7.07 Mezőszemere – Népköltészet, folklór

Balladák:

Mezőszemerén az 1966-ban középiskolás diákok végeztek néprajzi gyűjtést, melynek során összesen 19 ballada került feljegyzésre, sajnos dallam nélkül. A településen ismertek voltak Rózsa Sándor, valamint Bogár Imre betyárok balladái, Fehér László balladája, valamint számos egyéb új stílusú ballada is. / Cséplőgépbe esett lány, Endre báró,… stb./ A gyűjtésben sok tragikus szerelmi témájú népi költemény szerepel, ezek mellett családi tragédiákat, gyilkosságokat énekeltek meg a Mezőszemerén felgyűjtött, ám széles körben elterjedt balladákban. / A hét árva siralma, Kertész Vendel balladája./

A Fehér László / A halálraítélt húga balladatípus/ és a Kéry Margit / Az esküvőre hazatérő kedves típus/ balladák variánsai a legteljesebb szövegváltozatok közé tartoznak.

Bogár Imre balladája

Gyűjtő: Pásztor Margit

Adatközlő: Pásztor Lajosné

1966. augusztus 11.

Esik eső szép csendesen csepereg

Bogár Imre a csárdában kesereg

Csaplárosné bort hozzon az asztalra

Legszebb lányát állítsa ki trázsába.

Édesanyám én a trázsát nem állom

Amoda jön három zsandór lóháton

Bogár Imre nem vette ezt tréfára

Felpattant a Szikra nevű lovára.

Lova lába elvitte őt messzire

Egészen a Bakony erdő szélére

Lova lába megbotlott egy fenyőbe

Itt fogták el Bogár Imrét örökre.

Bogár Imrét kötözik a kocsira

Még azt kérdé, hol van az ő pej lova

Azt felelte rá a csendőr kapitány

Nem ülsz betyár többé a pej paripán.

Haza üzenek az édesanyámnak

Selyem párnát küldjön fejemaljának

De az anyám azt válaszolja vissza

Sírjak annyit, hogy legyen fejem alja.

Hazaüzenek a feleségemnek,

Gondját viselje gyermekeimnek

Se juhásznak, se csikósnak ne adja

Apja után betyárságra tanítsa.

Rózsa Sándor

Gyűjtő: Pásztor Margit

Adatközlő: Pásztor Lajosné

Idő: 1966. szeptember 6.

Hely: Mezőszemere

A nagy erdő gyászba van

Rózsa Sándor halva van

Rózsa Sándor halva van.

Még vasárnap délután

Végig ment a főutcán

Végig ment a főutcán.

Utána szólt az anyja

Sándor fiam jöjj vissza

Sándor fiam jöjj vissza.

Édesanyám nem megyek

A kocsmába bemegyek

A kocsmába bemegyek.

Be is ment a kis kocsmába

Be is ment a kis kocsmába.

Rávágott az asztalra

Rávágott az asztalra.

Három csendőr felállott

Három csendőr felállott.

Negyedik rá vágott

Negyedik rá vágott.

Hazament Sándor délben

Rézfokos a kezében

Rézfokos a kezében.

Gombos kés a szívében

Édesanyám kedvesem

Van- e ingem szennyesen

Van- e ingem szennyesen.

Ha nincs ingem szennyesen

Adok egyet véresen

Adok egyet véresen.

Menjen ki a Tiszára

Mossa ki ott tisztára

Mossa ki ott tisztára.

A fia halálára

Édesanyám sírhatsz már

Síromra borulhatsz már

Síromra borulhatsz már.

Három kislány fehérben

Vigyen a temetőbe

Vigyen a temetőbe.

Három kislány pirosban

Tegyen le a síromba.

Ti harangok szóljatok

Ti meg lányok sírjatok

Ti meg lányok sírjatok.

Síromra boruljatok

Síromra boruljatok.

Édesanyám sírhatsz már

Síromra borulhatsz már

Síromra borulhatsz már.

Fehér László balladája

Gyűjtő: Pásztor Margit

Adatközlő: Bukta Lajosné

Gyűjtés ideje: 1966. augusztus 22.

