Római Katolikus templom
Titulusa: Szeplőtelen Fogantatás
barokk
1784-1788
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2259
Fő út 84.
Építtette: gr. Eszterházy Károly egri püspök
Tervezte és építette: Francz József püspöki építész
Főoltár:Pliczner János egri kőfaragó, Giovani Adami felsőtárkányi márványos, Halblechner Vencel és Mozer József egri szobrászok. 1790
Mellékoltárkép:Szikora György egri festő, 1796
Orgona:pécsi Angster cég, 1886
A hagyomány szerint Szent László király adományozta Nánát az egri püspökségnek, amely 1804-ig maradt birtokában, majd a szatmári püspökség tulajdonába került. A településnek eleinte kevés lakosa lehetett, de valamilyen templommal rendelkeznie kellett, mert 1325-ben Lowaznana mellett az Egyházasnána névalak is szerepel az írott forrásokban. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben Nánaként fordul elő, az egri püspökség 1483-1494 évi számadáskönyveiben pedig, megkülönböztetésként a többi hasonló nevű községtől, Tyzanana néven szerepelt. Ez a vidék sokat szenvedett a török pusztításoktól. Eger várának 1552-es ostroma után a település teljesen elpusztult. A török hódoltság alatti többszöri újjátelepítése nyomán azonban a falu népességét leginkább a reformátusok alkották. A falu a 17. században Török János és Kürthy Gyögy birtokába kerül, azonban hamarosan visszakapta az egri püspökség. Az 1332-ben felállított katolikus plébánia többször megszűnt, de 1733-ban visszaállították. Az itt lakó néhány katolikus 1739-től a sarudi anyaegyházhoz tartozott filiaként. Az 1767. évi canonica visitatio adatai szerint a falunak volt egy temploma, melyet még Erdődy Gábor egri püspök építtetett 1745 előtt [EÉrsEgyhL. canvis]. Ez a templom azonban elég szegényes lehetett, mert csak a szentélye készült téglából, az oldalfalai fából voltak, a teteje pedig nádból. Gróf Eszterházy Károly egri püspök idejében az elvándoroltak helyébe zömében katolikus lakosság telepedett le, az ő számukra Eszterházy Károly egri püspök 1763-ban ideiglenes vályogtemplomot emeltetett. 1776-ban bővíthették, mert ekkor fizették ki Schönich Mátyás egri asztalosmesternek annak a 16 nagyméretű ablaknak és különböző nyílászáróknak az árát, amit 44 forintért készített el. [EÉrsGazdL. 1776. évi. 297.sz. mell.].
A ma is álló templomot 1784-1788 között Eszterházy Károly püspök földesúr építtette Francz József egri építőmester tervei alapján [EÉrsEgyhL. Canvis. 1819.].
