A Hevesvezekényt körülvevő nádas, mocsaras, füves területek kiváló lehetőséget nyújtottak a lakosság számára gyűjtögetésre és apróvadak fogására. Vadfogó hurkokkal általában madarakat (fogoly, fácán), nyulat, de egyes változataival őzet, szarvast is tudtak fogni. A vadfogó hurkok variánsai közül a lépő és a fojtó hurkokat használták, mely technikát még néhány évtizede is ismerték a helyiek.
A település fekete homokos vagy televényes homoktalaján legjobban terem a búza, árpa, kukorica, köles, dohány és a repce.
A szántóföldeken a legelterjedtebb gazdálkodási rendszer a háromnyomásos gazdálkodás volt. A szántás kettes, hármas vagy négyes lófogatokkal történt a gazdák anyagi lehetőségeitől függően. Ökröket ritkán állítottak be az eke elé.
Legnagyobb arányban lovakat tenyésztettek igavonásra és tehenet a tejhaszonért.
A 20. század első felében megduplázódott a gazdálkodásban a kertművelés aránya. A nádasokat nagy arányban váltották fel az erdők.
Az aratás szokásrendje évszázadokon át változatlan maradt. A munka mozzanatainak és eszközeinek részletes leírása Szuromi Rita: Falu a nemesek földjén c. kiadványban olvasható (178-181. oldal)
A cséplést a porták szűkössége miatt többnyire a falu szélén, a téglagödröknél végezték. Ide érkezett a cséplőgép, itt folyt a közös munka. Csak a legnagyobb gazdák csépeltettek a saját udvarukon.