Füzesabony mint érseki jobbágyközség gazdaságára a háromnyomásos üzemrendszer volt jellemző. Ez a rendszer a jobbágyföldek megváltása után is fennmaradt javított, forgó háromnyomásos formában.

A községbeli gazdák a növénytermesztésre helyezték a hangsúlyt.

A szántók fő terménye a búza, a kukorica, a zöldtakarmány. Termeltek még árpát, zabot, cukor- és takarmányrépát, sok hüvelyest, kevés dohányt, lent és kendert.

A gabonához képest kevés takarmányt termeltek.

A családi gazdaságokban az állattartásnak csak másodlagos szerep jutott.

A kisgazdák körében a legszámottevőbb állattenyésztési ág a lótenyésztés volt az 1930-as években. A lótartó gazdák 1-6 lovat tartottak, főként igáskancát. Fő fajtának számított a Hajdúságból hozott Nóniusz tájfajta.

Füzesabony a két világháború közötti időszakban Heves vármegye egyik fő lófelvásárló központja volt. (Lódíjazást csak Hevesen, Füzesabonyban és Tiszafüreden tartottak).

A település szarvasmarha-állománya legnagyobb részben hazai pirostarka tehénből állt.

A sertésállományt tekintve tisztán mangalica fajtát csak az érseki uradalom tartott. Juhtenyésztés is csak az uradalomban volt, hazai fésűs juhokkal.

Baromfit a gazdasszonyok tartottak a családi konyha számára.

Méhészettel 21 helyen foglalkoztak a községben, melyre jó lehetőséget adtak a környező erdők.

Selyemtenyésztéssel 1926-ban 87 tenyésztő foglalkozott, a községben működött selyemtenyésztési felügyelőségi székhely.

Konyhakerti növényeket és gyümölcsöt csak mellékfoglalkozásként termeltek. Elterjedt a Bódi, Besztercei, Duránsai szilva, barack, birsalma, cseresznye, meggy, körte, alma és diófa. A dinnyetermelés jelentéktelennek számított.

Erdők  az uradalom tulajdonában voltak, fő fafélék a tölgy, a kőris és a gyertyán. 1932-ben az erdők negyedrészét kivágták, majd újratelepítették.