A középkori Poroszlón két egyházi épület állt: egy bencés kolostor, melyet 1219-ben; illetve egy plébániatemplom, melyet (közvetve, mivel csak Péter nevű plébánosáról hallunk) 1292-ben említenek először. De míg előbbiről számos egyéb forrás szól, addig a plébániatemplomról alig néhány. 1318-ban János, majd a pápai tizedjegyzékekben Simon nevű plébánosát említik, utóbbi 1332-ben 18, 1334-ben összesen 15, majd 1335-ben 13 garast fizet a pápai tizedszedőknek. 1427-ben a település két templomáról írnak: az egyik kéttornyos, de egyik tornyán nincs tető, és körülötte temető sem; a másik templomot pedig torony nélküli, cseréppel fedett épületnek írják le. Mivel a középkorban az elhunytakat rendszerint a plébániatemplomok köré temették, ezért a temető nélküli épület valószínűleg a kolostor lehetett. Az adat párját ritkító: nagyon kevés olyan középkori forrásunk van ugyanis, melyek részleteiben is említenék a középkori épületet.
Sajnos a plébániatemplom nem vészelte át a török kort, és nyom nélkül, teljesen elpusztult; a 17. század végére az egykori kolostorból is csak temploma állt még, melyet reformátusok használtak. Jelen tudásunk szerint ennek alapjain épült a mai református templom; a katolikus templom pedig a 18. század végén, középkori előzményektől függetlenül. Az egykori plébániatemplom helyét illetően semmilyen információval nem rendelkezünk.