A 19. század végétől az első szoba tisztaszoba lett, reprezentatív szerepet átvéve. A mindennapok a konyhában és a hátsó-, lakószobában zajlottak.

 

A 18-19. századig a bútorok középkori technikával készültek, pl. az ácsolt ládák, a kecskelábú asztalok és az evőszékek.

A szihalmi ácsolt láda leggyakrabban díszített deszkákból összeállított, fedéllel készült. Hornyolóval, körzővel díszítették, leggyakrabban geometrikus formákkal, majd növényi ornamentikával és kereszt alakkal. A legszebb ábrázolásokon ember forma jelenik meg.

A szihalmi tájház ácsolt ládájának díszítményei között különlegességnek számít az emberábrázolás.

 

A lakószobában az ajtó melletti sarokban állt a kemence, vele szemben állt a kecskelábas asztal. Mögötte a fal mellett hosszan L-alakban a lóca. A saroktékán Bibliát, szentek szobrait, iratokat, pálinkát tartottak.

Az asztalosok által készített festett bútorok a 19. század utolsó harmadában jelentek meg. A környék híres bútorkészítő központja volt Miskolc. A miskolci bútorok tulajdonsága volt a színes, olajzöld, kék, fekete, majd vörös és fekete márványozású alapszínre festett virágdíszítés. A mezőkövesdi asztalosok a miskolciaktól vették át a díszítőelemeket. Ilyen bútorok kerültek Szihalomra is.

A tájházban látható nyoszolyán – ahogy helyben mondják kosolyán – 1913-as évszám van, a készítés ideje. Sötét alapon, festett sárga és piros virágokkal. A legtöbb családnak volt ilyen nyoszolyája.

Az ágyakat felvetették, deszkára pakolták a díszesen hímzett párnákat, dunnákat. A szobák berendezésének szép darabjai voltak a festett ládák, a tulipános menyasszonyi ládák.

 

Később a polgárosodó ízlésnek megfelelően az asztalosok flóderos sublótokat – 3-5 fiókos bútorokat – esztergált lábú asztalokat, székeket készítettek, megjelentek a magas, kétajtós szekrények is.

 

A padokat a századfordulón kiszorították a karos lócák. Ezzel párhuzamosan a szoba berendezése is megváltozott. A karospad az ablakok elé került, a két ágy az ablak melletti sarkokba. A székek az ágyak előtt álltak párban.

Az udvarra néző ablak alatt állt a sublót, rajta porcelánbögrék, poharak, emléktárgyak, feszület, családi fotók. A falakat szentképek és családi fotók díszítették.

 

A konyha- a pitar – volt a sütés-főzés helyszíne. Belső részét boltív választotta el, melyet festett tányérokkal díszítettek.

 

Irodalom:

Sári Zsolt: Szihalom anno. Fejezetek a falu múltjából. Szihalom, 2007. 89-92.

 

A tájház berendezése a 20. század elejének, valamint az 1920-as, 1930-as évek lakókultúráját, bútorzatát, viseletét, valamint konyhai és gazdálkodási eszközeit mutatja be fotókkal és dokumentumokkal kiegészítve.

A tájház épülete talán az egyetlen épület a településen, amelyen a megépítését követően lényeges átalakítások nem történtek. A 19. század végén épült, mestergerendás, háromosztatú, vályogfalazatú, boglyakemencés ház, döngölt föld padozattal. Az épülethez eredetileg több gazdasági épület tartozott, azonban ezekből ma csak a lakóházzal egybeépített „hambár” található meg.

 

Tájház:

http://www.szeporszag.hu/T%C3%A1jh%C3%A1z+-+Szihalom.latnivalo