Lakodalom:
Az esküvő előtti este a násznagy és a vőfély elmentek a menyasszonyos házhoz, mókázások között, találós kérdések után, újra megkérték a lány kezét. A lakodalom napján a vőlegény a lakodalmas néppel elmegy a menyasszonyért, aki már várja a kapuban. Az ifjú párt muzsikaszóval kísérik az esküvőre és haza. Templomból kijövet a násznagy akarta elszöktetni a menyasszonyt, az érte való tréfás szóharcban természetesen a vőlegény násznagya győzött. Útközben a legények és lányok nótaszóval kísérik a zenét. Vacsora után éjfél felé az utcai kapu előtt tüzet raknak, és úgy táncoltatják körülötte az új menyecskét. Ez a menyasszonyporkolás szokása.
Keresztelő:
Az 1930-as években otthon szültek, szülésznő ment a házhoz. A szülés utáni nyolcadik napon volt a keresztelő. Általában az édesanya lánytestvére volt a keresztanya. A füzesabonyi nagytemplomba vitték a babát keresztelni. A szülők nem mentek, az édesanya még fekvő beteg volt. Szülés után harmincadik napra mehetett a templomba az avatásra. Ha a kisbaba korán meghalt a keresztmama vette a szemfedelet,- ami a halott testére borított lepel volt-, és a rózsafűzért. Az első fiú az édesapa, a leány az édesanya nevét örökölte. A templomi keresztelői szertartás után volt az ünnepség, hová a szülők testvéreit, keresztszüleit, szüleit, nagyszüleit hívták. A keresztanya ruhaneműt, pólyát, pólyakötő szalagot, főkötőt ajándékozott. A többi vendég is vitt ajándékot, általában ruhaneműt, kis réklit, rugdalózót. A keresztelői ebédet a nagymama főzte, tyúkhúslevest csigával, paprikás csirkét és rétest sütött.
Jeles napok
Farsang:
Farsangvasárnap bált rendeztek, mert utána tilos a zajos mulatság.
Hamvazószerdán az egész falu gyászt ölt, ekkor, aki csak teheti, hamvazkodik. Kövércsütörtökön a gyerekek házakhoz járnak és tepsit vagy rossz fazekat verve össze a következő kis verset mondják:
”Hajó néni, Hajó bácsi vesd ki pampuskádat,
Ha nem veted pampuskádat vesd ki herőcédet,
Ha nem veted herőcédet vesd ki pénzecskédet!”
Nagyböjt:
Olajjal főztek, melyet a szomszéd községekből hoztak a heti piacokra.
Nagypéntek:
Délután, aki csak teheti, elmegy a szentsírhoz, „Jézuskát csókolni”. Még a legszegényebb is vitt magával néhány fillért a szentsír perselyébe.
Nagyszombat:
Reggel 9 órakor, mikor a harangok megszólalnak, tepsivel, fedővel, csengővel nagy lármát csapva kiabálták, hogy „kígyó-béka minden féreg távozzatok a háztól!” Nagyszombaton a feltámadásig tartják a szigorú böjtöt. Feltámadás után töltött káposztát, kocsonyát tálalnak.
Húsvétvasárnap, Húsvéthétfő:
Reggel a lányok lehetőleg piros ruhában mennek a templomba. Másnap reggel kezdődik az öntözködés, szagos vízzel, vagy vödörrel.
Májusfa állítás:
Öt-hat legény összefogott, kivágták a nyárfát, éjfél körül elvitték annak a lánynak, akinek éppen valamelyikük udvarol. Kendőt, bort, krepp papírt kötöztek rá. Általában a fiúk díszítették, mert kopasz májfát szégyen lett volna kitenni. De arra is van adatunk, hogy a lányok díszítették, kendővel és selyemszalagokkal. A legények cigányzenekarral vitték a májfát. Az alábbi éneket énekelték:
Hallottátok e már hírét,
Barna Jancsi legénységét?
Fűrészeli, vágja a májfát,
hogy ne hallják kopogását.
Teszi-veszi, a vállára
viszi, Kati ablakára,
kellj fel Kati itt a májfa,
jó éjszakát vigyázz rája.
Az apja ajtót nyissa,
az anyja lámpát gyújtja,
Kati a kendőt keresi,
Jancsi a zsebébe teszi.
Verset is mondtak:
Kelj fel kislány, itt a májfa,
Jó éjszakát vigyázz rája.
Még az anyja nem is tudja,
hogy a lánya milyen csalfa,
majd megtudja nemsokára,
bába jár az udvarába.
Május elseje éjszakáján elterjedt szokás volt a kapuk leszedése és másik háznál való felállítása. A május kosarat annak a lánynak vitték, aki már a fiúnak menyasszony jelöltje volt. A fiú testvére, vagy édesanyja vitte el a kosarat. A lány inget ajándékozott cserébe.
Pünkösd:
Pünkösdkor a fiatalság a következő verset énekli:
„Mi van ma? Mi van ma? Piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.
Ide jöjjön Kati asszony kis gombos szoknyában,
Nála látok piros almát dugja kebelébe,
Hazaviszi kis fiának Fehér Andorkának.
Jól meg fogd, jól meg fogd a lovak kantárját,
El ne szalaszd, el ne szalaszd a pünkösdi rózsát!
Szebb a szívem a rózsánál, kivirít-e citromfánál?
Szállj ki már!”