A régi házak alaprajzai a szoba – konyha – kamra elrendezésében szinte azonosak voltak. Az utca felől volt a tisztaszoba, ahol a vendéget szállásolták el.
A ház bejárata a középső részbe, a konyhába vezetett. Innen nyílt a kamra, melynek ablakából szemmel tarthatták a portát. Az ablakok kisméretűek voltak a takarékosabb fűtés érdekében.
A fűtésről a szobában lévő kemence gondoskodott, amit a konyhán található nyíláson keresztül fűtöttek. Itt történt a kenyérsütés.
A konyhában szabadkéményes tűzhely volt, ebbe vezették a kemence és a szobai beépített tűzhely füstjáratát. A kemencéket többnyire Trencsénből jött szlovák mesteremberek rakták. A vándorló mesterek – a drótostótok – egyben öntöttvas lábasokat foltoztak, cserépedényeket drótoztak össze. A tűzhelyhez háromlábú állvány tartozott, erre helyezték a főzőedényt. Sok helyen volt kutli, nagy öntöttvas edény három vaslábon.
A szoba bútorzata fenyőfából készült. Nagy lábakon álló, pácolt vagy festett ágyak voltak jellegzetesek. Az ágyak alá befért a fonott kas, melyben a kotlós költött.
A két nyoszolyán kívül volt saroklóca, előtte asztal, szék, kisszék és tulipános láda. Ebben a ládában tartotta a gazdaasszony a hozományruháit, terítőket, ágyneműket. A népesebb családoknál dikó is volt, a gyerekek részére. A kemence sutja is gyerekek szálláshelye volt. A kemence padkáját faragással díszítették, télen itt ültek a ház lakói.
Irodalom:
Csák György – Dr. Nemes Lajos – Palotás Sándor: Fejezetek Zaránk község történetéből. Zaránk, 2000. 73-74.