A település középkori templomáról csak a pápai tizedjegyzékek tudósítanak. Ismeretlen védőszenttel rendelkező templomának plébánosa (akiről tudjuk, hogy 1332-ben Pálnak hívták) 1332-ben 9, 1334 első felében 3, majd 1335 elején 3 garast fizetett. A középkorból ezután egyetlen ismert adatunk sincs az épületről.
1639-ben értesülünk arról, hogy a településen már református prédikátor működik, akit Gyarmati Mártonnak hívnak – ő és a hívek is az istentiszteletek céljára valószínűleg a középkori eredetű templomot használhatták. Magáról az épületről csak 1732-ben hallunk, amikor a kálvinista templomról és prédikátorról számolnak be a források. Az épületet Barkóczy püspök 1746-ban elveszi a gyülekezettől; mire a református lakosok nagy része elhagyta a falut (vö. Sarud esetével, ahol ugyanez történt), helyükbe pedig katolikus vallásúak érkeztek. Az immár katolikusok kezén lévő templomot az 1740-es évek végén, 1750-es évek elején felújíttatták. Az épület azonban az 1770-es évekre ismét rossz állapotban volt, illetve szűknek is bizonyult a közösség számára, ennek okán 1775-77 között új templom épült; valószínűleg ekkor szentelték Szent Péter és Pál tiszteletére.
Sajnos a mai templom északi-déli tájolása biztossá teszi számunkra, hogy semmiképp sem a középkori épülettel van dolgunk (mivel azok kelet-nyugati tájolással épültek); eszerint tehát az 1770-es években teljesen új felmenő falakkal rendelkező templom épült. Az épület talán a régi templom helyére épülhetett; így régészeti feltárás útján megismerhető lenne előzménye.