A templom építésének történetéről sokat megtudhatunk a püspöki BauschreiberFarkas János (építési felügyelő) által vezetett építkezési naplóból. Megtudhatjuk, hogy az 1784-es év végére a templom „Fundamentuma a földszínéig felépült, (és télire) három sor téglával és ismét a téglák tetején agyaggal le van fedve” az időjárás viszontagságai ellen. Ugyan ezt jelentette a tiszanánai tiszttartó is 1784. november 25-én. [EÉrsGazd.L Rel.ann. 1874. lib. 129/1. 88. 1. 188.sz.]. A következő években szépen haladtak az építkezéssel, a falak fölhúzásával. A tetőt az akkor szokásban lévő építkezési mód szerint zsindellyel akarták befedni. Ennek jelentős részét a püspökség erdeiből kellett ideszállítani. 1786 nyarán kezdődött a szervezése a zsindely beszerzésének, mely nem volt könnyű, hiszen a püspökségben más építkezések is zajlottak. 1787. november 2-án arról értesülünk, hogy még nem remélhető, hogy a kőművesmester a templom fedelét el tudja készíteni. Farkas szükségesnek látta, hogy Dobsinára utazzon új rendelést megtenni, de addig is az udvarból és tárkányi kerületből minden vörösfenyőzsindelyt Tiszanánára rendelt, hogy ott a templom fedését a tél beállta előtt meg tudják oldani. Mivel Farkas János felvidéki útja sikertelen volt, a püspök úgy döntött, hogy egy zsindellyel jól megrakott béresszekeret indít Tiszanánára. A plébános kérésére néhányan a hívek közül szekerekkel bementek Egerbe, és az egyik napon tíz, a másikon húsz szekér zsindelyt vittek a templomhoz. Ez körülbelül 80.000 db zsindely lehetett. Farkas János a fenti mennyiséget a káptalantól kapta kölcsön, és úgy látta, hogy „ez már elegendő lesz a tiszanánai templomhoz”. A zsindelymennyiség valóban elégnek bizonyult a tetőfedéséhez, és Farkas János 1787. december 28-án azt jelenthette a püspöknek, hogy „Tiszanánáról már az Átsok bejöttek s a templomot befedték s nincs többé semmi zsindelyre szükség”. A következő évben nyújtotta be Francz József a toronysisak tervrajzát. Az „A” terv bádogtetőt, a „B” terv zsindelyezést irányozott elő. Eszterházy püspök a zsindelyfedést választotta. 1788 végére az ács a templom zsindelyezésével is elkészült, s „meg is festette a templom fedelének egyik részét”. 1789-ben felhúzták a harangot a toronyba s feltették a szentélyre a keresztet. Az oltár kőfaragó, márványos és szobrászi munkáira 1790-ben adták ki a megbízást. Pliczner János egri kőfaragó, Giovani Adami felsőtárkányi márványos, valamint Halblechner Vencel és Mozer József egri szobrászok dolgoztak az oltárépítményen. [EÉrsGazd.L Rel.ann. 1874. lib. 129/7.6.1.]. 1796-ban a püspök rendelésére Nepomuki Szent János képét Szikora György egri festő készítette el. A kép elkészültekor a helyén valaha volt Szűz Mária képet a püspök átküldte a maklári templomba. A templom egyéb fő berendezéseit a század utolsó évtizedében készítették el.
1883-ban a templom épületébe belevágott a villám. Az elemi csapás szerencsére nem okozott nagy kárt. Azonban az egyházközség arra kényszerült, hogy a templom régi elavult 8 váltós orgonája helyére új orgonát készíttessen. Balla József plébános, mint az egyházközség vezetője az egri érsek hozzájárulásával 1885-ben megrendelte a pécsi Angster cégnél az új orgonát. Az új, 12 változatú hangszer 1886-ban érkezett meg, és mind szépségét, mind pedig működését tekintve beváltotta a hozzá fűzött reményeket. 1906-ban, húsz évvel később az orgonát kitisztíttatták az Angster céggel, ill. 34 ón- és 20 fasíppal egészíttették ki. A munkáért a cég 642 koronát kért. 1917-ben 320 koronáért tisztította ki és hangolta újra az orgonát Farkas Kálmán orgonaépítő-mester.
A templom épületét 1904-ben a szatmári püspök kegyúri beleegyezésével 10.000 korona költségen, majd 1937-ben 20.000 pengőért újból renoválták. 1924-ben belső festésre és díszítésre került sor. Bárány József és neje vállalta, hogy a költségeket kifizeti a mestereknek. A festést Tancsa Lajos egri festő végezte. A mennyezeti freskókat Novák Sándor és Zsille Kálmán budapesti művészek készítették. A kórus két oldalán az utolsó ítéletet, továbbá a négy evangélistát, a négy magyar szentet, a feltámadást és a Mária üdvözlését ábrázoló képek Novák Sándor alkotásai. Az elkészült munkát Török Kálmán prépost, egri főszékesegyházi kanonok áldotta meg.
