Az emberi élet fordulóihoz kötődő szokások

Születés

Az újszülöttet 2-3 naposan megkeresztelték, a néphit szerint ezzel próbálták megakadályozni, hogy a boszorkányok ellopják, vagy kicseréljék. A komákat, illetve a keresztszülőket rokonok, vagy barátok közül választották.

Lakodalom

A lakodalom napja a szombat volt. Az előtte való héten elkészítették a csigatésztát, ami egy vidám közösségi alkalom volt az asszonyok számára. Szerdán süteményeket sütöttek, csütörtökön már a lábasjószágokat készítették elő. A hízót csütörtökön vagy pénteken vágták le- itt nem birkát fogyasztottak a lakziba, mint a szomszédos településeken.

Az esküvőre a vőlegényes és a menyasszonyos háztól külön-külön indult el a lakodalmas nép. A menyasszonyt az oltár előtt adta át a menyasszonykísérő a vőlegénynek. A násznagyok szerepét a keresztapák látták el. A menyasszony keresztanyja az asszonnyá avatáson hátraborította a menyasszony fátylát, kezébe égő gyertyát adott, és elkísérte a Mária szoborhoz, ahol a házasság sikerességéért és a gyermekáldásért imádkozott.

A szertartás után a menyasszony a vőlegény násznépével együtt ünnepelt, ám a saját rokonsága csak éjfél körül, a híriszjárás alkalmával csatlakozott hozzájuk. Magukkal hozták a menyasszonynak szánt ajándékokat, amelyek általában háztartási eszközök voltak.

Napfelkeltekor, a lagzi végén szokás volt a tűzugrás is.

Temetés

Az emberi élet utolsó állomása a temetés. A 20. század első felében még otthon ravatalozták fel az elhunytakat. A szobában fekete anyaggal letakarták a tükröt és az ablakokat. A koporsó mellett folyamatosan imádkoztak 2-3 napon keresztül. A rokonok, ismerősök felváltva jártak a halottat megnézni, érte imádkozni.

A temetési szertartás az udvaron kezdődött, ahol a pap „beszentelte” a halottat. Ez után gyászkocsival vitték ki a koporsót a temetőbe. Korábbi időszakban a rokonok vállon, vagy taligán kísérték ki az utolsó útjára az elhunytat. A sírásást rokonok, ismerősök végezték.

Itt is ismert volt az a szokás, hogy a temetés után a sírt háromszor körbejárták, a bűnök megbocsátását remélve.

Jeles napok, naptári ünnepek

Advent, karácsony

A karácsonyra készülő falu az adventi időszakban hajnali misére, rorátéra járt. Gyakorolták a Szentcsaládjárás szokását is, amikor minden este más családnál imádkoztak a Szent Család képe előtt. Sült tökkel, görhével, pattogatott kukoricával kínálták őket.

Karácsonyeste szokás volt eltenni a morzsás abroszt, amiből a morzsát az állatok kapták, ezzel szerették volna a termékenységüket befolyásolni. Karácsonykor tyúkhúslevest, töltött káposztát, disznótoros ételeket ettek.

A rokonok körbelátogatták egymást a karácsonyi időszakban a környező tanyákon is.

Farsang

A farsangi vidám időszak szokása volt Boconádon a „babfazékvágás”. A legények vödrökben almát, diót, citromot vittek a lányos házakhoz. Ha a legényt valamikor kikosarazták, a vödröt állati trágyával tömték meg.

Húsvét

A húsvétot megelőző 40 napos böjtöt szigorúan megtartották. Sem zsírt, sem húst nem fogyasztottak. Nagypénteken éjszaka a legények kolompolva járták végig a falut, rossz fazekakkal zajongtak.

A szombat esti feltámadás ünnep után kocsonyát fogyasztottak.

A locsolkodóknak húsvét vasárnap festették meg a tojásokat. Hétfőn a vízzel locsolkodó legények bort, pénzt kaptak a lány családjától.

 

Szent György napja, búzaszentelés

A búzaszentelést a határban végezték egykor. A szentelt búzának mágikus erőt tulajdonítottak: egy-egy szálát az állatok elé vetették, a maradékot a fészerbe rakták, járvány, tűzvész, aszály elleni védelemül.

Május 1., májusfa

A legények május első éjszakáján amellett, hogy a lányoknak májusfát állítottak, számos csínytevést követtek el. Az eladó lányos ház kiskapuját szétszedték, máshol állították fel, de az is előfordult, hogy a szétszedett szekér részeit a házgerincre rakták.

A falu közepén egy központi májusfát is állítottak, minek tetejébe boros üveget kötöttek. A bor annak a jutalma volt, aki le tudta onnan hozni.