A település középkori templomáról szinte alig van adatunk. 1333-35 között szerepel a pápai tizedjegyzékekben, ami arra utal, hogy ekkor már biztosan plébánia-jogállású egyházzal rendelkezett. 1333-ban 9, 1334-ben 4, majd ismét 4, 1335 első felében ismeretlen garasnyi pápai tizedet fizettek a település plébánosai, akiknek nevét is ismerjük: 1333-ban László, 1334-ben pedig Miklós nevű pap látta el a plébánosi teendőket. A középkorból más adatunk nincs az épületről.
Legközelebb 1711-ben hallunk egy Olasz Márton nevű plébánosról; 1720-ban pedig arról írnak, hogy a Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templom régi időben épült. Ezt az épületet 1732 és 1735 között, a középkori szentélyt felhasználva újjáépítették. 1790 körül már ez is szűkös lett, ezért új templom építését vették tervbe; ám az építtető Eszterházy püspök halálával a munkálatok abbamaradtak. 1815-ben fogtak csak ismét neki, ám ekkor az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem új templomot emeltek, hanem a régi templom kibővítését végezték el. Ekkor az addig északi oldalon álló sekrestyét lebontották, és a szentély mögött felépítették a ma is állót; nagyméretű oldalhajókat emeltek északi és déli oldalára is; továbbá új tornya is épült (ez 1944-ben felrobbant, később helyreállították és megmagasították). Az épület tömegében ma is ekkor elnyert formájában áll.
Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a mai templom az 1330-as években említett épület utódja: a korai épület a török kort átvészelve jelenik meg ismét forrásainkban. Alaposabb megismeréséhez azonban régészeti kutatásokra lenne szükség.