1941-1942-ben a templomba bevezették a villanyvilágítást. Mivel az 1942. évi egyházmegyei zsinat előírta, hogy napközben is legyen nyitva a templomajtó, hogy a hívek bármikor bemehessenek Jézust köszönteni, az egyházközség a templomajtóba egy szélfogó ajtót rendelt. Az ajtót 2486 pengőért Papp László egri műbútorasztalos készítette el. 1943-ban a tiszanánai katolikusok Budapestről szereztek be valódi rézből készült, nemes veretű barokk csillárokat és falikarokat. A plébános és a jegyző ezeket saját költségükön vették meg, és kicserélték a régiekkel. A régi tárgyak az ő tulajdonukba kerültek.
A legelső harangról nem rendelkezünk pontos adatokkal, csak annyit tudunk, hogy 1789-ben húzták fel a toronyba. A század végén pedig egy Jusztlné nevezetű harangöntőné a régi, 12 mázsás harangot kisebbekre öntötte át. Hogy ezek száma mennyi volt, az nem ismeretes. A templom patrónusa, a szatmári püspök 1818-ban 4 új harangot adományozott a tiszanánai egyháznak: egy 12 mázsásat (egy bécsi mázsa=56 kg), egy 5 mázsásat, egy 1 mázsásat és egy kb. 30 fontnyi harangot. 1886-ban a templom 62 kg súlyú kisharangja megrepedt. A kegyuraság engedélye alapján Walter Ferenc budapesti harangöntővel egy új, 62 kilogrammos harangot öntettek. A szerződés értelmében a régi harangot beolvasztották, és a tiszanánaiak 60 forintot voltak kötelesek fizetni érte. Az új harang azonban a megállapodástól eltérően 74 kg súlyú lett, s így még 20 forintot kellett fizetni.
Az I. világháború alatt, 1917-ben a harangokat elvitték hadicélokra. A plébános tévedése miatt a temető kápolnájából is elszállították a harangokat. Ezentúl nem kísérte harangszó a temetőben az utolsó útjukra induló embereket. Az elszállított harangok összsúlya 889 kg volt, 3556 korona értékben. 1921-ben a hívek adományából pótolni tudták a hiányzó harangokat. Ekkor két újat készítettek a templom részére. De nemcsak a harangokat, hanem az orgonasípok többségét is elvitték: az 1918-as év végén 44 sípot szereltek ki a templomi orgonából, és szállítottak el hadicélokra.
Szent István megdicsőülésének 900. évfordulója, az 1938-as szentév alkalmából két új ércharangot készíttettek a templomtoronyba. A nagyobbikat az egyik hívő fizette ki, a kisebbik árát pedig Diszkó József plébános ajánlotta fel. A 277 kg súlyú nagyharangot és a 182,5 kg súlyú kisharangot a híres Szlezák László harangöntő készítette 2052 pengőért. A toronyban lévő kisebb harangok kikerültek a kápolnába, ahonnan az első háború idején elvitték az ott levőket. Ám a második háború ismét veszélyt jelentett a harangokra. 1944-ben elvitték a toronyból az 520 kilogramm súlyú, bronzból készült harangot. A szovjet katonák 1944. november 7-én a déli órákban vonultak be Tiszanánára. Azonban sem a templomban, sem a plébánia épületében nem keletkezett jelentős kár, csupán az ablakok egy része tört ki s a háború után inkább a berendezések javításával, pótlásával kellett foglalkozni. Egy héttel a bejövetel után már volt szentmise a templomban. A plébános és a káplán a helyén maradt, velük szemben a megszállók nem alkalmaztak erőszakot.
Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, a szentély felől kontyolt nyeregtetős templom Ny-i homlokzata egy toronnyal hangsúlyozott. A földszint tükörmezős és sávozott. Az egyszerű négyszögletes ajtó felett a nyújtott kórusablak fölött lapított kőszemöldök van, felette a körbefutó ereszpárkány magasságában lapított timpanon ad klasszicizáló hangulatot a későbarokk templomnak. Mögötte ívelt vonalú oromfalháromszögek közé zárt attika. A mélyített tükrökkel alakított sarokpillérek a toronytest homlokzatán négyzetes ablakot fognak közre. A torony övpárkánya fölött hasonló saroklizénák és körben négy csigás, zárköves szemöldökű harangablakok. Az órás órapárkány fölött párnásan tört, újabb bádogsisak. A templom oldalhomlokzatán szépen tagolt ereszpárkány fut körbe, a mélyített falmezőiben pedig három, magasan álló, kőkeretes, enyhe szegmentíves ablaka van. Az ívesen visszalépő, visszasarkított egyenes záródású szentélynek egy ablaka van. A szentély déli oldalán féltetős sekrestye, melynek két kőkeretes, egyszerű ablakán oválokból formált vasrács van. A templomkert kapujának pillérein Szent Péter és Szent Pál apostol egészalakos, hosszú antik lepelbe öltözött szakállas kőszobra áll (állíttatta: Isten dicsőségére emeltette Nagy Borbála, 1922).
A torony alatti csehboltozattal fedett előcsarnokból nyílik a háromszakaszos, öblös, szép arányú hajó, amelyben az első, rövidebb szakaszt az előre ívelő, csehboltozatos kórus tölti ki. Falazott mellvédjén bojt- és korong formájú stukkódíszítés. A hajó homorúan alakított faltükrös pillértörzseinek párkányáról kettőzött haránthevederek, illetve az oldalfalak mentén tölcséresen szűkülő kettőzött ívek indulnak és tartják a csehsüveg-boltozatot. A lépcsővel emelt szűkebb szentély négyszög alaprajzú, a hajóhoz hasonló csehsüveg boltozattal.
A főoltár szürke márványból készült, szarkofág alakú sztipeszén aranyozott füzérdísz található. A pillérekkel és szabad oszlopokkal tagolt műmárványozású tabernákulum ajtaját Ábrahám áldozatát ábrázoló aranyozott dombormű díszíti. Kétoldalt stukkómárványból készült adoráló angyalszobrok állnak a szögletes, csigavonalban hajlított talapzaton. Az oltáron XVI. Lajos stílusú, levéldíszes faragott gyertyatartók állnak. Az oltárépítmény a szentélyfal enyhe domborulatát követve homorú alaprajzú. Magas lábazaton álló, szürke-arany műmárvány borítású, kompozit fejezetes oszloppár között az egyik oldalon Szent István király és Szent László király magyaros illetve páncélinges viseletbe bújtatott gipszstukkó szobra áll. Szent István kezében az országalma és a jogar, Szent Lászlóéban fokos. A retabulum architrávján egy-egy váza és befelé forduló térdelő angyal figura van. Az attika zárótagozatán a Szentháromság jelvénye. Az oltárkép helyén az aranyozott, áttört oromzatú faragott rokokó képkeretében egy nagy stukkódombormű látható. Szűz Mária mennybevétele. Mária kitekintő angyalfejekkel telehintett felhőgomolyok között emelkedik a magasba. Feltehetően Mozer József egri szobrász műve.
