Farsang
Farsang utolsó három napján tartották a mulatságokat. Vasárnap délután a lányok elmentek a barátnőjükhöz, a fiúk a kocsmába. Este a fiatalok a kocsmába találkoztak, ahol húzta a cigány és folyt a tánc. Ha jó idő volt a kocsma előtt táncoltak.
/Pély, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Húsvéthétfő
Az öntözködés, a locsolkodás ideje. A legények már kora reggel csapatostól mentek a lányos házakhoz, kivitték a kúthoz a lányokat, és vödörrel öntözték rájuk a vizet, hogy frissek legyenek. Úgy tartották, hogy ahányadik vödör víz után kezd el a lány sikítani, annyi év múlva megy férjhez. Különösen, ha kora tavaszra esett húsvét, sok lány megbetegedett a vizes ruhában, ezért az öntözködés fokozatosan szelídült: egy-egy bögre vízzel öntötték le őket. A szagos vízzel való öntözködés a két világháború között kezdett elterjedni, de csak az 1950-es évektől vált általánossá. /Pély, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Fonó
Házakhoz jártak fonóba a lányok. Az őszi betakarítástól a farsang végéig tartott. Guzsalyon sodorták, orsóra tekerték a kendert. A legények is megjelentek udvarolni, beszélgetni. Ha leesett az orsó, akkor az a legény, amelyik udvarolni akart a lánynak az felkapta. A legények gyakran zenészeket is hívtak. /Pély, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Tollfosztó
Az asszonyok és a lányok jártak tollat fosztani a téli időszakban. Simi nevezetű családhoz járt a falu fiatalsága fosztani. A fiatalok nóta és zeneszó mellett fosztották le a libatollat. A vetett ágyra kerülő párnákat a fosztott tollal töltötték meg.
/Pély, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Disznótor, kántálás
A disznóvágásra böllért hívtak, aki leszúrta, perzselte és feldolgozta a disznót. Reggelire disznóvért sütöttek krumplival. Délre pecsenyét sütöttek, vacsorára orjalevest főztek csigatésztával. Hurkát, kolbászt, pecsenyét és toros „bogácsát” sütöttek. Vacsorára sok vendég gyűlt össze, de közben már megjelentek a kántálók. A fiatal legények beöltöztek maskarába, hogy ne ismerjék fel őket. Nagy kosarat vittek a karjukon, abba kérték a hurkát, kolbászt, fehér cipót. Megköszönték: „Köszönjük szépen ezt is, meg, még amit máskor adnak azt is.” Utána a legények bementek a kocsmába, elfogyasztották a kóstolót, majd bort ittak rá. /Pély, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Betlehemezés
Karácsony előtt betlehemesek járták a falut. A csoportok négy főből álltak. Kettő pásztor vitte a betlehemezés fő kellékét, a templom alakú betlehemet, egy pásztor a gyertyát és volt egy öreg pásztor. A jelenet beköszöntővel kezdődött, majd tréfálkoztak az öreg pásztorral, indultak Betlehembe, végül ajándékkéréssel-átadással zárult.
Az öreg kezdte a jelenetet, bebukott az ajtón. A gyertyavivő követte és megkérdezte:
-Beszabad-e hozni a kis Jézuskát? Az öreg ez ideig a földön feküdt a nagybundában. A többiek is bejöttek és elkezdték szólongatni.
– Kelj fel öreg, menjünk Betlehembe!
– Nem megyek én öreg „tehenbe”. Aki a gyertyát vitte, lábával egy kicsit megrúgta, s azt mondta: -Nem oda öreg, Betlehembe.
A másik pásztor azt mondta: -Gyere öreg, csókold meg a Jézuskát!
-Nem csókolom én a vén Zsuskát.
-Nem azt öreg, nem azt, hanem a Jézuskát.
-Gyere öreg, vessél keresztet.
Ekkor felkelt az öreg, keresztet vetett és mondta:
-Tyúk ide búbos, béles ide rongyos, kalács ide fonatos, mert vár az öreg kontyos.
Ekkor mindenki valami jó ennivalót kapott.
/Pély, Néprajz, Népszokások, jeles napok/
Irodalom
ENA 1193-69
Cs. Schwalm Edit: Naptári ünnepek, jeles napok szokásai és hiedelmei Hevesen. (szerk. Petercsák Tivadar és Szabó József) Tanulmányok Hevesről. Heves, 2001.