A népesség fő megélhetési forrását a növénytermesztés és állattenyésztés jelentette. A szántóföldeken leginkább búzát, árpát, kukoricát, napraforgót, takarmányborsót, cukorrépát, lucernát és dohányt termesztettek.

 

A gabona cséplése, nyomtatása

A learatott gabona behordása után szérüt, „tisztaszérüt” készítettek. A területet megtisztították a gyomtól, meglocsolták, pelyvát hintettek rá, lóval lejáratták, majd szérűsöprűvel lesöpörték. Erre terítették a behordott gabonát. Egy terítés neve ágyás. Egy kis ágyás 10 csomó gabona, a nagy 15 csomó. A csomó (kereszt) 17 kévéből áll. A 10 csomó kévét 1-4 lóval nyomtatták, egymás mellett 2 lónál több nem volt. Háromszor fordítottak, majd görbefogú gereblyével lehúzták a szalmát. A kitiport gabonát kirostálták. Szokás szerint naponta három ágyást kellett elvégezni. A rozs nagy részét kézi cséppel csépelték ki.

 

Forrás: DIV Néprajzi adattár NA 238-68. Besenyőtelek. Vegyes néprajzi adatok. 1968

 

Állattartás

Az állatállomány főképpen szarvasmarhából, sertésből, juhból és lóból állt.  Az állattenyésztés fejlesztésére az 1930-as években megalakították a Községi Állattenyésztő Szövetkezetet.

Besenyőtelken nagy hagyományai vannak a külterjes állattartásnak és a pásztorkodásnak.

A ménest a „szabadszálláson” tartották.

A tagosítás előtt a gulya 9 járáson át járt ki a településről. Egy gulyában 280 db marha volt.  A gulyások tanították be a tinókat is, tudták, melyiket kell előre és hátulra befogni. Általában két hét alatt tanult be a tinó. Az ökröket és bikákat leginkább a Hortobágyról hozták, vagy hozatták poroszlói kupecekkel.

A besenyőtelkiek a lovat maguk tenyésztették. A nóniusz származású csődörök kifogytak a 20. század közepére. Amikor Tepélyt tagosították, a csődöröket beadták az államnak.

Tepélyen volt hat gulya, köztük külön bikagulya meg szűzgulya. Disznónyáj kettő, ezenkívül pedig ménes.

A csorda kihajtásának útvonala: Főutca (Magda-had) – kis utca – Hóstyakert.

Besenyőtelken a leghíresebb pásztor dinasztia a Kallik had volt. Volt köztük gulyás, csordás és kondás is. Pásztorbotként tölgyfa, barkóca- és somfabotot használtak, melyet Noszvajról vagy Bükkzsércről hozattak. Réztrombitájuk is volt, ezzel adtak jelet.