Az emberélet fordulóihoz kötődő szokások
Születés-keresztelés
A 20. század közepéig a szülést bábaasszonyok vezették le. A születést követő 7-10 napban a bába járt megfüröszteni a kisbabát. Ebben az időszakban az anyák gyermekágyban feküdtek.
A kisbaba nevét a szülők adták. Gyakori volt, hogy az első fiúgyermek az apa, az első leánygyermek az anya nevét kapta. A következő gyermekek elnevezésénél a nagyszülők, valamint a rokonságban előforduló nevek voltak a meghatározók. Az 1950-es évektől már változott a nevek divatja, addig ismeretlen nevek is megjelentek.(pl: Norbert,..)
A keresztelés nagyon korán, a gyermek 10-14 napos korában megtörtént, hisz a nagy gyermekhalandóság miatt el akarták kerülni, hogy nehogy pogányként haljon meg a kicsi. A keresztszülőket általában a rokonságból választották, de a keresztelési ebéden jelenlevő barátokat is komáknak szólították ettől az alkalomtól.
A csecsemőt a keresztelőre a keresztanya és a bába vitte, csak az 1940-es évektől változott meg ez a szokás. Ekkor már 3-4 hetesen keresztelték a gyermeket, így az anya is jelen lehetett az eseményen.
Hazatérve a következő szavakkal köszöntek be: „pogányt vittünk, keresztyént hoztunk” „A jó Isten tartsa meg a kisgyermeket erőben, egészségben szülei és mindnyájunk örömére.” Otthon keresztelői ebéddel vendégelték meg a komákat és a bábaasszonyt.
A gyermekágyas anyáknak és családjának a rokonság, az ismerősök heteken át hordták az ebédet komacsészékben. Általában tápláló, erősítő ételek kerültek az edényekbe: tyúkhús- leves egész tyúkkal. csigatésztával. pörkölt rizzsel, sütemények.
Katonai sorozás
A legények 21 éves korukban sorozáson vettek részt. A 20. század elején ez általában a járási székhelyen, Tiszafüreden zajlott, ahová színes szalagokkal feldíszített szekerekkel mentek át a fiatalok. A sorozás után nótaszóval jöttek haza, az 1920-as évben rézfúvós magyar banda kísérte őket a faluban. A községháza előtt a lányok hosszú színes szalagokat kötöttek e besorozott legények kalapja mellé. (rózsaszín, nemzeti szín…) Ezután nótázva vonultak végig a főutcán.
Párválasztás. lakodalom
A párválasztást a 20. század elején a szülők véleménye, gazdasági helyzete, társadalmi státusza határozta meg. A legények a lányhoz járó napokon, szombat, vasárnap és szerda este mehettek a kiválasztott lány otthonába.
Az esküvőt lánykérés, majd eljegyzés előzte meg, amikor a jegygyűrű mellett jegyajándékot is adtak egymásnak. A módosabb legény pecsétgyűrűt ajándékozott. a lány pedig vőlegényi inget.
A lakodalmakat késő ősszel rendezték, amikor a gazdasági munkák befejeződtek, de még nem kezdődött meg az adventi időszak. A lakodalom a két szülői háznál zajlott.
A lakodalom fontos szereplői, tisztviselői voltak a násznagyok, ők voltak a tanuk, fő helyen ültek az étkezéseken. A vőfély az események lebonyolítója volt. Jelvénye a vőfélybot, vőfélybokréta és a fehér kendő a zakó bal felső zsebében. A koszorúslányok a vőlegény és a menyasszony kísérői voltak a lakodalmi menetben. Fejükön művirág koszorút viseltek.
Az előkészületekhez tartozott a csigacsinálás, amikor az asszonyok vidám énekszó mellett készítették el a lakodalmi húslevesbe való csigatésztát. A lakodalom előtti napon vágták le a nagyobb állatokat, borjút, sertést, vagy birkát. A lakodalmi ház szobáit kiürítették, a bútorokat a padlásra vitték. Ilyenkor hozták el a rokonok a jegyespár számára az ajándékokat.
