Hevesen a középkorban két templom állt: egy főesperesi-, illetve egy plébániatemplom; előbbit Keresztelő Szent János, utóbbit Szent Márton tiszteletére szentelték. Az Árpád-kori eredetű, egykoron Heves megye egyik központjaként funkcionáló település főesperesi templomának esperese a pápai tizedszedőknek 1332-ben 6,5 márkát és 13 garast, 1334-ben pedig 7 márkát fizetett; ami óriási összegnek számított; ezzel ellentétben a kisebb jövedelmű plébániatemplom plébánosa viszont 1332 és 1334 között minden évben 30, majd 1335 első felében 10 garast fizetett. Utóbbi templomot 1358-ban is említi egy forrás, de részleteket nem tudunk meg róla. Sajnos a jelentősebb jövedelemmel rendelkező főesperesi templom nem maradt ránk; a török korban elpusztult és helye ma is ismeretlen. A ma álló épület az egykori plébániatemplom utódja; mely a török időkben komoly károkat szenvedett. 1718-ban a török kor utáni első plébánosa, Sebestyén György kitisztíttatta, és a szentélyt istentisztelet tartására alkalmassá tette. 1733 és 1737 között arról értesülünk, hogy a hajó falai és a torony még mindig romokban hever, a hívek csak a kisméretű szentélyben tudnak misét hallgatni. Ilyen körülmények között az épületet az 1740-es években állították helyre, ebből az időből több adatunk is maradt a különböző építési folyamatokra vonatkozólag. 1767-re a hajó és a sekrestye; 1772-ben Haller Sámuel támogatásával a homlokzat, a torony, és a belső boltozat került felújításra, illetve megépítésre (ebből az évből hallunk arról, hogy a hevesi lakosok két évre mentesültek a közmunka alól, mivel templomtorony építésén kellett dolgozniuk). 1812-ben még látszott a régi és újonnan épített falak között az elválás. Az épület karzatát 1818-ban bővítették, de ezt a 20. század folyamán elbontották; végső formáját ekkor nyert el.