A szószékkel szemben, a diadalív homorú falán áll a mellékoltár szürke márványozással festett fa sztipeszel. A falra függesztett oltárkép akantuszleveles, aranyozott áttört faragott oromdíszes keretbe van elhelyezve. A karingbe öltözött Nepomuki Szent Jánost ábrázolja, aki festett oltár előtt térdel, a háttérben mártíromságának helye, a prágai Károly híd körvonalai látszanak, felette rokokó bájban pompázó, rózsaszín és türkiz köntösbe öltöztetett, a képen hangsúlyosan kiemelt angyal lebeg. Az egri püspök rendeletére festette meg Szikora György egri festő 1796-ban, mely alkotója hiteles és legkvalitásosabb műve. A keresztelőkutat 1790 körül készítette Giovanni Adami és Mozer József felsőtárkányi szürke márványból. A faragott, fonadékos díszítéssel tagozott kannelurás lapított törzsén gerezdes csésze, rajta oválisan hengeres, márványosan festett fa kútház. A tetején Jézus megkeresztelkedését ábrázoló, aranyozott szoborcsoport található. A szószék a diadalív jobb oldalának homorulatában, a sekrestyéből megközelíthetően van elhelyezve. Szürke márványutánzatúra festett fa, aranyozott díszekkel. Alsó tölcsérje rozettábanvégződik, gazdag, faragott levélkoszorú díszíti kosarának alsó párkányát. A levélkoszorú fölötti aranyozott fa dombormű, témája: Keresztelő Szent János beszél a pusztában. Mozer József munkája. Szögletesen tört vonalú, hangvetőjén a Szentlélek galambja, ormán puttófejek között a törvénytáblák. A 18. század végéről maradt meg a templom búcsúengedélyező okmánya, mely aranyozott szalagcsokros dísszel ellátott faragott keretben van elhelyezve. A 18. század végéről megmaradtak az oldalfalain vájatolt volutákkal díszített tölgyfából faragott padok (2×25 db) és egyéb faragott asztalosmunkák: a XVI. Lajos stílusú fiókos sekrestyeszekrény, a kínvallatás faragott aranyozott domborművével díszített térdeplő, a falra függesztett lavabo. A liturgikus felszerelés közül kiemelendő a 18. század közepén, valószínűleg Bécsben készült aranyozott ezüst Úrmutató.
A legelső toronyóra 1907-ben készült el. Nem sokkal később ez az óra elromlott, és 1928-ban az egyházközségi tanács úgy döntött, hogy újat vesz egy budapesti cégtől. Az év végére megérkezett a toronyóra, Lendvay János óramester munkája, mely 1810 pengőbe került, és rögvest fel is szerelték. Az óraszerkezet Graham-rendszerű járattal rendelkezik, feketére festett számlapú, és arannyal bevont mutatói vannak. Hogy az óraszerkezet védve legyen a sérülésektől, készítettek hozzá egy faszekrényt is. A mai napig e toronyóra mutatja az idő múlását a templomtornyon.
2013-ban a Szeplőtelen Fogantatás Plébániatemplom felszentelésének 225. évfordulóját ünnepelték a településen. A tetőszerkezet és torony felújítására bruttó 14,5 millió Ft vissza nem térítendő, ám csak utólagosan elszámolható támogatást nyertek az évforduló alkalmából.Úgy vélték, hogy a felújított tetőszerkezet és torony megáldására a 2013. december 8-án tartandó ünnepi szentmisében kerüljön sor. Főtisztelendő Dr. Ternyák Csaba egri érsek atyát kérték fel az ünnepi szentmise bemutatására és a templom felújított tetőszerkezetének és tornyának megáldására és megszentelésére.
PLÉBÁNIAHÁZ
későbarokk
1795
Fú út 86.
A tiszanánai plébánia már 1322-1337 között fenn állt, de csak 1 garas pápai collectát tudott fizetni. Ebből következően csak kis egyház lehetett. 1763-ban szervezték meg az önálló plébániát, Kömlő filiával. A jelenlegi plébániaházat Eszterházy Károly egri püspök építtette, 1795-ben nyers téglából. Akkor Schlosser Ferenc volt a plébános, aki 1780 és 1809 között volt a hitközség vezetője. Ezután két ferences atya került a plébánia élére. Eperjessy József 1811-től 1848-ig volt plébánosa az egyházközségnek. Ő létesítette 1831-ben a római katolikus szegényházat a falu szegényei számára. A község 1804-ben az újonnan felállított szatmári püspökség birtokába jutott. A 19. század első felében a helybeli katolikus lelkész egy kis kórházat állított fel. A szatmári püspökségnek 1848-ig volt Tiszanánán földesúri joga, később már csak a helység legnagyobb birtokosa.
