Középkori templomáról csupán egyetlen említéssel rendelkezünk: 1333-ban bizonyos Luka fia, János beperelte Szemerei Sándor fia Dénest és Imre fia Lászlót, mivel azok még korábban, 1311-ben rárontottak Szemerére, 300 márkányi kárt okoztak, és ráadásul Szent Miklósról nevezett egyházát is felégették. A település a 14. század elején, és ebből következően valószínűleg már az Árpád-korban is rendelkezett egyházi épülettel, melyről azonban semmilyen más adattal nem rendelkezünk.
Csak évszázadokkal később, 1733-ban számolnak be forrásaink egy kőből épített, javításra váró tetőzetű templomáról; ez feltételezhetően még a középkori eredetű épület lehetett. Sajnos biztosan tudjuk, hogy ezt az épületet 1760-ban lebontják, és 1766-ig teljesen új épületet emel nyugat-keleti tájolással Fáy János földesúr, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelve. Ez az épület áll a mai napig is, s bár semmilyen középkori formát nem őriz; nagy valószínűséggel a középkori templom fölé épült. A mai templom megépítése a korábbit ugyan eltüntette; de egyben azt is jelenti, hogy régészeti kutatásokkal a föld alatt még rábukkanhatunk annak nyomaira.