Római Katolikus templom
Titulusa: Szentháromság
1945-50, tornya: 1952
Kossuth út
Műemléki védelem alatt nem áll
Fő- és mellékoltárkép: Takács István
Tófalut 1352-ben említik először írott források önálló településként, a 16. századtól azonban a debrői uradalom, majd Ónod tartozéka. Középkori templomáról nincs adatunk. A falu Eger 1596-os eleste alkalmával elpusztult s visszavívásakor is elnéptelenedett. 1723-ban Tófalu Szentháromság tiszteletére szentelt, réginek mondott kőtemplomáról maradt fenn adat, szentélyének és sekrestyéjének falait az 1730-as években, majd 1746-ban is rossz állapotúnak, repedezettnek írták le. 1741-ben Grassalkovich Antal lett a falu birtokosa. Az új tulajdonos a gyakorlatilag lakatlan helységet más megyékből bevándorolt magyarokkal népesítette be, s nem sokkal ezután, az 1760-as évekből az egyre pusztuló épület helyén, új katolikus templomot építtetett. 1766-ban került felszentelésre szintén a Szentháromság tiszteletére. 1886-ban a templom tetőszerkezete villámcsapás következtében megsemmisült ugyan, de rövidesen helyreállították.
Ezt a templomot 1944. november 17-én a visszavonuló német csapatok felrobbantották; ennek helyére 1950-ben, ugyancsak a Szentháromság tiszteletére épült fel az új templom. Az 1900-as évek elején készült postai képeslapok megőrizték a templom formáját, az új templom ennek mintájára épült fel. Az egyszerű, homlokzati tornyos templom közvetlenül a falu fő útja mellett áll.
A templom felrobbantására a volt káplán, Balogh Simon prépost, plébános a következőképpen emlékszik vissza a Tófalu község kalendáriuma című kiadványban. (Írta és szerkesztette: Farkas Éva és Tarnai Mária):
„Még 50 év után is megrendülten gondolok vissza mindarra, amit Tófalu 1944 novemberében, a hazánkon átvonuló front idején átélt. Megdöbbentett bennünket Kápolnán a hír, hogy Tófaluban felrobbantják a nemetek a templomot. A front még nem ért el hozzánk, ezért átmentem Tófaluba érdeklődni. Beszeltem ott egy német tiszttel, aki kijelentette, hogy nem fogják a templomot felrobbantani. Háborúban mindig a legrosszabbra kell készülni. Elvégeztem a szentmisét – az utolsót a régi templomban -, biztonságba helyeztem az Oltáriszentséget, gondoskodtunk a kelyhek, egyházi ruhák és felszerelések megőrzéséről. Aggodva vártuk a fejleményeket. Visszamentem Kápolnára és hamarosan bekövetkezett az az esztelen rombolás, amiben Tófalut részesítettek a kivonuló nemetek. Felrobbantották a templomot, az iskolát és az iskolán túl levő házakat. Kápolna felől, délen, jó néhány házat belülről felgyújtottak. Megmaradt a község közepe. Megmaradt a Községháza, a Hangya Szövetkezet épülete. Számunkra érthetetlen, megmagyarázhatatlan volt ez a rettenetes pusztítás.
Napokon keresztül a legnagyobb feszültségben éltünk, míg átvonult a front és csendesebb napok következtek. Emlékezetem szerint december 8-an, Szeplőtelen fogantatás ünnepén tudtam átmenni Tófaluba egy beteghez. Ott jöttek sietve hozzám, hogy a felrobbantott templom romjai közül szovjet katonák már felraktak a teherautóra egy harangot. Szerencse, hogy éppen ott volt egy tófalui ember, aki az I. világháborúban orosz fogoly volt és tudott oroszul, Ő tolmácsolt. Az orosz tiszt civilben tanító volt. Tanítóhiány miatt már második évben – a kápolnai munka mellett- osztályvezető tanító is voltam Erre hivatkozva kértem, mint pap is, könyörüljön e sokat szenvedett falun és ne vigyek el a harangot. Hajlott a kérésre, leszedette a harangot és helyette a templom falaiban levő összekötő vasakat raktuk fel a teherautóra. Nehéz hetek, nehéz hónapok következtek. Karácsonykor a Községháza tanácstermében volt a szentmise. Karácsonyt ünnepeltünk templom, iskola és néhány családi otthon nélkül. De az élet nem állhatott meg. A Hangya Szövetkezet nagyterme lett az iskola, és pótolta a templomot is. Itt ünnepeltük a Szent József-napi kisbúcsút és kértük Szent József pártfogását a sokat szenvedett falu lakóira, akik megmaradtak, egymás segítségére voltak, hittek, reménykedtek, és testvéri szeretettel voltak együtt az épen maradt otthonokban. (Mezőkövesd, 1994. október 31.)
