A szihalmi családok régen szinte mindent megtermeltek, és mindent felneveltek, ami az ételkészítéshez szükséges volt. Az étrend és az asztalra kerülő ételek követték az évszakok nyújtotta lehetőségeket. Az évet a böjti időszakok (nagyböjt, advent) tagolták, míg a heti étrendet a tésztás és húsos napok rendszere alkotta. Tésztás nap volt a hétfő, a szerda és a péntek. Míg az igazi húsos nap, gyakran csak a vasárnap volt. Ekkor csirkéből főztek húslevest, utána pörköltet nokedlivel, ünnepnapokon (karácsony, húsvét, búcsú, pünkösd) töltött káposztát. Az ünnepi fonott kalács mellett, lekváros kiflit, kelt és keletlen krumplis kalácsot, túrós lepényt sütöttek a kemencében. Az ünnepi asztal egyik legfontosabb süteménye a nyújtott rétes volt, amit túróval, krumplival, mákkal és almával töltöttek meg. Farsangkor „pampuckát” (fánk) és herőcét (csöröge) sütöttek ki zsírban. A leveseknek igen változatos az alapanyaga és az elkészítési módja is, habarva, rántva, zöldségelve, vagy éppen levesbetéttel. Krumpli leves, tésztaleves, tojásleves, paradicsomleves, rántott leves, tejleves, bableves, köménymagos leves, rántott csíkleves (tésztaleves), böjti időszakban gyümölcsleves. Levesbetétként kockatésztát, reszelt tésztát, ünnepnapokra csigatésztát készítettek. Közkedvelt étel volt a „gombóta” (tarhonya), amiből öregtarhonyát főztek. Hagymás zsírra tették a száraz „gombótát”, krumplival, petrezselyemmel főzték meg. Gyakran készítettek gancát, kukoricalisztből vízben főzték, és hagymás zsírra vetve fogyasztották, a krumpligancát pedig hagymazsírral vagy túróval ízesítették. Télen sütötték a kukoricalisztből készített görhét, és a lágyabb tésztából, tepsiben,