Helyhez fűződő mondák:

 

Kossuth hársfa, Dembinszky hársfa: Három hársfa, melyeknél Kossuth fohászkodott Istenhez a néphagyomány szerint. Ugyanez a hagyomány kapcsolódott egy vadkörtefához, ami 1950- körül elpusztult.

 

Kápolnai ima:

 

Az 1848-49-es szabadságharc bukása után, az elnyomatás éveiben, titokban, szájról-szájra terjedt a Kossuth Lajosnak tulajdonított ima, amit a néphagyomány szerint a kápolnai csata után mondott el a honvédek sírja fölött. Bár sokáig írásba foglalásáért is börtön járt, több nyelvre lefordították az imát, még szlovák nyelvű változata is ismert. A szabadságharc 50. évfordulóján olajnyomatot is adtak ki a jelenettel, és a szöveggel. Ez a kép főleg a református családok otthonait díszítette, széles körben elterjedt Magyarországon.

Az eredeti szövegről kiderült, hogy annak szerzője Roboz István (1828-1916), aki Noszlopy Gáspár Somogy megye kormánybiztosának titkára volt a szabadságharc alatt. A szájhagyományozódás útján azonban több változata is létrejött, lejegyzésre került.

 

Az olajnyomaton szereplő szöveg:

 

„Felséges Úr! Árpád fiainak Istene! Tekints reánk csillagokkal övezett

trónusodról és hallgasd meg könyörgő szolgádat, kinek ajkáról milliók imája

száll eged tündöklő kárpitja felé, hogy áldja és magasztalja a Te

mindenhatóságod erejét! Istenem! Felettem éltető napod ég, s térdeim alatt a

szabadság csatájában elhullott vitéz honfitársaimnak csontjai nyugszanak –

fejem fölött kéken mosolyog az ég, lábaim alatt gyászossá vált a föld, ősapáink

unokáinak kiomlott vérétől. – Óh! csak had szálljon alá napodnak teremtő

sugara, hogy virág fakadjon a véráztatott hantokon, mert e porladó tetemek

koszorú nélkül el nem hamvadhatnak. Isten! Ősapáinknak, s népeknek Istene!

Hallgasd meg ágyúink bömbölő szavát, melyben vitéz népednek lelke

mennydörög, hogy széjjelzúzza az önkény bilicset-osztó vaskarjait.

Mint szabad hazának szabad fia térdelek az újabb temetőn, honfiaim,

testvéreim roncsolt tetemein. Ilyen áldozatok árán szenté válik e hazádnak

földje, ha bűnös volt is, óh Istenem! – mert vérrel megszentelt földön

rabnépnek élni nem szabad! Atyám! Ősatyáinknak védelmező Istene! Milliók

felett hatalmas úr! Ég, föld s tengereknek mindenható Istene! Dicsőség nő e

porladó csontokból és nemzetem homlokán fog ragyogni. Szenteld meg e

porokat kegyelmeddel, hogy e szent ügyért elhullott bajnokok áldással

nyugodjanak szentelt hamvaikban. – ÁMEN!”

 

http://mek.oszk.hu/02200/02217/02217.pdf

 

http://dunaharasztima.hu/?p=10456

 

A Kápolnai ima következő, szlovák nyelvből fordított verses változatát a Kossuth nóta dallamára énekelték:

 

Kossuth Lajos Kápolnánál /1850 táján/

 

Kossuth Lajos Kápolnánál

Ott térdel a honvédsírnál,

Kezét kulcsolja, égre néz,

A hősök szabadságáért

Istenhez fordul:

 

„Egek fönséges Királya

Tekints trónusodról alá,

Nyugosztald a vitézeket,

A szabadságszeretőket,

Magyar hősöket.

 

Nekünk is adj bátorságot,

Harcban hős férfiasságot,

Hogy a mi dörgő ágyúink

Szalasszák meg ellenségünk

Minden csatában.

 

Erősíts meg minden harcban,

Hogy nemzetünk álljon bátran

Óvjad meg a szabadságunk

Ne engedd, hogy légyen kárunk

A Magyarhonban.

 

S ha teljes lesz a diadalmunk

Légyen állandó uralmunk

Áldd meg a magyart, a hazát

Testvériségét, szabadságát

S egyenlőségét.

 

(szlovák nyelvből fordítva, Ethnographia 1922.)

 

Falucsúfoló:

 

Javul mint a kápolnai kutya- először a csirkéket falta fel, utána a kotlóst.

 

A község fekvésére vonatkozó csúfoló:

 

„Kál, Kompolt, Kápolna

Kerecsenthe vágódna

Deménd úgy megijjedne,

Hoty Szalók Baktára esne.”