Születés
A szülés háznál történt, a csecsemő, vagy, ahogy Feldebrőn nevezték a „csepp” megszületésénél a bába segédkezett és később is ő gondozta a fekvő anyát és gyermekét. A bába egy-két hétig járt a gyermekágyas asszonyhoz.
A szülést követő hetekben a gyermekágyas ellátásáról a rokonság gondoskodott. A szokást Feldebrőn „puszriknak” nevezték. A komaasszony, a gyermek leendő keresztanyja, szülés után ebédet vitt a fiatalasszonynak. Általában húslevest, rántott csirkét vagy másmilyen rántott húst, túrós rétest és bort vitt. A poszrikjárás sokáig tartott, időtartama a rokonság nagyságától függött, a rokonok előre megbeszélték egymás között, hogy ki viszi a komatálat. A negyvenes évektől ajándékot is hoztak a gyermekágyas anyának és a babának (kávé, édes pálinka, rékli, játék), előfordult, hogy pénzt is vittek az édesanyának.
/Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Keresztelő
A 20. század közepéig születés után két-három napon belül megtartották a keresztelőt, később két-három hétre tolódott ki a születés után. Szülés közben vagy közvetlenül szülés után meghalt csecsemőket a bába keresztelte meg. A keresztszülő kiválasztásában a gyermek neme döntött. Ha fiú, akkor az apa, ha leány, akkor az anya családjából választották. A templomba a keresztanya vitte a csecsemőt, miután megkeresztelték és hazavitték, a házba lépéskor azt mondták: „pogányt vittünk, keresztényt hoztunk”. Ezután letették a földre, és aki a legjobban szerette, az vette föl.
/Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Gyermekélet
Mikor egy kicsit nagyobbak lettek, vitték a gyerekeket magukkal a munkába az asszonyok. Öt-hat éves korukban már megkapták a kis „hátyit” azaz a háti kosarat, és indulhattak az anyjukkal a mezőre. Egy-két év múlva, pedig rájuk bízták a libák őrzését vagy más, könnyebb, ház körüli munkát. A gyerekcsoportok területi alapon és a szülők társadalmi státusa szerint álltak össze. A nagyobb fiúk szabadidejükben bandákba verődve járták a falut. /Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Leány- és legényélet
A legények, ha csak tehették a lányok után jártak. A lányok a tavaszi és őszi nagymosást a Tarnán bonyolították le. Otthon belúgozták a ruhát, azután talicskán kitolták a Tarnához. A legények követték őket, udvaroltak a lányoknak. Ugyanígy tettek a tollfosztáskor vagy a fonóban.
/Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Lakodalom
Tizenkilenc-húsz éves korukban kötöttek házasságot a fiatalok. A házastársat főként a szülők választották ki, és döntő szempont volt a megélhetést nyújtó föld, a vagyon. Gyakori volt a rokonházasság, hogy egyben maradjon a birtok. Az esküvő időpontja előtt a községházán kellett bejelenteni a szándékot. Ezt úgy hívták, hogy „függeszkedni mentek”, mert házassági szándékukat kifüggesztették a községházán. A templomba is bejelentkeztek, hogy három egymást követő vasárnap kihirdethessék őket. A lakodalom előtti napokban elkészítették a levesbe való csigatésztát, korábban kockatészta volt a divat. A módosabb gazdák disznót, borjút vágtak. Előző nap felállították a lakodalmi sátrat. A Cseri-erdőből hozták a májusfának valót és a gallyakat, amelyekkel a sátrat rakták körül. A fát felszalagozták és a bejárati kapuhoz állították. Este a vőlegényes háztól felszalagozott kocsival indultak az éneklő legények a menyasszony ágyáért. Borral, süteménnyel kínálták őket, majd a násznagy kikérte a menyasszonyt. A két ágyat és a kaszlit felrakták a kocsira. A gyerekek vitték a kispárnát, a nagylányok a nagypárnákat és a dunnát. Általában hat nagypárnát és két dunnát kapott a leány, szépen hímzett huzattal. A menet énekszóval indult vissza a vőlegény szüleinek házához.
A 19-20. század fordulóján az esküvő délelőtt kezdődött. Az indulás előtt mindkét násznagy kikérőket mondott, majd a menet elindult a községházára, ahol csak a násznagy és a fiatal pár vett részt az esketésen. A templomba az egész násznép bevonult. Az esketés után a vőlegényes háznál egy cserépfazekat vagy tányért összetörtek, és a következőt mondták: „Akkor menjetek szét, majd, ha ez az edény összemegy, szaporodjatok, mint a csicsóka.” A lányos ház rokonságából a nyoszolyólányok süteményeket és húsféléket hoztak. A menyasszony kínálgatta a vőlegény rokonságának, a vőlegény pedig bort kínált. A kínálás végeztével a lány rokonai visszamentek a lányos házhoz. A násznagy köszöntötte az ifjú párt, majd minden fogásnál köszöntőt mondott. Éjfél előtt következett a menyasszonytánc. A keresztapa fogta a rostát, a vendégek abba dobták a pénzt. Ezután indultak a lányos házhoz. A kapujára szalmakötelet raktak, amit a menet megérkezésekor meggyújtottak. A menyecskének át kellett ugrania. A mulatozás itt folytatódott tovább, két-három óra múlva visszamentek a fiús házhoz. A 19. század második feléből ismerjük azt a szokást, hogy a fiatal pár az első éjszakát a padláson töltötte.
/Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Temetés
Az emberi élet utolsó fordulója a halál, az életet lezáró szertartás a temetés. Háztól temettek, az elhunytat a ház hátsó szobájában ravatalozták fel. A női hozzátartozók, komaasszonyok eljöttek imádkozni a megboldogult lelki üdvéért. A temetés rendszerint egy-két nap múlva megtörtént. Régebben rúdon vitte a rokonság a koporsót a temetőbe. A rokonság a temetés után összegyűlt a gyászháznál. Kalács és bor mellett emlékeztek az eltávozottra. /Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Jeles napok
Luca napja
Luca napján a lányok tizenhárom gombócot gyúrtak, mindegyikben egy fiú neve került a papírra. Elkezdték főzni. A lányoknak puszta kézzel kellett kivenni a fazékból, és akinek a nevét benne megtalálták, a néphit szerint az lesz a férjük. A fiúk kukoricaszemeket dobtak annak a lánynak az ablakához, aki tetszett nekik. Ekkor kezdték készíteni a Luca széket. /Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Szent Család járás
A karácsonyi ünnepkör része volt a Szent Család szálláskeresése. December 15-től kilenc család esténként más családhoz viszi a Szent Család képet. A családok kis oltárt készítenek, mely mellett végzik az ájtatosságot. A kilencedik nap végén a templomban kerül sor a közös imára.
/Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Farsangi bál
A lányok a litániáról hazafelé a kocsma előtt mentek el. A fiúk ott várták őket, a cigány már bent muzsikált. A legények átkiabáltak a lányoknak, hogy jöjjenek táncolni. Ha tetszett a hívó fél, akkor a lány farsangvasárnaptól minden délután a fiúval táncolt egészen kedd éjfélig. Hamvazószerdán véget ért a mulatság.
/Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Május elseje
A májusfát a második világháború előtt nem május 1-re, hanem búzaszentelőre (április 25.), illetve pünkösdre állították. A fát feldíszítve titokban, csendben odalopták a kapuhoz, nehogy a lány megtudja ki az állító, mert az befolyásolta volna a férjválasztását. A fát a kapu tetejére kötözték, a legény egy levelet kötött rá, amit a lány csak a fa lebontásakor olvashatott el. A fa egy hétig állt, majd kidöntötték. Másik hagyomány a májusi kosár küldése. A kosárba egy cserép hortenziát és likőrt, ékszert, csokoládét raktak. Rendszerint a legény édesanyja vitte el, és a lány úgy tett, mintha nem tudná, ki küldte. A látogatót megvendégelték, majd este a legény is elment a házhoz, ahol, viszonozták az ajándékot.
/Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Szentivánéji tűzugrás
Borovszky Samu említi, hogy Feldebrőn szokás volt a szentivánéji tűzugrás. Szent Iván napján (Június 24.), mikor már felszakadt a búza töve, az aratást ünnepelték. A 19-20 század fordulóján a vécsi útelágazás mögötti keresztnél az úttestre szalmából font köteleket fektettek, meggyújtották, és a fiúk-lányok táncolva ugrálták át a tüzet. Ugrálás közben kiabáltak: „Szent Iván tüzit!” A szokást a megyében csak néhány palóc faluban, valamint Besenyőtelken, Kiskörén, Tiszanánán, Sarudon és Tarnabodon ismerték. Az egész Európában meglévő jeles napi szokás alapja az, hogy június 24. a nyári napéjegyenlőség napja, amikor a nappal és az éjszaka időtartama egyenlő. A tűzön való átugrás is ősi tisztulási szertartás emléke. A tűzugrás után indultak aratni. Ez idő tájt rendezték az aratóbált is.
/Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Nagyboldogasszony-napi búcsú (augusztus 15.), és a Szent Márton-napi búcsú (november 11.)
A község legnagyobb helyi vallási ünnepe. Már előző héten esténként a temetői kápolnában imádkoztak, és hazamenet Mária-énekeket énekeltek, szombat este misén, majd litánián vettek részt. Az ünnepi körmenet reggel indult a templomból. Az aldebrőiek, vécsiek, verpelétiek is kereszttel, lobogóval, Mária képpel vonultak a temető felé. Ezt a búcsút nagybúcsúnak, míg a Szent Márton napit (november 11.) kisbúcsúnak nevezték.
/Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Szüreti felvonulás és bál
Az ősz legnagyobb mulatsága volt. Mindig vasárnap tartották, hogy a csőszlányok elvihessék a misére a szőlőfürtöket, ahol a pap megáldotta azokat. A szüreti felvonulás lehetőséget nyújtott az alakoskodásra, különböző tréfákra. A menetben cigánykaraván, különféle zsáneralakok, lányok és legények ellenkező neműnek maszkírozva vettek részt. /Feldebrő, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/