Sarudon a lakodalmakban elhangzott tréfás verset Bakó Ferenc gyűjtötte 1953-ban. A hazug történet elmondása után az előadó kéregetett a lakodalmas néptől:
Jó napot vitézek, ide hallgassatok,
Jó tormát, csukával engemet tartsatok.
A nagy sárgarépát énnekem adjátok,
Majd én nektek a szűröm gallérjábul pakolok.
Mikor az erdőbe már sokat forgottam,
Juhok közt, disznók közt már sokat forgottam,
Rongyos bocskoromat gyakran nyársra húztam.
Vén fa csikorgását tarisznyára tettem,
Még mikor Szt. Lászlónak még hírét se hallottam,
Hogy oda mehessek, arrul gondolkodtam.
Bújdosásom közbe voltam egy városba,
Láttam egy nagy csudát, ökör az ólba be
Nem tudott bemenni, bujt az egérlyukba.
Majd seggre nem estem csodálkozásomba
Két hordó aranyat a zsákomba varrtam,
Lovam hátára feltennyi akartam,
De soha úgy nem jártam, a gatyámba tojtam,
De ne csudájjátok, tennap kikotrattam.
Ismertem apádot, szőrös bocskorba járt,
Láttam, kecskemézzel kente a fogát,
Mégis oly kényesen hordozod magadot,
Türüddmeg az orrod, most is taknyos vagy,
Eb, hazudj nagyobbat, én már nem tudok
Erszényteket nyissátok, garassaitokat énnekem adjátok.