Heves határa fekete és homokos talajfélékkel rendelkezik, ezért sokféle növényfajta termesztésére alkalmas.

A gabonafélék közül legjelentősebbek voltak a búza, kétszeres, rozs, árpa, kukorica, köles, repce, zab, takarmánynövények közül a lucerna, a takarmányrépa és a tök. A szántóföldeken a legelterjedtebb termelési rendszer a háromnyomásos gazdálkodás volt.

A szántást kettős, hármas vagy négyes lófogattal végezték. A gabonatermelés legjelentősebb munkafázisa az aratás és cséplés volt. A nagyobb birtokokon aratóbandák végezték az aratást szerződés alapján. A cséplést a cséplőgépek mellé szegődött cséplőbandák végezték az udvarokon és szérüskertekben.

A gabonaféléken kívül kiválóan megterem a szőlő, a gyümölcsfélék, a dohány és a dinnye.

 

Heves szőlőtermelése a 19. század végétől vált jelentőssé, amikor a hegyvidéki szőlőket a filoxéra gyökértetű megtizedelte. A hevesi homoktalaj immunisnak bizonyult a kártevővel szemben, így nagy, 40-50 holdas szőlőtelepek jöttek létre korszerű pincészetekkel. Közülük a legnagyobb a Heves és Jászszentandrás között lévő Bankpincét körülvevő 500 holdas szőlőtelep.

 

A hevesi dinnyetermesztésről az első adatunk, hogy a török által Hevesről kiűzött lakosság a 17. század elején foglalkozott termesztésével a mezőváros északnyugati szegletében, Boconád és Alatka környékén. A legnagyobb dinnyeföldek a homokos részeken, főként a Golyóbis (ma Góbis) – halom környékén voltak. A dinnyészkedés legdicsőbb korszakában, a 19. század közepén külön fajtaként tartották számon a Hevesi vérbélű görögdinnye-fajtát, melynek jellemzői: apró fekete magvú, vékony héjú. Megkülönböztették a hevesi táj többi fajtájától, mint pl. a csányi görgő fajta.

A termelésre a hevesiek erdőirtásokat és gyeptöréseket használtak. Hat-tíz éves forgást tartottak.  A 20. század elejére a gyeptörések elfogytak, a parasztság egyre kevesebb területen tudott dinnyét termelni. A legnagyobb termelők a nagybirtokosok lettek, mint pl. Coburg Fülöp, Remenyik István. A helyi vasútállomásról hatalmas szállítmányok indultak Budapestre és Galíciába.

A termelés fokozása céljából Braun nagybirtokos 1924-ben Csányról hívta Bálint Dinnyés Sándor termelőt Hevesre, aki új termelési módot ismertetett meg Hevesen, a gyepkockás termelést. Ennek lényege, hogy a dinnyemagot a gyepből kivágott gyepkockákba teszik, majd a palántát melegágyban nevelik. Amikor 3-4 levelet növeszt, akkor ültetik ki a földbe. Érés idején a dinnyék leszedése külön figyelmet igényel: a színt, a súlyt és az ütéskor kiadott hangot együttesen kell értékelni. Megyénken belül a hevesi és a csányi hagyományos dinnyefajták, művelésük jellegzetességei legalább másfél évszázada önálló egységnek számítanak.