Forrás: http://tofalu.hu/letoltes/2014/2014-01-07/tofalu-kozseg-kalendariuma.pdf
Az új templom felépítésérőlTarnai Béla kántor-tanító visszaemlékezését a Tófalu község kalendáriuma című kiadványban olvashatjuk. (Írta és szerkesztette: Farkas Éva és Tarnai Mária):
„1944 novemberében községünket eléri a front. A németeknek Tófalu és Aldebrő között van a védelmi vonaluk. Mivel a két falu nagyon közel van egymáshoz (a Kígyós patak választja el), a német hadvezetőség elrendeli Tófalu kiürítését és a falu elpusztítását. Megkezdték a házak felrobbantását, illetve felgyújtását. Áldozatul esett a robbantásnak az 1770-ben épült kedves templom és az 1930-as években épült 2 tantermes, tanítói lakásos iskola is. Az istentisztelet és az iskola a Hangya Szövetkezet helyiségében volt, nagyon mostoha körülmények között. 1948-ban államsegélyből felépült az iskola és a tanítás ott folyt. Ugyancsak ott tartották az istentiszteletet is. Az oltár fölött Rákosi, Lenin és Sztálin képei díszelegtek. (Az iskola igazgatója Kossuth, Széchenyi és Petőfi képeit rakta az oltár fölé, de a párttitkár felesége a tanítóval leszedette és a „kommunista szenteket” tette helyükbe). A hívek megbotránkoztak és azt mondták, hogy mindent elkövetnek, hogy templom épüljön. (Bebizonyosodott, hogy Isten a rosszból is jót hoz elő!)
A templomépítés ügyét egy igen vallásos család is szorgalmazta: Kakulya Antal és felesége. Ferences harmad rendiek voltak, és nagyon sok jót tettek. Kakulya bácsi egy ideiglenes kápolnát akart építeni, amelyhez a kis malmának az anyagát akarta felhasználni. (Később, amikor a templomépítés megkezdődött ideajándékozta a malom anyagát. Nagy segítség volt: gerenda, szarufa, lécek, tégla).
Az egyházközségi képviselőtestület Vágó Lajos kanonok-plébános elnöklete alatt úgy döntött, hogy a régi templom mintájára új templomot épít. A templomépítés költségeit a hívek adományaiból fedezi. A képviselőtestület megbízta Tarnai Béla kántort az anyag beszerzésével, Tarnai Bélánét pedig az adományok kezelésével és a munkák szervezésével.
1949 tavaszán megkezdődött a nagy munka. A templomépítést Pavlánszky Fülöp kápolnai kőművesmester vállalkozó kezdte, Gömöri József mérnök tervei alapján. Vezető kőműves Szanyi Miklós kompolti kőművesmester volt. (…) A hívek társadalmi munkával lelkesen, és adományukkal, anyaggal járultak hozzá az építéshez. Nagy segítség volt, hogy Károlyi Mihály köztársasági elnök kieszközölte a Honvédelmi Minisztériumban a Cser-erdőben levő honvédségi lőszerraktárak lebontását és a tófalui felrobbantott, felgyújtott házak tulajdonosainak való kiutalását. Két károsult család kapott egy raktárt, amit szétszedtek és hazaszállítottak. A templom is kapott raktárt. (A templom kegyura ugyanis gróf Károlyi Mihály földbirokos volt). Sok anyag, tégla, faanyag, pala, ablak jutott minden családnak, amely elég volt a lakóház felépítéséhez. Hatalmas, 10 m-es gerendák voltak a raktárakban. Ezeket használták fel az ácsok födémnek a templomnál. (A régi templom 10 m belvilágú volt. Az új templom belvilágát a 10 m-es gerendákhoz kellett alakítani, így 9 m lett).
