Születés
A szülést követő hetekben, a gyermekágy időszakában az édesanya ellátásáról a rokonság gondoskodott. Minden napra ebédet hozott a családból valaki. Az egyeneságú rokonság, komaasszonyok, szomszédok felváltva hordták az ebédet. Legtöbbször tyúklevest, főtt szárnyas húst nokedlivel és szalagóriás süteményt vittek. Keresztnévnek gyakran a születése napján ünnepelt nevet kapta az újszülött. A szülést követő hetekben, a gyermekágy időszakában az asszony nem léphetett ki a kapun.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Gyermekbútorok
A kisgyermek állni és járni tanulására változatos eszközöket készítettek. Térségünkben általában házilag faragott változatai fordulnak elő, szórványosan találkoztunk csak a kisipari készítményekkel. A gyermek számára készített bútorokat legtöbbször az édesapa faragta. A már biztosan álló gyermeket az állószék tartotta, akár egész nap. Az édesanya állókába tette gyermekét, egyrészt azért, hogy állni tanuljon, másrészt azért, hogy a szabadon mászó, járó gyerek ne zavarhassa őt egyéb munkái végzésében. A járástanulást legjobban segítette a tolóka, ami kerekekkel ellátott eszköz volt.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Gyermekélet
A kisebb házimunka mellett, már a határba is kijárt a kisgyermek apjával, anyjával. Vigyázott a lovakra, tehenekre, libát legeltetett, ismerkedett a kapával, később a kaszával. A lányok a konyhán, vagy kézimunkában és ételhordásban segédkeztek.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Leány-és legényélet
A 15-16 éves fiúk legényavatása a kocsmában történt. Öt liter bort rendelt az avatásra kerülő az idősebbeknek, amit azután közösen megittak. A mulatás végén, a kocsmaajtón már, mint legény lépett ki a fiatal. A lányok, mint „félrészesek” –akik a kaszás arató bérének a felét kapták- az ifjú legények ugyancsak félrészesek, majd kaszaforgatókként tevékenykedtek az aratásban. A munkában való helytállás tekintélyt adott nekik, ebédnél már a felnőttek között az asztalnál ültek, és télen már eljárhattak a fonóba.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Medvemaszkos játék a fonóházakban
A fonóba a lányok a kenderszöszt fonták fonallá, a legények meg szórakoztatták őket. A faluban kb. 10 fonóház volt. A fonóba farsang idején, a maskarába öltözött legények tréfálkoztak a lányokkal. Jellemző mozzanat volt a medvetáncoltatás. A román parasztnak öltözött medvetáncoltató láncon vezette idomított medvéjét. A medvét alakító játékos öltözete rossz ruha, vagy bunda volt, fejére zsákot húztak. A medve táncolt, ahogy idomítója kívánta. Közben megölelgette a lányokat, de vigyáznia kellett, hogy fel ne ismerjék. A lányok a guzsallyal igazították rendre. A medvemaszkos alakoskodásra az egész magyar nyelvterületen vannak adatok. A fonóházak és a farsangi felvonulások rendkívül népszerű alakja volt a medve.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Katonának bevált legény jelvénye
Ha a legény bevált katonának, a bevonulásig szalagos, pántlikás kalapban összeölelkezve társaival, énekszóval járta a főutcát, tudtára adva mindenkinek, hogy őt besorozták, és most nagyon boldog, de egyben bánatos is, mert itt kell hagyni a szeretteit. A regruta ezután októberig, a bevonulásig minden vasárnap viselte a szalagos kalapot. A bevonulás előtti este a mulatozás végeztével elbontották a díszes kalapot.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Kézfogó
Ha az ifjak kitartottak egymás mellett, akkor a katonaságtól való leszerelés után megtartották a kézfogót, azaz eljegyzést. Ez a gyűrűvásárlással vette kezdetét. Az esküvő napját általában októberre tették, mikor a must kiforrt, letisztult.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Lakodalom
