A lakóházak helyiségei minden házban azonos rendeltetésűek voltak, méretben azonban eltérőek lehettek a családok létszáma és a különböző vagyoni helyzet szerint.

Nagy létszámú családoknál, ahol 2-3 házaspár is lakott gyerekekkel együtt, 6-7 méter széles és 7-8 méter hosszú szoba kellett. A konyha szélessége azonos, hossza 4 – 4,5 méter, ugyanekkora a kamrájuk is. A család bővülésekor nem fogtak új szoba építésébe, inkább új házat vettek birtokba. Átányban nem használták hálóhelyül a kamrát, mint pl. a palócok.

A bejárati ajtó mögött van a pitvar és a konyha. A konyha fölé „szabadkéményes” boltozat borul. A kemence fűtőnyílása előtti padkán nyílt tűzhelyen főztek. A sarokban vályogból rakott katlan, üsttartó. Mellette a később beépített takaréktűzhely, melynek füstje a szabadkéményen távozik.

A ház és a szoba főhelye az első sarok, itt áll az asztal, két oldalán a fal mellett húzódó sarokpad által közrefogva. Az asztal rendszerint kihúzható, hogy 12-14 személy is elférjen mellette. Ünnepi étkezésekkor az asztal hosszabbítására baklábakat és deszkát használnak. Az asztal felett függ a petróleumlámpa. Az utcai fal közepére, két ablak közé van felfüggesztve a nagy tükör, körülötte pedig a közeli élő rokonok fényképei.

Az asztallal párhuzamos sarokban, hosszában van elhelyezve az első ágy, a címeres ágy, szinte a mennyezetig megvetve párnákkal, dunnákkal. Az ágy előtt székek állnak, végében pedig a festett láda. A kisbaba bölcsője a láda előtt szokott állni.

A következő sarkot a nagy búbos kemence foglalja el, körülötte lócával. A kemence és az ajtó közötti falon törölközőtartó van dísztörölközővel.

Az ajtó másik oldalán, az udvari fal mentén a sarokban áll a hátsó ágy, a használati ágy.

 

Az újabb, párhuzamos szobaberendezésnél az asztal középen áll, mellette a bútorok elrendezése párhuzamos. Ilyenkor a szoba mindkét utcai részen lévő sarkában áll egy-egy díszágy, köztük a tükör alatt fiókos komód vagy lóca, előtte asztal, székekkel. Székek vannak a díszágyak előtt is. A láda helyébe üveges szekrény került. A kemence és a hátsó ágy változatlan maradt. Az ágyak és a padok alatt tolóágyak, illetve kis székek vannak, miket szükség esetén húznak elő.

Függönyt a szobák ablakára 1885 óta kezdenek akasztani.

A pitvar oldalába faliszekrények vannak vájva, keskeny szekrény vagy vizes lóca áll a fal mellett.

A ház, a lakás helyiségeinek használata évszakok szerint változik.

A padláson van kiterítve a kukorica, itt akasztják fel a füstölt húsokat, szalonnát, itt van a helye a bab- és borsóféléknek, a vetőmagnak.

A háznak és lakásnak egyes részei rangsorolva vannak. A főhely a szobában az asztalfő, a bejárattal szemben. Az ajtó felé haladva csökken az ülőhelyek rangja egészen a kemence padkájáig, mely öregasszonyok, szomszédasszonyok helye.

Rangsorolás van a hálóhelyek között is. A díszes ágyat csak megtisztelt vendég kedvéért vagy gyermekágyas asszonynak bontják meg. Állandó fekvőhelyként csak az ajtó melletti, hátsó ágyat használják. Ezen kívül alkalmi fekvőhelyek – dikók, tolóágyak – vannak, melyeket nappalra az ágy alá tolva helyeznek el.

A házi tevékenységek java télen a szobában, nyáron a konyhában vagy az udvaron bonyolódik le.

Az 1960-as évekre a szabadkémények megszűntek, a konyha télen is lakhatóvá vált, így a ház élete, a tevékenységek színtere egyre inkább kikerült a szobából, mely díszes, szinte használatlan maradt.

 

Irodalom:

Fél Edit – Hofer Tamás: „Mi, korrekt parasztok…” Hagyományos élet Átányon. Bp, 2010.

94-102.

 

Az átányi tájház, „Kakas-ház” leírása és fotója:

 

http://atany.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=46&Itemid=59