A plébánia földszintes L alakú későbarokk, utcai homlokzatán a+b+b+a ablakritmussal, a középső két ablak szélességében enyhe rizalittal előrelépő, mélyített faltükörrel tagolt homlokzatú lakóház. A pálcásan tagolt ereszpárkányon nyugvó sátortető palával fedett. Belő tereiben teknőboltozatos szobák, részben lebontott vagy üvegezett, hétszakaszos, dongaboltozatos árkádos folyosóval.
Szent József-szobor
barokk
18. század vége, más források szerint 1823
Faragta: Suller András, demjéni kőfaragó
A 2259-es törzsszámon védett római katolikus templom kertjében
Alul kihasasodó, szövegtükröt magába foglaló talapzatán erőteljes kiülésű, összetett négyszögletű párkányzaton kör alaprajzó posztamens emelkedik, melynek volutába hajló ion fejezetére helyezett kis posztamensen áll a szent leplekbe öltöztetett alakja. Bal kezében vándorbotot, jobb kezében a ruhátlan kis Jézust tartja. A két figura gesztusrendszere, a szakállas férfi kedvesen a gyermek felé forduló tekintete, a gyermek játékosan kalimpáló végtagjai felhőtlen kapcsolatukat tükrözi. Plébániai levelek szerint 1823-ban állították fel a vásártéren, faragója a demjéni Suller András volt. (Varga Béla szakdolgozata). Kvalitásos, szép munka.
Felirata:
JÉZUS
GONDVISELŐJE
NEK SZŰZ
MÁRIA IEGYE
SÉNEK DICSOU
SZ. IOSEFNEK
TISZTELETÉRE
SZENTELTET??
EPERJES(?) ?????
Szent Vendel-Szobor
későbarokk
kőemlék
eredetileg a vásártéren, ma a 2259-es törzsszámon védett római katolikus templom kertjében
A Szent Vendelt ábrázoló szobor jelenleg a templomkerítés egyik oszlopán áll. Pásztoröltözetben, vállán köpeny és tarisznya, oldalán kulacs. Kalapját testéhez szorítva, két kezét imára tartja. Lábainál bárányok lehettek. A szobor erősen megrongálódott állapotú, a feje hiányzik. A visszaemlékezések szerint 1956 nyarán tört le. Az egyházközségi képviselőtestület gyűléseinek jegyzőkönyve szerint Szabó József traktoros cséplőgéppel meglökte a szobrot, s ekkor tört le a fej.
Eredetileg a vásártéren állt, arccal a sarudi út felé, mert a falu katolikus részének fejőstehén csordáit arra hajtották ki a legelőre. 1956 után helyezhették át a templom kerítésére. Először a templomkerítés legszélső oszlopán volt, ahol már a magánházak kezdődtek, onnan került át a mai helyére. Császi Irén néprajzkutató adatközlője, B. Kiss János a következőket mondta: „Fejetlen a Szent Vendel szobor, volt egy olyan elképzelés, hogy rendbe hozzuk a szobrot, de nincs az egyháztanácsnak annyi pénze. Talán ez a Vendel együtt volt felállítva a Szent József szoborral, lánccal volt körülvéve.” A 20. század közepéig, a szoborsérülésig mindkét szobor a vásártéren állhatott.
református templom
barokk
1752
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2260
Fő út 219.
