Helyhez fűződő mondák:
Kossuth hársfa, Dembinszky hársfa: Három hársfa, melyeknél Kossuth fohászkodott Istenhez a néphagyomány szerint. Ugyanez a hagyomány kapcsolódott egy vadkörtefához, ami 1950- körül elpusztult.
Kápolnai ima:
Az 1848-49-es szabadságharc bukása után, az elnyomatás éveiben, titokban, szájról-szájra terjedt a Kossuth Lajosnak tulajdonított ima, amit a néphagyomány szerint a kápolnai csata után mondott el a honvédek sírja fölött. Bár sokáig írásba foglalásáért is börtön járt, több nyelvre lefordították az imát, még szlovák nyelvű változata is ismert. A szabadságharc 50. évfordulóján olajnyomatot is adtak ki a jelenettel, és a szöveggel. Ez a kép főleg a református családok otthonait díszítette, széles körben elterjedt Magyarországon.
Az eredeti szövegről kiderült, hogy annak szerzője Roboz István (1828-1916), aki Noszlopy Gáspár Somogy megye kormánybiztosának titkára volt a szabadságharc alatt. A szájhagyományozódás útján azonban több változata is létrejött, lejegyzésre került.
Az olajnyomaton szereplő szöveg:
„Felséges Úr! Árpád fiainak Istene! Tekints reánk csillagokkal övezett
trónusodról és hallgasd meg könyörgő szolgádat, kinek ajkáról milliók imája
száll eged tündöklő kárpitja felé, hogy áldja és magasztalja a Te
mindenhatóságod erejét! Istenem! Felettem éltető napod ég, s térdeim alatt a
szabadság csatájában elhullott vitéz honfitársaimnak csontjai nyugszanak –
fejem fölött kéken mosolyog az ég, lábaim alatt gyászossá vált a föld, ősapáink
unokáinak kiomlott vérétől. – Óh! csak had szálljon alá napodnak teremtő
sugara, hogy virág fakadjon a véráztatott hantokon, mert e porladó tetemek
koszorú nélkül el nem hamvadhatnak. Isten! Ősapáinknak, s népeknek Istene!
Hallgasd meg ágyúink bömbölő szavát, melyben vitéz népednek lelke
mennydörög, hogy széjjelzúzza az önkény bilicset-osztó vaskarjait.
Mint szabad hazának szabad fia térdelek az újabb temetőn, honfiaim,
testvéreim roncsolt tetemein. Ilyen áldozatok árán szenté válik e hazádnak
földje, ha bűnös volt is, óh Istenem! – mert vérrel megszentelt földön
rabnépnek élni nem szabad! Atyám! Ősatyáinknak védelmező Istene! Milliók
felett hatalmas úr! Ég, föld s tengereknek mindenható Istene! Dicsőség nő e
porladó csontokból és nemzetem homlokán fog ragyogni. Szenteld meg e
porokat kegyelmeddel, hogy e szent ügyért elhullott bajnokok áldással
nyugodjanak szentelt hamvaikban. – ÁMEN!”
http://mek.oszk.hu/02200/02217/02217.pdf
http://dunaharasztima.hu/?p=10456
A Kápolnai ima következő, szlovák nyelvből fordított verses változatát a Kossuth nóta dallamára énekelték:
Kossuth Lajos Kápolnánál /1850 táján/
Kossuth Lajos Kápolnánál
Ott térdel a honvédsírnál,
Kezét kulcsolja, égre néz,
A hősök szabadságáért
Istenhez fordul:
„Egek fönséges Királya
Tekints trónusodról alá,
Nyugosztald a vitézeket,
A szabadságszeretőket,
Magyar hősöket.
Nekünk is adj bátorságot,
Harcban hős férfiasságot,
Hogy a mi dörgő ágyúink
Szalasszák meg ellenségünk
Minden csatában.
Erősíts meg minden harcban,
Hogy nemzetünk álljon bátran
Óvjad meg a szabadságunk
Ne engedd, hogy légyen kárunk
A Magyarhonban.
S ha teljes lesz a diadalmunk
Légyen állandó uralmunk
Áldd meg a magyart, a hazát
Testvériségét, szabadságát
S egyenlőségét.
(szlovák nyelvből fordítva, Ethnographia 1922.)
Falucsúfoló:
Javul mint a kápolnai kutya- először a csirkéket falta fel, utána a kotlóst.
A község fekvésére vonatkozó csúfoló:
„Kál, Kompolt, Kápolna
Kerecsenthe vágódna
Deménd úgy megijjedne,
Hoty Szalók Baktára esne.”