Heves megyén belül kisebbségben élő reformátusság az Eger-völgyi Egyházmegyéhez tartozik. Református közösségeik az Alföld északi peremén (Poroszló, Újlőrincfalva, Tiszanána, Átány, Heves), Egerben és környékén (Noszvaj, Andornaktálya, Maklár, Füzesabony), valamint a Bükk lábánál (Szilvásvárad, Nagyvisnyó) helyezkednek el.

Ünnepi istentisztelet:

Vasárnap, a templomba készülő emberek ünneplő ruhát öltenek. A lányok a templomkertben csoportosulnak, korosztályok szerint több karikában. A legények gyülekezőhelye a községháza előtti térség. Az iskolások az iskolában gyűlnek össze, a községi elöljáróság a községháza tanácstermében. A presbiterek a lelkészlak tanácstermében, a tisztséget nem viselő házas férfiak megállnak a templom körül pár szót váltani. Az idősebb férfiak és az asszonyok rögtön belépnek a templomba, helyükre mennek, éneket kezdenek. Az istentisztelet kezdetére hosszasan harangoznak három „vers”-ben. Az elsőre a tanítók vezetésével az iskolások, a második versre a kint várakozók, a lányok, legények, majd emberek csapata vonul be. A harmadik vers alatt már csak az elkésettek érkeznek. A harangozás végeztével a községi bíró vezetésével bevonul az elöljáróság s bejön a lelkipásztor és a presbitérium. A templomban nem, kor, családi állapot szerint külön ülnek. A férfiak helye a földszinten a jobboldali padokban, a kistemplomban, valamint a karzatokon van.

Az úrvacsorára osztásra a vallásos átányiak az előtte való héten már készülnek. Kerülik a perpatvart, káromkodást, hangos szót, ha mégis ilyenbe keverednének, nem állhatnak az úrasztalához.

Református gyülekezetek úrasztali edényei:

Adományozások révén kerültek a gyülekezetek tulajdonába. A főúri családok voltak a kelyhek, patenák, úrasztali terítők fő adományozói, a paraszti családok úrasztali kendőt, terítőt, cserépedényt ajánlottak fel az egyház részére. Átányon a helyi birtokos nemesi családok szinte kötelességüknek érezték az úrasztali tárgyak adományozását. A 19. század első évtizedeitől megjelentek úrasztali tárgyaink közt a feliratos porcelán vagy keménycserép korsók és kancsók. Legszebb darabjai a telkibányai és hollóházi gyárak termékei. Közös jellemzőjük, hogy feltüntették rajtuk az adományozó és az egyházközség nevét és a dátumot. (fotó: Úrasztali kancsó, 1902. Átány. Fotó: Lónyai Györgyné PB114206)

Az úrasztali felszerelések közé tartoznak a többnyire magyar mesterek által készített, jellegzetes magyar motívumokat ábrázoló ötvösművek és ónedények is. Figyelemreméltók az átányi gyülekezet reneszánsz elemekkel díszített úrvacsorapoharai és kenyérosztó tányérjai. (fotó: Úrvacsorai pohár. Átány. Református gyülekezet. Fotó: Lónyai Györgyné Pb144389)