A lakószoba berendezése
A szobában álló búboskemence köré vályogból vagy deszkából kemencepadkát építettek. A sutban télen a gyerekek aludtak.
A szoba bútorzata:
két nyoszolya (alul a párna, felül a dunna, letakarva fehér vászon vagy rózsás ágytakaróval), az ágy előtt két-három szék, kétoldalt a fal mellett a sarokban saroklóca, a lóca előtt asztal, kaszli. A kaszli teteje letakarva csipkés vagy slingelt terítővel, rajta vásári Szűz Mária és Szent Antal-szobrok, imakönyv, díszes porcelánok.
A 20. században terjedt el a sifon, a kétajtós ruhásszekrény. Általában vásárokban vették a férjhez menő lánynak.
Tiszanánán gyakori volt a gyékényből vagy szalmából fonott ülőkéjű háttámlás szék. Az ülőbútorok közül a legegyszerűbbeket, a sámlikat és a három lábú fejőszékeket általában maguknak el tudták készíteni.
A festett, faragott karoslóca igen elterjedt bútordarab volt.
Az asztal meghatározó darabja volt a háznak, melynek típusa lehetett kecskelábú, terpeszlábú, fiókos, szétnyitható tetejű, stb. Nem nagyon díszítették, legfeljebb a lábakat faragták meg.
A világítóeszközök különböző típusait használták. A gyertyák, olajmécsesek a 19. század vége felé tűntek el, átadva helyüket a petróleumlámpának. Különösen a csüngős, csigás lámpákat kedvelték, sokszor krepp-papírral is díszítették. Minden házban volt viharlámpa, melyet leginkább az istállóban használtak.
A lakószobák elmaradhatatlan tárgya volt a falitükör a két ablak között. Díszes keretét az asztalosok készítették.
A 19. század végétől kezdtek függönyt, „firhangot” használni az ablakokon, melynek végét faragott vagy esztergált pálcavég zárt le.
Ebben az időben már minden háznál volt falióra, melynek jellemző típusa a festett, virágos óralap, láncon függő nehezékkel. Módosabb családoknál üvegajtós szekrénybe zárt ingaórát használtak.
A konyha berendezése
A szabadkéményes tüzelőberendezés idejében a tűzhelyek a nyitott kémény alatt helyezkedtek el, ahol a füst a boltozatos kéményen át szabadon távozott. A tűzhelyek kialakítását a kemencék száma határozta meg. Ahol a pitvarból két kemencés lakóhelyiség nyílt, ott mindkét kemence szája előtt készítettek tüzelőpadkát. A padka egyik sarkába katlant építettek az üst részére.
A falra akasztva különböző tárolóedények voltak: sótartó, gyufatartó, kanáltartó.
Tiszanánáról zsúpszalmából, fűzfavessző-fonattal készült ovális kanáltartó maradt fenn múzeumi gyűjteményben.
A sütés-főzés terét bolthajtás választotta el a pitvar előterétől. Ezt a falat cseréptálakkal, tányérokkal díszítették. Tiszanánán a katolikusok az I. világháború után tértek át erre az új divatra, a reformátusok csak két-három évtizeddel később.
A pitvarban, a bejárat közelében állt a vízlóca, és az edények tárolására a stelázsi.
A kamrában helyezték el köpülőt, a teknőket, a káposztagyalut, a kenyérsütés és a tejfeldolgozás eszközeit.
A szakajtókat, a kenyérkosarat, a tojástartót gyékényből vagy szalmából fonták. Az 1920-as évektől terjedt el a hullámos falú fémtepsi, amelyben Tiszanánán a menyasszonykalácsot sütötték. Változatos formái maradtak fenn a csigacsinálóknak. Pala Károly Tiszanánán négyzet alakú, cikk-cakk vonalas csigacsinálót faragott, mely a Dobó István Vármúzeum gyűjteményében található.
A háztartás cserépedényeinek nagy részét a Tiszanánaiak a tavaszi vásárokon szerezték be. A tűzálló fazekakat a felvidéki fazekasoktól vásárolták. Tejesfazéknak, szilkének, cserépkorsónak legjobban a mezőtúri mesterek edényeit keresték.
A 19. század második felétől kezdtek elterjedni a keménycserépből készült edények, a bélapátfalvi keménycserépgyár termékei: a rózsás tányérok, kancsók, díszkulacsok.
Az üvegáruk a Mátra és a Bükk üveghutáiból kerültek ki: boros és pálinkás poharak, üvegkorsók.
A lakóház berendezésében megmutatkozott a katolikus és református családok eltérő mentalitása. A reformátusok többet áldoztak a lakásbelsőre.
Különböző életforma a katolikusok és reformátusok között
http://www.tiszanana.hu/downloads/2012/2012-07-31/tiszanana-monografia-szoveg.pdf
Fotó:
Karoslóca, petróleumlámpa, komatál, szaru sótartó, bélapátfalvi edények
http://www.tiszanana.hu/downloads/2012/2012-07-31/tiszanana-monografia-kepek.pdf
Irodalom:
Tiszanána évszázadai. Szerk. Makai János. Tiszanána, 2011.