A település középkori templomát először 1323-ban említik: ekkor megtudjuk, hogy Csobánka fia Péter fia Pál itteni birtokai Kompolt fia Pál fia Imrének kezébe kerülnek; az erről szóló oklevélben említik Szent Mihály tiszteletére szentelt templomát is. A templom később, mint plébánia szerepel a pápai tizedjegyzékekben: plébánosa 1334 második felében 6, majd 1335 első felében 4 garas pápai tizedet fizetett. Legközelebb csak szűk két évszázad múlva, 1550-ben említik a templom plébánosát, akit Éliásnak hívtak.
Ezután csak 1720-ban írnak ismét a Szent Mihály tiszteletére szentelt templomról; mely bizonyosan a középkori épület lehetett. 1732-ben arról hallunk, hogy a faluban fatemplom, míg a falun kívül egy régi, romokban heverő kőtemplom állt. Utóbbit feltehetően az 1740-es és 1760-as évek között felújították és használták is, és ez a templom áll ma is. Hogy az épület középkori eredetéhez kétség sem férhet, azt az épület déli oldalán bemutatott, in situ, azaz eredeti helyzetében levő gótikus kapuzat bizonyítja.
A mai templom tehát egy feltehetően Árpád-kori, de legkésőbb a 14. század elején épült templom utódja, melyet a gótikus ajtó alapján feltehetően a 14-15. század fordulóján átépítésre kerülhetett. A török kor pusztításai miatt a 18. század elejére romos állapotúvá vált, de a hívek felújították, és használatba vették.