gazdálkodásában igen jelentős súlyt képviselt a széna- és rétgazdálkodás.

 

Mezőtárkány természetes kaszálói:

Halom-fertő, postafenek, kosárhely fertő, nád fertő, fekete fertő, darudéllés, szőkepuszta. Legértékesebb kaszálófajta a lucerna széna, jó minőségű feketeföldben.  Több helyen csak tippan, ill. pipaszurkáló széna termett. A kis és közepes gazdáknak nem volt kaszálójuk, a nagyobbaknak 80 kat. hold volt. A falu kaszálója mellett a Tisza-rétet is bérelték.

A közös rétet közösen használták, mindig egyenlően, boglyák szerint osztották szét egymás között nyilas elosztással.

A kaszálókat a kerülők őrizték. Utoljára 1896-ban osztottak kaszálót. A kaszálók mérésére általában láncot, szalagot használtak, és holdanként számolták.

Néha mocsarakat is lecsapoltak és kaszálónak használták. Az utolsó lecsapolás 1896-97-98-ban volt.

A rét száraz növényzetét nem gyújtották meg, hanem leboronálták tavasszal. A zsombékokat, túrásokat fogasboronával egyengették el. A réteket évente kétszer kaszálták. A második kaszálás széna neve sarjú. Sokkal vékonyabb szálú, mint az első kaszálású széna. Az első, tavaszi kaszálás neve anyaszéna. Egy-egy nagyobb terült kaszálásakor rokonokat, ismerősöket hívtak.  A levágott rend szélessége általában a kasza nyelétől függött. Leginkább 180 cm volt. A rendekbe gyűjtött szénát nem, de a lucernát forgatták szárítás céljából. A forgatást asszonyok végezték. A megszáradt szénát rudas boglyába gyűjtötték. Egy rudas boglyába 5 petrence fért. A szénagyűjtés munkamenete: A rendet villával összetolták és vitték a rudashoz.  A rudasokat egyberakták, és két nap múlva kocsikkal szállították a faluba. A századfordulón a gyűjtéshez háromágú villát használtak. A jó villa keményfából készült, hossza kb. 150 cm. 1945 óta nem használnak favillát.  A nagygereblye általában fenyőfából készült, a fogak akácfából, a nyél szilfából. A faluban a TSZ megalakulása előtt két fűkaszáló gép jelent meg. A szénát az udvaron kazlakban tárolták. A kazalrakáshoz létrára, villákra, gereblyére, gólyára volt szükség. A kazal mérete: 10 x 30 m.  Szél ellen a kazlak tetejét kötéllel és dróttal védték, melynek végeire követ tettek. A kazalról a szénát vagy kampóval húzták ki, vagy vágóval vágták. A szénát nem a lakóház, hanem az istálló padlásán tárolták.

Takarmányozási célra össze szokták keverni a szénát és a szalmát, mellyel a fejős tehenet, és a lovat etették. Szecskát is készítettek, megvizelt polyva és sarjú összekeverésével.

A takarmány silózták is: vermekben, gödrökben nedves kórót, zöld füvet, csalamádét raktak és lefedték szalmával és földdel.

A feleslegben termelt szénát 1910 körül az egri vásáron adták el.