Hely: Mezőszemere

Fehér László lovat lopott

A fekete halom alatt

Olyat pattant az ostora

Behallatszott Gönc városba

Gönc város csak rajta rajta

Fehér László el van fogva

Fehér Lászlót el is fogták

Vallatásra szólították

Kérdi tőle a főbíró

Van-e apád, van-e anyád

Nincsen apám, nincsen anyám

Van egy csinos kis hugocskám

Kinek neve Fehér Anna

Bent lakik a király várban

Mikor ezt Anna megtudta

Hogy a bátyja el van fogva

Beszaladt az istállóba

A kocsisnak mindjárt mondta

Fogd be kocsis a lovakat

Rakjál fel rá sok aranyat

Mert most megyünk messze útra

Bátyám szabadítására

Török Miklós tömlöctartó

Hoztam neked sok aranyat

Szabadítsd ki a bátyámat

Nem kell nekem az aranyad

Csak egy éjjeli hálásod

Hálj velem egy éjszaka

Szabad lesz bátyád hajnalra

Erre Anna semmit nem szólt

Végig sétált a folyosón

Folyosóról folyosóra

Megy a bátyja ablakára

Fehér László édes bátyám

Ébren vagy-e vagy meghaltál

Ébren vagyok nem aluszok

Mindig rólad gondolkozok.

Hallod-e mit mond a báró?

Háljak vele egy éjszaka

Szabad leszel már hajnalra

Ne hálj avval a disznóval

Akasztófáravalóval

Mert neked szüzességed veszi

Nekem pedig fejem veszi

Éjfél után egy órakor

Mi csörög az udvarodon

Lovam viszik itatásra

Zabla csörög a szájában

Erre Anna semmit nem szól

Végig sétált a folyosón

Folyosóról folyosóra

Megy a börtön ablakára

Fehér László, édes bátyám

Ébren vagy-e vagy meghaltál

Felelik a többi rabok

Ne itt keresd a bátyádat

Zöld erdőben, zöld mezőben

Akasztófa tetejében

Erre Anna semmit nem szólt

Végig sétált a folyosón

Folyosóról folyosóra

Török Miklós ablakára

Átkozásom nem szokásom

Törölköződ lángot hányjon

A kenyered kővé váljon

Tizenhárom esztendőre

Vigyenek a temetőbe.

Népdalok:

A fiatalság számára a fonóházak nem csupán a munkáról szóltak, a téli időszakokban a szórakozás helyszínei is voltak. A lányokat meglátogatták a legények, az ismerkedés, dalolás, játék is helyet kapott, amíg elkészült a házi szövés alapanyaga, a kenderfonál. A legények gyakran énekeltek katonanótákat, a lányok szerelmi témájú népdalokat.

Mezőszemerén Nagy Miklós, és Fajcsák Attila népzenekutatók is gyűjtöttek népdalokat. Ezek lejegyzése az önkéntes gyűjtőkkel szemben szakszerűbb, a dallamokat is leírták. /Fajcsák Attila: Ködellik a Mátra, Nagy Miklós: Szállj el fecskemadár/

Szemerei malom agácfája,

Gólyamadár fészket rakott rája

Oda járnak fürödni a lányok

Gólya madár szégyent ne hozz rájok.

Házunk előtt…

Házunk előtt mennek el a huszárok,

Édesanyám én is közéjük állok,

Én leszek az első század szakaszvezető,

Vígan megy el az a három esztendő.

Háromnapi széna be van pakolva,

Aggy egy csókot kisangyalom az útra,

Csókot nem adhatok én a huszár gyereknek,

Mert a huszár nem igazszívből szeret

Mert ha engem igaz szívből szeretnél,

Magad mellé a nyeregbe ültetnél.

Szemerei torony tetejébe

Szemerei torony tetejébe,

Ül egy madár tiszta feketébe,

Szárnya alatt van annak egy levél,

Mind katona a szemerei legény.

Szemerei halastó, sejhaj halastó,

Beleestem szekerestől, lovastól.

Hát már engem ki húz ki, sej haj ki húz ki,

Gyenge a szeretőm karja nem bír ki.

Néphit:

A mezőszemereiek a 20. század első felében több halottlátóhoz is jártak, akik segítettek a gyász feldolgozásában, igyekeztek az elhunytakkal kapcsolatot teremteni. / Juhász Imréné, Tubi Erzsébet Mezőtárkányban, Dormándon: Kökény Amál./Gazdag hiedelemmonda anyag kapcsolódott a halottkultuszhoz is. A temetés után meghatározott idő múlva mentek halottlátóhoz, aki elmondta, mire van szüksége még az elhunytnak, mi bántja, minek örülne.