A mai Tarnaméra település helyén a források a középkorban több kisebb falut is említenek. Egyházasméra települését már 1334-ben említik, ami arra enged utalni, hogy egy feltehetően Árpád-kori, de legfeljebb a 14. század elején épült egyházzal rendelkező település állt itt.
Középkori templomára két adat utal: egyrészt 1334-ben „Egyházasméra” néven írnak a településről, ami alapján bizonyossággal állíthatjuk, hogy ekkor, de feltehetően már az Árpád-kor – legalább – kései szakaszában is templommal rendelkezett; 1487-ben pedig ismét említi egy oklevél Egyházasmérát; mellette pedig Szentmártonméra és Vakméra nevű településeket is. Előző kettő a neve alapján bizonyosan rendelkezett egyházi épülettel; utóbbinak védőszentje Szent Márton lehetett. Még nem tisztázott azonban, hogy ezek földrajzilag miképp viszonyultak egymáshoz, az azonban a településnevek alapján bizonyos, hogy legalább egy, de esetleg több középkori egyházas hellyel is számolhatunk (ha Egyházas- és Szentmártonmérája két külön település volt, valószínűleg mindkettő a templomáról kapta nevét).
A mai templomi védőszent alapján valószínűnek tűnik, hogy a település döntően az egykori Szentmártonmérája település utódja. A Szent Márton tiszteletére szentelt templommal legközelebb 1723-ban találkozunk.
Először 1696-ban találkozunk az épülettel, melyről ekkor még elhagyottként írnak, 1723-ban értesülünk védőszentjéről, Szent Mártonról. E régi templom rossz állapota miatt 1762 és 1766 között renoválásra szorult; ekkor még meghagyták a régi sekrestyét és szentélyt. Mai alakját majd tíz év múlva, 1778-79-ben nyerte el, amikor felújították a szentélyt is. Védőszentje Szent Márton.