Az egyházi háromszori kihirdetés után a vőfély megkezdte a lakodalomba hívogatást. Az esküvőt megelőzően került sor a menyasszony ágy és a kelengye vitelére. A násznagy, vőfély és vőlegény szekérre ültek és elmentek a menyasszony házához. Verses mondókák kíséretében kikérték a kelengyét és felrakták a szekérre, megvendégelésük után visszaindultak a vőlegényes házhoz. A lakodalom napján délelőtt volt a polgári esküvő, délután az egyházi, ahová már a násznép is vonult. A lakodalmas menetet a cigányzenekar kísérte. Rendszerint a keresztszülők voltak a tisztségviselők. A templomi esküvő után a násznép a lányos házhoz vonult. A menyasszony elbúcsúzott a szülőktől és elindult a násznéppel a vőlegényes házhoz. Az ifjú párt a vőlegény édesanyja mézzel kínálta, hogy mindig édes legyen az életük. Ezt követte a vacsora és a tánc. Éjfélkor megérkeztek a „hiriszesek”, az ifjú asszony násznépe. Ekkor vette kezdetét a menyasszonytánc, honnan a kifáradt menyasszonyt a férj szöktette el. A nászágyból ki kellett szedni a gombostűket, amit a lánypajtások tűzdeltek bele.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Menyasszonyporkolás
A lakodalom hajnalán egy jó öl szalmát terítettek az útra és meggyújtották. A násznép az égő szalmát körbetáncolta. Közben énekelek:
„Jaj de csinos menyecske lett ebből a lányból,
Kerek komtyot csavarunk a hajából,
Ő lett az én drága tubicám,
Ő lett az én drága kis feleségem,
Esztendőre elviszem, őtet boldoggá teszem.”
Közben az ifjú asszony férje segítségével átugrotta a tüzet. Ha az ugrás sikerült, a nászasszonyék megelégedetten nyugtázták: tűzről pattant menyecske került a házhoz. /Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Halál, temetés
A halottat a szobában ravatalozták föl. Jöttek a halottnézők, rokonok, siratók. Az udvart estére vékony homokréteggel fedték be, úgy vélték a halott szelleme így már nem találhatott vissza az élők közé. A sírt két nap ásták, az a hiedelem élt, hogy így jobban pihen benne a halott. A temetési szertartás idején, ha gazda volt a halott, kivezették a lovakat, marhákat az istállókból, had adják meg ők is a végtisztességet.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Jeles napok
Luca napja
A jövendőbeli vőlegény személye körüli cédulázás közismert szokás volt. 13 cédulára egy-egy fiú nevet írtak fel a lányok. Minden nap egyet megsemmisítettek az összecsavart papírból. Amelyik fiú neve az utolsó cédulán volt olvasható, az lesz majd a párja az eladólánynak. Luca szék is készült néhány házban.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Pásztorok karácsonyi vesszőhordása
Karácsony böjtjén a pásztorok, kanászok, csordások (Váradi Lajos és Barócsi barátja) azokat a házakat járták sorra, ahonnan marha, vagy disznó járt ki a legelőre. Szűr a hátukon, egyik kezükben vesszőnyaláb, másikban egy korsó. A házba lépve a következő verset mondták:
„Legyen hála Jézusnak,
Hogy meghagyta érni ezt a szent napot,
Tartsa meg Jézus a gazdát,
Családjával, jószágaival,
Adjon az Isten bort, búzát és békességet,
Országunkban megmaradást,
Kismalacot, nyolcat, tizet,
A gazdaasszonynak csirkét, tyúkot, ötvenet, százat,
Jó hízókat, sok apróságot!”
Egy vesszőt hátrahagytak és az ajándékba kapott bort, beleöntötték a korsóba, az ennivalót a tarisznyába tették. A gazdával koccintottak, dicsérték a jó borát.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Farsang
A farsang utolsó három napjára a legények kibéreltek egy házat, cigányt fogadtak. A rendezők az első legények voltak, a legöregebbek. A belépődíj 10-20 krajcár volt fejenként. A konyhát berendezték ivónak. A legények színes csavart formájú cukorkát vettek a lányoknak. Három napig mulattak, énekeltek, lassú és gyors csárdást táncoltak.
/Tarnaméra, Néprajz, Népszokások, jeles napok/