Gyermekélet:
A kisbabát születése után 1-2 hétre megkeresztelték. Amíg a szülés után az anya meg nem erősödött, a közvetlen rokonok, az anya szülei, illetve férjének szülei, valamint a gyermek keresztszülei vitték a gyermekágyas anyának az ebédet. A gyermekágyas időszak letelte után az édesanya újra beállt a munkába, a kicsi gyermeket a nagyszülőre vagy idősebb testvérre hagyta, de ha nem volt erre lehetőség vitte magával a határba. A gyerekeket kicsi koruktól vallásos nevelésben részesítették. A reggeli, esti valamint az étkezések előtti és utáni ima természetes volt. Ott voltak a gyerekek a vasárnapi és az ünnepi miséken, elsőáldozók voltak, majd bérmálkoztak. A munkára nevelés már kicsi gyermekkorukban megkezdődött. A fiúk libákat őriztek, nagyobb korukban vezették a lovat, kapáltak. A lányok a háztartási munkákat tanulták édesanyjuktól, főztek, takarítottak, dajkálták kisebb testvéreiket, etették az állatokat.
Lakodalmi szokások:
A 19. század végén szokásban volt, hogy a templomi esküvő után a menyasszony az anyai házhoz akart visszatérni, annak bizonyítására, hogy milyen jó sora volt otthon. Az esküvő reggel, a mise után volt. A templomból kilépve a nép nem sorban, hanem csoportosan távozott, nemek és korcsoportok szerint elkülönülve. Így a vőlegény a volt legénytársaival, a menyasszony a volt leánytársaival tartott. A menyasszony a szülői házhoz próbált visszatérni, melyben a vőfélyek és a vőlegény akadályozták meg. Utóbb ez az igyekezet már csak 1-2 oldalra lépésben nyilvánult meg és tréfa-számba ment. Az 1910-es évekig fennállt ez a szokás. Az 1910-es évektől, párosával, sorban mennek az esküvőre és onnan is ugyanígy térnek haza.
Az esküvő után a vőlegény házába mentek. A kapuban összetörtek előttük egy tányért, ezzel azt kívánták, akkor váljanak szét, amikor a tányér darabjai összeragadnak, illetve úgy szaporodjanak, ahányfelé törik. A menyasszonynak cukrot adtak, hogy édes legyen az életük.
Kindlizés:
Advent idején a Kindlizés szokása még az 1950-es években is ismert volt. Így emlegetik: „Jön a kindri, megver a kiskindri” A kiskindri bizonyosan a Kirst Kindl (Krisztus gyermek, Kis Jézus) szavakból alakult ki. A kindlizés menete: Karácsony előtti este bundába, lepelbe, pokrócba öltözve látogatják meg a felnőttek a rokon, vagy szomszéd gyerekeket. Ezek nem ismernek rá az álruhát viselő hozzátartozójukra, akinél vessző, bot, sőt lánc is van. Mielőtt az ajándékot a gyermeknek átadja, intelmeket mond, imádkoztat, ígéretet tétet. Ezen az estén csengettyűzés, lánccsörgés hallható az utcákon.
A németlakta falvakban volt ismert a Christkindl-járás szokása, a fenti aldebrői szokás már csak megnevezésben hasonlít a Christkindl-járásra. A Christkindl-játék szereplői kislányok voltak: angyalokat, Máriát, a kis Jézust (Christkindl), és a pásztorokat jelenítették meg. Ádám-Éva napján került sor a Christkindl-játékra. A kislányok csoportja vitte a karácsonyi örömhírt házról házra.
Májusfa állítás:
Május elseje előtti estén a legények lementek a Tarna partjára és kiszemeltek egy tíz-tizenkét méter magas akác- vagy nyárfát, kivágták. Elvitték a lányos házhoz, kreppszalagokkal, kendőkkel díszítették és a tetejébe egy üveg bort kötöztek és zeneszó kíséretében felállították. A lányos háznál a fiúkat megkínálták sült hússal, süteménnyel és megitták az áldomást. Éjszaka őrizték a májusfát, nehogy valaki ellopja, két, három legény a májusfa mellett aludt. A májusfa döntése egy hét múlva történt, ekkor ismét megvendégelték a legényeket, s még nagyobb áldomást ittak a fiatalok. 1945 után a májusi kosár is szokásba jött, melyet a leány az ablakba helyezett el.
Pünkösd:
Pünkösd azért számított nagy ünnepnek, mert a búcsú is hozzá tartozott. Ilyenkor a gyerekek sorra járták a rokonokat és pünkösdi köszöntőket énekeltek.
Péter Pál napja:
Az aratás ünnepe volt. Az aratás végeztével felvonulásokat, bálokat tartottak.
Dohánycsomózáshoz kapcsolódó dramatikus szokások, maszkos alakoskodás:
A vagyonosabb parasztság már a kiegyezés után intenzív dohánytermesztésre tért át, ami komoly jövedelmet biztosított Kompolt, Kápolna, Aldebrő, Feldebrő, Verpelét és Tófalu lakóinak. Társas munka a dohánycsomózás, ahol nóta mese, maskarás játék és tréfálkozás mellett dolgoztak. A maszkos alakoskodásban az egyszerűbb egy személyes némajelenettől az összetettebb többszereplős változatokat alkalmazták. A játékokra a spontaneitás volt a jellemző, a dohánycsomózás munkatársai általában bekapcsolódtak a játékokba.
Maskurát, babust csináltak. A bubus egy férfi volt, aki felöltözött asszonynak, nagy hasat formáztak neki. Az asszony pedig embernek öltözött. Mentek asztaltól asztalig és kéregettek, hogy most már itt az idő, elérkezett a szülés ideje.
A fiatal legények közül kettő óriás embert alakított. Az egyik fölült a másik nyakába, letakarták bundával. A gyerekek nagyon féltek tőle.
Menyasszonynak, vőlegénynek, koldusnak kecskegidának is öltöztettek embert, általában serdülő legényt. A lakodalom egyes mozzanatait adták elő, pl. a menyasszony búcsúztatást: a menyasszonyt az öreg Farkas nevű gazdaember elbúcsúztatta: „Legyetek boldogok, szeressétek egymást, áldjon meg az Isten 10-12 gyermekkel benneteket.”
Temetést parodizáló játék: A játék főbb mozzanatai: az ál halott állának felkötése fehér kendővel, a kántor és a pap búcsúztatója. A búcsúztató tréfás szövegből állt, az öreg Farkas gazda volt a kántor és a pap.