Az esküvő általában délután 3-4 óra körül volt. A násznép mindkét lakodalmas háznál külön-külön gyülekezett, külön indultak a községházára, nótaszó kíséretében. A polgári esküvőt követte a templomi, ami után a katolikusok a templom előtt eljárták a pap táncát. Az esküvő után a menyasszony és a vőlegény már együtt vonult a menetben, a menyasszonyos háznál mindenkit megvendégeltek. Ezt követően a vőlegény násznépe hazatért vacsorázni. A menyasszonyt elbúcsúztatták, hiszen ezután ő a vőlegénnyel együtt annak otthonába vonult.
A vőlegényes háznál a vacsora fogásait a vőfély tréfás rigmusokkal vezette be. A vacsora és éjfél közti időben volt a lesők tánca, ahová a kerítésen kívülről leselkedők is bejöhettek táncolni, megkínálták őket süteményekkel. Éjfél előtt a menyasszonyos háztól a vőlegényes házhoz átjöttek a kállátósok. Ők hoztak magukkal süteményféléket és a menyasszony menyecskeruháját, amiben az éjféli menyecsketáncot járta az újasszony.
Halál, temetkezés
A halál beálltát a közösség felé harangszóval jelezték. A harang hangjából, a harangozás tagoltságából, hosszából meg lehetett állapítani a halott korát és nemét.
1972-ig az elhunytakat otthon ravatalozták fel, a tisztaszobában. A halál pillanatát követően letakarták a tükröt fekete kendővel, egy arra vállalkozó asszony végigmosta a halott testét, felöltöztette ünneplő ruhába. Poroszlón is ismert volt az a széles körben elterjedt szokás, hogy a fiatalokat menyegzői öltözetükben ravatalozták föl, így a temetés a halott lakodalma volt. A férfiak mellére odatették a kalapjukat, jobb kezükbe fehér zsebkendőt tettek. A 20. század elején a kézbe pénzt is rejtettek, hogy „a Nílus vizén át tudjon menni”.
A temetésig a halottnézők látogatták a családot, imádkoztak, énekeltek a koporsó mellett.
1972-ig két temető szolgált temetkezési helyül: a felvégesi és az alvégesi temető. Ezt követően már csak az alvégesi temetőt használhatták. mivel ide építették a ravatalozót.
A sírt mindig a szomszédok. rokonok végezték. Abban az esetben, ha többen is szerettek volna egy sírhelyre temetkezni, oldalirányba padlant, azaz oldalfülkét ástak, így a későbbiekben egymás mellé kerülhettek az elhunyt családtagok.
A temetés háztól történt. A katolikus hívek esetében a háznál a kántor verses búcsúztatót énekelt, amivel a családtagoktól, barátoktól elbúcsúztatták a távozót. Ezt követően a református egyház tulajdonát képező gyászkocsira helyezték a koporsót, a gyászmenet ezt követte, énekszóval.
A temetést tor követte. Baromfit vágtak, ennek húsából készült levest, pörköltet, paprikást kínáltak a meghívottaknak.
A hozzátartozók a közeli rokonokat egy évig, távolabbi rokonokat 3-6 hónapig gyászolták. A nők ebben az időszakban fekete ruhát hordtak.
Sírjelek
A 20. század közepéig a református sírjel általában a fából faragott fejfa volt. Mellette faragott sírkövek és gúla alakú márvány sírkövek is előfordultak a módosabbak körében. A fejfának szánt akácfát előre kiválasztották, szárították, ügyes kezű specialisták faragták ki. Ilyen volt Korom Sándor, valamint Nemes Imre is. Az akácból szögletes hasábot faragtak, felső végét félkör alakúra formálták. szomorúfűz motívumot véstek bele. A fejfára a vízszintes mintázat alá rákerült az elhunyt neve, életkora.
A sírokat különösen halottak napja környékén rakták rendbe, virágokkal díszítették. A halottak napi gyertyagyújtás a református hívek körében nem volt szokás, csak a katolikusok világították ki a sírokat.
A 20. század elején temetkezési egylet is működött a településen.
Jeles napok, ünnepi szokások
Advent
Advent a karácsonyt megelőző négy hét, Krisztus születésének ünneplésére készült és készül a keresztény világ. Az adventi időszak számos népszokást foglal magába, ez is böjti időszak volt a katolikusok számára, ilyenkor lakodalmat sem rendezhettek.
Luca –nap
A 20. század elején ezen a napon a tyúkok hátsó felét megpiszkálták, hogy a következő évben sok tojást tojjanak.
