A 20. század elején a házak általában háromosztatúak voltak: az utcára néző tisztaszobára, a középen elhelyezkedő konyhára, és a mögötte levő lakószobára tagolódtak. A tisztaszobában – melyet csak kivételes esetben használtak – volt 2 vetett ágy, asztal, székek, kaszli, a stafírung elhelyezésére szolgáló láda.
A család élete a konyhában és a lakószobában zajlott. Sparhelton főztek, az edényeket pedig stelázsiban tartották. A berendezést asztal, szék, víztartó lóca és mosdótál egészítette ki. A falakat festett cseréptányérok díszítették, valamint a ’Házi áldás’, valamilyen formában.
A lakószoba a család nagyságából függően ágyakkal zsúfolt volt, mivel több generáció aludt együtt egy helyiségben. A jószágot tartó gazdák az istállóban aludtak a dikón.
A helyiségek padozata földes, helyi szóhasználattal mázlós volt. A felmázolt földet házi szőttes szőnyeggel borították.
A kamrában helyezték el az élelmiszereken kívül a lisztesládát, a kenyérsütés eszközeit, és a gabonatároló hombárt is.
Irodalom:
Bán Péter – Berecz Mátyás – B. Huszár Éva – Csiffáry Gergely – Kovács Béla – Milibákné Veres Erika: Kápolna története. Kápolna, 2000. 310.
2002-ben adták át a tájházat, melynek berendezése látható a község honlapján:
http://kapolna.hu/node/26?page=0%2C5
IMG 5768 – 5778
http://www.szeporszag.hu/T%C3%A1jh%C3%A1z+-+K%C3%A1polna.latnivalo