Kukás folklór:
Kálban a 20. század első felében jelentős volt a dohánytermesztés. A feles dohánykertészeket kukásoknak nevezték, az általuk használt, kukának nevezett kampós eszközről, melyet a dohányzsineg két végére kötöttek. Ennek segítségével tudták felakasztani a szárításra felfűzött dohányt, könnyen át tudták szállítani másik helyre. A kukákból, azaz kampókból több ezerre is szükségük lehetett, ezért nevezték el erről ezeket a dohánykertészeket.
A dohány csomózása, fűzése közben jó alkalom nyílt a nótázásra, mesélésre. A történetek legtöbbször papokról, cigányokról szóltak.
A káli kukások körében gyűjtött népdal szövege:
Kukáslegény, ha kimegy a pajtába,
120 pórét leolvas egy sorjába,
Barna kisjány nem alszol az iccaka,
Míg ez a 120 póré be nem lesz rakva.
Kukás mesék, trufák:
(Adatközlő: Somogyi József sz.1882. Kál. Gyűjtötte: Takács Lajos 1951.)
1.
Egy kukáslegény nagyon szeretett egy lányt, ahhoz meg egy gazdalegény járt. Aztán az beszét egy juhássza és elpanaszuta, hogy mi a baja, aztán ez monta, hogy adok én neked egy olyan füvet, amivel meghipnotizálod az egész családot. Aztán ezt fingófűnek nevezték. Aztán ezt elásta a küszöb alá. Mikor aztán ment ki a lány a csirkének adni, akkor egyet szólt: p! Mikor ment be a lány, akkor megint:p! Mindig egyet: p. Na most mit csináljanak? Hát, elmentek a paphoz, mert ez az ördög műve, tisztelendő atyám:p. Gyüjjön ki, ph, és szentüjje meg ph,ph,ph,ph,ph
Hát el is ment a pap, ahogy belépett a küszöbön, ő is úgy csinált, mint a lány. Fölszentüte a lakást, de nem ért sz semmit se. Nem tanátak neki orvosságot. Aztán a juhász beszét a lánnyal, hogyha elmegy a kukáslegényhö, akkor ez elmúlik tőlük. Sokáig pereskedtek, mindaddig, míg a lány bele nem egyezett. Mikor aztán mentek vóna a jegyváltásra, akkor éjjel kiásta a fiú a küszöb alól a füvet, mikor ment másnap a lány a csirkéket etetni és a jószágokat, akkor aztán nagy öröm vót és ebbe a nagy örömbe meg lett a lakodalom is. Nem ahho a gazdag legényhö ment, hanem a kukáshoz.
2.
Ezt a lányt Sárának hítták. Egy kukáslegény járt hozzá, meg egy patikuslegény. Hát mindenesetre a lánynak jobban tetszett a patikus, mint a kukáslegény. Ahogy elment hozzá a két legény, a patikus mindig jószagú vót, aztán bántotta a kukáslegényt, hogy a patikus jobban tetszett, aztán mondja az anyjának, hogy főzzön egy nagy fazék babot.
Aztán mind a kettő ott vót a lány házáná. A kukás ott üt a jány édesapja mellett. A dohányoslegény ereszgette kifelé a szelet, a patikuslegény meg sétálgatott a lány mellett. Egyszer azt mondja az öreg ej de jó szag van itten, háromszor, négyszer is mondta az öreg, hogy ej de jó szag van itten. Egyszer aztán azt mondja a patikus legény, ez mind éntülem származik. Mert azt hitte, hogy az ő szagára mondja. Így aztán az öreg fölugrott, hogy b… m… az anyád mindenit, ha ilyen jó szagod van, akkor eriggy kifelé. Oda megy a lányom, ahun jó munkás ember van. Így lett a kukáslegényé a lány.
3.
A vénlánynak kukás vót az édesapja. De de meghalt a kukás, aztán maradt a vénjány. Vót egy kis lakása, amit az édesapja szerzett. Mert itt csak azt mondták, hogy azér mennek el kukásnak, hogy szerezzenek valamit. A jánynak megvót a pénze, meg sok visalmájuk (birsalma) a kertben. Aztán minden este vacsorára visalmát sütött magának. A huszárok meg odamentek gyakorlatozni abba a községbe. Egyszer a katonák megtudták, hogy a vénjánynak pénze van. Ki akarták rabolni.
Ez a lány meg akkor szokott elaludni, mikor hármat ásított. De ez nem tudta, hogy a katonák ki akarják rabolni. Hozzáfogott vacsorázni. Ahogy vacsorázott, egyet ásított. Erre azt mondja, ahogy így ásít, hogy meggyütt már az egy, akkor már egy katona volt az ablak alatt. Amint tovább így vacsorázgat, egy másikat is ásított, na aztmondja, eljött már kettő, de akkor már két katona vót az ablak alatt. Azt mondja az egyik katona, az apja hármát tudja, hogy hárman vagyunk. No megint tovább kezdett vacsorázgatni, ett sült visalmát és ahogy ett megint egy nagyot ásított. Na azt mondja, eljött már mind a három. És tényleg ott vót három katona. Azt mondják, az apja erre-arra tudja, hogy hárman vagyunk. Avval a katonák kimentek a kertbe, aztán ott vót ilyen tökszár és ide bújtak be. Elbújtak, hogy ha majd elalszik a vénlány, akkor majd kirabolják.
A vénjány meg összekezdte pucuni a kenyérhajat, meg a visalma haját, vót neki kutyája, azt meg tökaljának hítták. Amikor kiviszi a kutyának is a vacsorát, akkor elkiáltja magát, hej tökalja, tökalja. A katonák meg ott vótak elbújva. Hát azt mondják, ezt is tudja, hogy itt fekszünk, a tök alatt. Erre aztán elmentek, nem tudták kirabolni.
De egyet ki is hagytam belüle. Amikor sütögette a visalmát a vénjány, az almák ahogy sültek settegtek, suttogtak, aztán azt mondja nekik, na csk suttogjatok, settegjetek, mindjárt a s…be settegtek. De a katonák nem tudták, hogy mire mondta, hát megijedtek.
Falucsúfoló:
„Kál, Kompolt, Kápolna
Kerecsenthe vágódna
Deménd úgy megijjedne,
Hoty Szalók Baktára esne.”