A Luca-nap utáni 12 nap időjárásából a következő év 12 hónapjának időjárására következtettek.
Betlehemes játék
Az 1930-as-40-es években a karácsony előtti hetekben betlehemesek járták a falut.
Papírból készített kis templomot vittek magukkal, melyet belülről megvilágítottak gyertyával. A szereplők közül a bölcsek fején színes papírkorona volt és fehér lepedő szolgált palástul. A pásztorok bundában voltak, maguk készítette kis bárányt vittek magukkal. Az öreg pásztor vezette a csoportot, beköszönt a házakba: „Szabad-e Jézust dicsérni?” Ha beengedték őket, karácsonyi énekeket, betlehemes játékot adtak elő. Ezért cserébe hurkával, kolbásszal kínálták meg őket.
Karácsony
A karácsonyeste elengedhetetlen része volt a templomi mise, vagy a reformátusoknál az istentisztelet.
A parasztcsaládoknál nagyon ritkán volt valódi karácsonyfa. Letört tuja, vagy fenyőág pótolta, amit tejesfazékba állítottak. A karácsonyfát aranyra és ezüstre festett diókkal, kis almákkal, házi szaloncukorral díszítették.
Karácsony alkalmából köszönteni jártak a muzsikás cigányok, a kéregető cigányasszonyok, és a gyerekek is.
December 26. István, december 27. János napja volt, akiket szintén köszöntöttek névnapjuk alkalmából.
„ István napja ma vagyon.
Elkocogtam a fagyon.
Azért gyöttem hozzátok.
Hogy egy garast adnátok.
Ha nem adtok meghaltok,
Rám marad a vagyonotok.”
Újév
A kerülők, a pásztorok a paraszti társaságok elnökeihez, pusztagazdáihoz ellátogattak, köszönteni az újesztendő alkalmából.
Vízkereszt
A katolikusok ilyenkor megszenteltették a házat. A plébános a ministráns gyerekekkel kivonult a családokhoz, szenteltvízzel meghintette a házat, a szemöldökfára felírta a három király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevének kezdőbetűit.
Időjárásjóslás: „Ha megcsordul vízkereszt, az íziket megszerezd.” Vagyis, ha vízkeresztkor enyhe idő van, a tél hátralevő része hideg lesz.(Az ízik a kukorica szára, amelyet fűtésre is használtak.)
Farsang
A farsang mindig is a mulatságok ideje volt. Az 1930-as, -40-es években a Gazdakör szervezte meg az ifjúság farsangi mulatságait, műkedvelő előadásokat. bálokat rendeztek.
Húsvét
Húsvét előtt nagytakarítást végeztek minden háztartásban. A reformátusok nagyhéten bűnbánati istentiszteleten vettek részt, a katolikusok nagypénteken a szent sírnál imádkoztak, passiót adtak elő.
Húsvét hétfőn a katolikusok reggeli kismise keretében megszenteltették a húsvéti ételeket
A fiatal lányok keményre főzött tojásokat festettek a locsolkodó legények számára. Főleg egyszínű tojások készültek, a festéshez hagymahéjat vagy bolti festéket használtak. A fiúk az 1930-as évekig vödörből, bő vízzel locsolták meg a lányokat, miután kivonszolták őket a gémeskúthoz.
A kisebb fiúk a kölni megjelenése előtt patikai rózsavízzel. vagy szappanos jószagúvízzel locsolkodtak. A kisfiúk festett tojást, vagy pénzt kaptak, a nagy legényeket megkínálták a húsvétra készült ételekből, italokból.
Búzaszentelés
A búzaszentelés Szent Márk napján történt, őt tartották a földművelők védőszentjének. A katolikus hívek körmenettel, zászlókkal vonultak a határba. A lányok a feszületre, zászlókra zöld búzaszálakból kis csokrokat kötöttek. A szentelés után a hívek között szentelt búzát osztottak szét.
Május 1., májusfa-állítás
A fiatal legények a számukra kedves lányoknak májusfát állítottak. Egy 3-4 méter magas nyárfát kivágtak, színes szalagokkal felékesítették, és a kapu mellé ásott gödörbe állították. A 20. század első felében a szalagok mellé kendőt is kötöttek.
Az 1930-as, -40-es években a májusfa helyett virágkosarat vásároltak a lányoknak, amiben legtöbbször hortenzia virágot tettek.