A párhuzamos szobaberendezés az 1920-as évek végétől terjedt el a gazdáknál, de még sokáig élt a régi, sarkos (diagonális) elrendezés.
Az 1920-as évek előtt a házban annyi ágy volt, ahány házaspár lakott ott. Az utcai szobában álltak az ágyak, a benne alvók rangja és kora szerint elhelyezve. Előfordult, hogy az öregeken kívül 2-3 fiatal házaspár is lakott a házban. De a szobát csak télen lakták. Amikor a fiúgyerek iskoláskorba került, kiköltözött az istállóba.
A berendezés egyik jellegzetes darabja a tulipános láda, melyet elsősorban a lakodalmi szertartás tartozékának tekintettek. A lakodalom napján ebben szállították a menyasszony családjától a süteményt és egyéb élelmet a vőlegény házába.
A nyárikonyha az 1920-as évektől terjedt el.
Ha tehették a családok, akkor a nyári konyhát nem a házzal párhuzamosan, hanem merőlegesen építették, az utcának háttal. Tornáca előtt még esős időben is lehetett dolgozni, kiülni. A házat így nyáron alig használták, megőrizték tisztaságát.
Forrás:
ENA 1089-69. Dr. Márkus István: Vegyes néprajzi és társadalomtörténeti gyűjtés. Kömlő, Hevesvezekény, Pély.