Téglát a mátraderecskei téglagyárból kaptunk vagontételben. A miskolci MÁV Üzletvezetőségtől kaptunk vagon-kiállítási engedélyt, mivel Tófalunak nem volt vasútállomása. Mikor egy vagon tégla megérkezett, a hívek 40-50-en rövid idő alatt kidobálták a téglát, hogy fekbért ne kelljen fizetnünk. Szekereken egy-kettőre behordták a téglát. Csodálatos összefogás volt ez a hívek részéről.
Az építkezés 1949. július 4-én kezdődött. A nagy munka előtt imádkoztunk és harangoztunk. A harangok csodálatos módon megmaradtak a robbantás ellenére is. Simon Gyula templomgondnokék elásták a kántor kertjében. Mikor konszolidálódott a helyzet, a templomtéren állványra fölszerelték a két nagyobb harangot (a kis harang megrepedt a robbantáskor).
Az első követ Bocsa János helybeli kőművesmester helyezte el a már kiásott alapba. Ezután gyorsan ment a munka. A régi templom köveit felhasználva hamarosan készen lett az alapozás. Az alapkőletétel szertartását (az alapkő a templom délkeleti sarkán van) egy főesperes végezte. Az okmányban Vágó Lajos kanonok-plébános, Smidt János káplán, Simon Gyula templomgondnok és Tarnai Béla kántor szerepel.
A lábazat is elég hamar elkészült, majd a falazás következett. Egész nyáron folyt a munka. A hívek részéről mindig volt, aki segített a kőműveseknek. Szeptember elején a téglagyár már csak úgy adott téglát, ha mi rakjuk be a vagonba. A recski állomásfőnökség adott egy vagont. Egy szombati napon negyedmagammal a déli vonattal felmentünk a gyárba (Bíró József/Rici, Farkas Tibor és Halasi Imre voltak a társaim). A 6 ezer tégla berakása soká tartott és nem tudtunk aznap hazajönni. Az éjjelt a recski állomáson, a vonatban töltöttük. Hajnalban indult a vonat, vasárnap reggel értünk haza.
Bár gyűjtési engedélyt nem kaptunk, buzgó asszonyok ennek ellenére mentek gyűjteni a templomra. Szeptember első vasárnapján egy 5 főből álló asszony- és lánycsoport Verpelétre ment gyűjteni, de a rendőrség letartóztatta őket (Simon Józsefné, Bocsa Jánosné asszonyok, Bódi Olga, Domoszlai Margit és Hutter Mária lányok). Bocsa Jánosné egérutat nyert és hazajött, jelentette, hogy a többieket elfogták. Vasárnap délután engem is letartóztattak és bezártak a verpeléti rendőrségen. Az volt a vád ellenem, hogy én szerveztem meg a csoportot és küldtem gyűjteni. Milyen az isteni Gondviselés! Abban az időben, amikor a vád szerint a gyűjtést megszerveztem volna, Mátraderecskén negyed- magammal téglát raktam a vagonba. Így elejtették a vádat, az asszonyokat, lányokat megbüntették 20 Ft-ra, vagy 2 napi elzárásra. A gyűjtött kb. 170 Ft-ot elkobozta a rendőrség.
A gyár is beszüntette a téglaszállítást. Az építés megakadt. Körülbelül másfél hónapi szünet után az Építési Minisztérium kiutalt 2 vagon téglát a Délbudai Téglagyárakból a tófalui „református” egyházközségnek. (Akkor folyt a Mindszenty hercegprímás úr pere). A 2 vagon téglával készen állt a fal. (…).
A falazás befejeztével az ácsok kezdték a tetőszerkezet elkészítését. A gerendák, szelemenoszlopok, szarufák helyrehordásában a férfiak segítettek a két ácsnak. A tetőszerkezet is elég hamar elkészült. Két gyöngyösi palázómester is megkezdte a munkát. Ez már késő ősszel lett készen. A palát a cseri lőszerraktárakból nyertük. A hívek is sokat adtak.
