Májfaállítás. májusi kosár
Május első szombatján fűz, jegenye, vagy nyárfa gallyakat használtak a máfaállításhoz a bandákba verődött fiúk. A lányok két éves koruktól 18-20 éves korukig kaptak májfát. A fiúk is, már ha tudtak a kezükbe baltát fogni, májfát állítottak. A kislányok a rokonságbeli fiúktól kapták, esetükben ez nem szerelmi ajándék volt, hanem a tavaszi zöld ág faluba vitele volt a lényeg. Egy lány akár több májfát is kaphatott.
A kisfiúk a következő szavakkal adták át a májfát:
„Kelj fel Mari, itt a májfa, jó éjszakát, vigyázz rája!”
Vagy: „Szép kislány, itt a májfa
Jó éjszakát, vigyázz rája!”
A válasz: „Májusi fát elfogadom,
Fáradtságát megköszönöm!”
Szalagokat kértek, feldíszítették, majd fölállították a fát. A nagy legények este titokban vitték a májfát, névjegyükkel megjelölték, hogy be tudták azonosítani az ajándékvivőt. Reggel döntötte el a nagylány és családja, hogy elfogadják-e. Ha elfogadták, színes papírszalagokkal, kendőkkel díszítették fel, bort kötöttek rá, ha nem, kidöntötték. A fa felállítása után a legény megjelent a háznál, és ajándékot kapott.
Májusi kosár
A 20. század első felében szokás volt májusi kosarat vinni, ami komolyabb szándékot jelzett. A legény maga fonta, virágokat helyeztek bele, és a következő köszöntő kíséretében adta át:
„ Májusi kosarat viszek a babámnak,
Örül neki, mint madár a tavasznak.”
A kosár átadásakor a legény anyja megkérte a lány kezét.
(Az adatokat a német eredetű lakosság körében gyűjtötte Bakó Ferenc)