Születés
Az újszülött ellátásában a bába segédkezett. A szülőanyát, azaz a „gyermekágyas anyát” a komaasszonyok, rokonok látták el étellel. Az újszülött keresztelése, születése után két-három napra megtörtént. Sürgősségét vallási okokkal indokolták, nehogy „pogányként haljon meg”. A gyengének, betegesnek látszó újszülöttet, születése után rögtön megkeresztelte a bába, a háznál mindig kéznél lévő szenteltvízzel.
/Tófalu, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Gyermekélet
A születéstől a felnőtté válásig a gyermek hol észrevétlenül, hol tudatos tanítás eredményeként belenevelődött a munkába. Kisgyermekként a szülők magukkal vitték a határba, legtöbbször a nagyszülők vagy idősebb testvérek dajkálták őket. Öt-hat éves koruktól libát őriztek, majd ahogy növekedtek, egyre nagyobb részt vállaltak a háztartás dolgaiból, az otthoni gazdaság ellátásából, alkalmanként a mezei munkából. A fiúk az állatok körül segédkeztek, rendbe tették az istállót, ekekapázás idején vezették a lovat, vagy maguk is kapáltak. A lányok a háztarásban, (sütés-főzés, vízhordás, mosás, takarítás, varrás) és a mezei munkában segítettek, kapáltak, aratáskor markot szedtek, vagy ételt hordtak a mezőre. A vallásnak nagy szerepe volt életükben. A reggeli, esti, étkezések előtti és utáni imádkozás, a vasárnapi és ünnepnapi templomba járás elmaradhatatlan volt a gyerekek számára. Elsőáldozóként, majd bérmáláskor részesült egyházi szentségekben.
/Tófalu, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Lakodalom
Legfontosabb életforduló a lakodalom. A lakodalmi előkészületek része volt a csigacsinálás, az asszonyok vasárnap délutánonként „csigát csinálni” jártak a lakodalmas házhoz. A lakodalom hetében süteményeket sütöttek, pénteken levágták a tyúkokat és a hízót. A férfiak csütörtökön felállították a lakodalmas sátrat, délután az ágyvitel történt, ekkor a kelengyét szállították el a vőlegényes házhoz. A kelengye bútorokból, az ágyneműből és a lány ruháiból állt, amit gyalogosan és felsallangozott, kendőzött kocsin szállítottak el. A rokonok, a násznép elhozták a nászajándékokat, s vacsorát kaptak. Általában szombat délelőtt tartották a templomi esküvőt. Ha a fiatalok falubeliek voltak gyalogosan, ha más faluból volt az egyik, akkor hintón hozták az ifjú párt, a násznép pedig szekereken tette meg az utat. A lakodalmi tisztségviselők közül nagyobb hatáskörrel és feladattal rendelkezett a násznagy és a vőfély. A menyasszonyt a vőfély kísérte a templomig, a vőlegény a nyoszolyólánnyal ment mögöttük. A vőfély és a nyoszolyólány a közeli rokonsághoz tartozott. Az esküvő után a vőlegény házához vonult a násznép. A kapuban összetörtek egy tányért, kívánva, hogy akkor váljanak el, mikor a tányér darabjai újból összeragadnak. A menyasszonynak cukrot adtak, hogy édes legyen a házasélet. A menyasszonyos ház vendégei visszamentek a menyasszony családjához, és mindkét helyen elkezdődött az ebéd. Az ebéd tálalása előtt, minden fogáshoz tréfás rigmusokkal kívánt jó étvágyat a násznagy. A násznép cigányzenére járta a táncot, majd éjfélkor a menyasszony piros menyecskeruhába öltözött, haját felkontyolták, kendővel bekötötték, s kezdődött a menyecsketánc. Az ifjú férj végül felkapta, s ellopta az újasszonyt. /Tófalu, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Advent
A karácsony előtti adventi időszak ünnepi előkészületekkel, szigorúbb viselkedési szabályok betartásával telt. András napja után, a karácsony előtti hetekben tartották a disznótort. A karácsonyi ünnepkör legismertebb pásztorjátéka a betlehemezés volt. Szereplői gyerekek, nagyobb legények voltak, házról házra járva énekekkel és párbeszédes játékkal idézték a kis Jézus születését.
/Tófalu, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Gyertyaszentelő napja
Február 2-án gyertyaszentelő Boldogasszony napján a családok 4-5 gyertyát vittek a templomba megszenteltetni. Használata az emberi élet fordulóihoz, viharhoz, égzengéshez kapcsolódik, ekkor gyújtották meg és imádkoztak mellette. Akárcsak a szentelt víznek, mágikus ereje, gyógyító, gonosz űző, rontást megelőző szerepe volt.
/Tófalu, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Balázs napja
Február 3-án történik a balázsolás, a hívek álla alá kétágú gyertyát tartott a pap, s kérte az urat, óvja meg híveit a torokbetegségektől.
/Tófalu, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja
Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a hívek a bő termésért imádkoztak a Boldogságos Szűzhöz. Az ünnep ihlette az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat.
/Tófalu, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Húsvét
Az ünnepet megelőző hét a nagyhét, a nagyböjt időszaka. Nagycsütörtöki nagymisétől a nagyszombat esti feltámadási körmenetig, a harangszó helyett kereplő hívogatott a templomba. A lányok nagyszombaton festették a tojást, húsvéthétfőn az öntözködő legényeknek adtak belőle.
/Tófalu, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Május elseje
A májfa állítása elsejére virradó éjszaka történt. A legények közösen indultak az erdőbe a fák kidöntésére. A fát kendővel, szalagokkal díszítették, majd a kiválasztott lány kapuja mellé ásták le, vagy a kerítéshez kötözték. A férjhez menés előtt álló lányoknak, de az egészen kicsi lányoknak is egyaránt vittek májusi kosarat.
/Tófalu, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Pünkösd
A 8-12 éves lányok a rokon családokhoz mentek és pünkösdi énekeket, pünkösdköszöntőket mondtak. Énekük után pénzt, édességet kaptak.
/Tófalu, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/
Szüreti bál
A legnagyobb őszi esemény a szüret volt. A megérett szőlőt vödrökbe szedték, puttonyosok hordták a nagy kádakhoz. A szüretet vidám mulatság, a szüreti bál zárta.
/Tófalu, Néprajz, Népszokások, Jeles napok/