Éppen karácsonyra került tető alá a templom. Az Urjézus karácsonyi ajándéka. Se mennyezet, se padlózat nem volt. Mégis boldogok voltunk, mert templomunk volt. Zsúfolásig megtelt az Isten háza az éjféli misére, mert az volt az első mise, amikor a Kis Jézus megszületett. Sokan sírtak örömükben, hogy 6 év után újból templomban ünnepelhették a (Kis Jézus) születését.
1950 telén tovább folyt a belső munka. A mennyezet készült el. A recski fatelepről vettünk széldeszkát, amit már a hó alól szedtünk elő és teherautó szállította haza. Tavasszal azután a felsőpadlás is elkészült és a deszkapadlásra a kápolnai Dohánybeváltótól kaptunk ingyen salakot, amit a hívek szekereken hoztak a templomtérre. A szentély padozatát egy Tamaszentmáriára való kőfaragó készítette műkővel. A templom hajóját mozaiklappal födtük le, amelyet Bocsa János bácsi rakott le Tarnai Béláné mintái nyomán. A lapokat a hívek hordták össze.
A berendezési tárgyak közül 5 pár templomi pad a miskolci kórház kápolnájából való, ez Balogh Simon volt kápolnai káplán, kórházlelkész érdeme. 5 pár padot később Herperger Sándorné ajándékozott a templomnak, a szószék is Herpergerék adománya. A főoltár Herperger Sándor asztalos remeke. A Szent József oltárt is ők csináltatták egy kompolti asztalossal. Később az oltárképek is elkészültek: a főoltáron a Szentháromság, a mellékoltáron Szent József képe. Mindkettőt Takács István, neves mezőkövesdi festő festette. A kórust szintén Herpergerné csináltatta. Mindketten sokat áldoztak a templomra. Áldja meg őket és minden közreműködőt a Mindenható!
A torony építése Sindel Ferenc plébános úr érdeme: 1952-ben készült el, Kati Imre debreceni vállalkozó munkája. A faanyagot a felnémeti fatelepről hoztuk. (A torony építése kb. 100 000 Ft-ba került). A külső vakolat Járdán József plébános alatt készült. Ugyancsak ő festette a szentély freskóit. Majd Szenes József plébános úr rövid működése után Nagy Béla kanonok-plébános úr működése alatt kapta meg a templom a mai szépségét kívül és belül (új vakolat, csatornázás, fűtés, egyéb korszerűsítések).
Isten áldása legyen mindazokon, akik templomunkért valamit is tettek.”
Forrás: http://tofalu.hu/letoltes/2014/2014-01-07/tofalu-kozseg-kalendariuma.pdf
Kereszt
barokk kőemlék
1781
Műemléki védelem alatt nem áll
A 18. század végéig a temető a mai templom körül volt. A temetőben a legrégebbi sírok a 19. század első feléből származnak. A Krisztus-keresztet a 18. században emelték. Hasáb alakú párkányos talapzatán, sziklát utánzó háttér előtt koponya, felette egyszerű, provinciális kőkorpusz. A talapzaton évszám: 1781.
Páduai Szent Antal-szobor
kőemlék
1908
Műemléki védelem alatt nem áll
A faragott, festett kőszobor lábazatos oszlopon áll. A lábazaton felirat. Az egyszerű fehér oszlopra helyezett festett kőszobor Szent Antalt ábrázolja: barna szerzetei ruhában, tonzúrás hajviselettel, kezében a gyermek Jézussal.
Mária-szobor
templomkertben
Műemléki védelem alatt nem áll
A kis barlang hátsó talapzatában a mai napig látható a II világháborúban a németek által felrobbantott templom két volutás épületdísze.
Emese álma – Honfoglalási emlékmű
1996
alkotó: Sebestyén János fafaragó
A Honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából állíttatott a templom melletti közparkban.
I. és II. világháborús emlékmű
temetőben
A háborúkban elesett falubéliek nevét őrzik az emléktáblák.
1956-os emlékoszlop
faragott kopjafa