Az étkezésben a legnagyobb szerepe a tejnek és a tejtermékeknek volt. Minden családban volt tehén. A tejet fogyasztották frissen, de készítettek belőle: vajat, aludttejet, tejfölt, túrót, még a vaj és az aludttej készítésénél visszamaradt írót, illetve savót is elfogyasztották. A savót felforralták, kenyeret aprítottak bele, s ez volt a csóréleves.
A másik fontos alapanyag a búza volt, maguk termesztették, amelynek a lisztjéből hetente egyszer kenyeret sütöttek. Hat-hét kb. 3 kg-os kenyeret sütöttek egyszerre. A lisztből gyakran tésztát gyúrtak és főtt tésztákat készítettek.
Nagy szerepe volt az étkezésben a burgonyának és kukoricalisztnek is. Megtermesztették a babot, borsót, mákot. A kevés gyümölcsöt, ami volt lekvárnak főzték, vagy megaszalták. A gyerekek gyakran ettek vajas, lekváros kenyeret, tejbegrízt, illetve csemegének számított aszalt szilvát. Vasárnaponként vágtak csirkét vagy tyúkot. Húsételt ettek az ünnepnapokon is.
A téli időszak fontos eseménye volt a disznóvágás. A húst füstöléssel tartósították, egy részéből farsangkor kocsonyát készítettek, a többit káposztával, vagy babfőzelékkel főzték, a sonkát húsvétkor fogyasztották. A disznó zsírját kisütötték, annak egész évben elégnek kellett lenni. A határban elfogyasztott étel rendszerint a szalonna volt. A böjtök alkalmával húst soha sem ettek. A főzésnél zsír helyett sajtolt napraforgó olajat használtak.