A török hódoltsági területeken sok esetben, így Tiszanánán is a település szinte teljes népességét a reformátusok alkották. A nánai reformátusok 1596-tól használták a középkori kőtemplomot, melyet később a Tisza áradása a folyó medrébe döntött. Állítólag még 1940-ben is láthatók voltak a romjai. A templom nélkül maradt hívek 1666-1669 között fából és agyagból új templomot építettek maguknak, amelynek használata azonban a későbbiek során igen problematikusnak bizonyult, mivel lapályos, vízjárta helyen emelték. Egy 1683-as adat szerint a települést 76 telek népe lakta, s valamennyien reformátusok voltak. A püspökföldesúrnak évente 100 forint bért fizettek, emellett gabonatizedet, vajat, ökröt, két darut és két hordó sózott halat adtak. Lelkész hiányában a lelkészi teendőket az iskolamester látta el. Az Eger felszabadításáért 1686-87-ben folytatott csatározások során lakóinak nagy része elmenekült. 1693-ban az „örökös nánaiak” csak 12-en voltak. Mivel 1711 után a népesség ugrásszerűen növekedett, a század közepére a tiszanánaiak számára a már említett templom szűknek bizonyult. A község református lakosai 1750. május 15-i keltezésű beadványukban kérték a Mária Terézia királynőt, hogy a régi, csaknem összedőlő és árvizeknek kitett helyen lévő templomuknak megfelelőbb helyen történő újraépítését engedélyezze [Ráday il.Arch. Agentiale. Coll.Instantiarum. tom. II.p.34.]. Kérelmük szövege a Vármegyéhez is beadásra került: „Hogy eddig is régi templomocskánk, mely ennek előtte előttünk élő atyáink által circiter 86 esztendőknek előtte csupa fábul és földbül építtetett, hogy lerogyott, azon mind magunk eléggé csudálkozunk. Mivel oly lapályba vagyon építve, hogy minden esztendőkben a vizeknek áradása szintín a tövéig szokott lenni, mely miatt gyönge fundamentuma annyira megromlott, hogy ippen csak összedûlőben vagyon. Máskín a lakosoknak sokaságához igen kicsiny is, mert az isteni szolgálatra egybegyûlő népnek harmada sem fér kicsiny templomocskánkban …csak fábul és földbül építtendő templomocskánkat más valamely szárazabb helyen építtetni kegyesen megengedni vagy ha azt nem lehetne, csak ezt a régit is azon helyén népünknek számához megnagyobbétani.”
A helytartótanács rendeletére a megye ismertette a templom állapotát és a tervet: a régi hét és fél öl (a 18. században 1 magyar öl=1,9 m) hosszú, három és fél öl széles, másfél öl magas. Sövényből és sárból van építve. Mint az ajtófélfába vésett feliratból kiderült, 1666-ban, a török iga alatt, az akkori földesúr engedélyével épült. Az újat 14 öl hosszúra és 6 öl szélesre tervezik. A réginél szárazabb, magasabb helyre kívánják építeni, ahol a vízáradás nem éri el. A régitől 131 lépésre tervezik és akkorára, hogy ezer ember befogadására legyen alkalmas. Fundamentuma legyen kőből, fala is egy láb magasságig, följebb nyerstéglából, zsindellyel fedve, kívül-belül vakolva.
A királynő 1751-ben megengedte az új templom felépítését. Ha az új hely, alkalmasabb hely, száraz, akkor a régi anyagból legyen, de ha nedves, akkor kőfundamentummal épüljön [HemL. Közig.iratok 1750. 49.48.]. Feltehetően a középkori templom falainak részbeni megtartásával építtette a református lakosság.
Az 1767. évi kánoni jegyzőkönyv szerint a templom végül is 1752-ben épült föl kőalapon vályogfallal (nyers téglából), haranglába azonban fából készült [ EÉrs.EgyhL. canvis.]. Stílusa barokk, 1000 férőhellyel. Azért épült vályogból, mert a római katolikus uradalom nem adott téglát az építéséhez. A templomot, amely a kora ellenére a mai napig jó állapotban van, 1833-ban átépítették, majd 1867-ben építették rá a 31 méter magas nyugati homlokzati tornyot. A 12×30 méteres belső terében az északi oldalon végigfutó fakarzattal együtt ma 1500 ülőhely van benne, s ezzel a Tiszáninneni Református Egyházkerület harmadik legnagyobb befogadóképességű temploma. Nagy eredménynek kell tekintenünk ezt az építkezést, hiszen ebben az időszakban sok helyen a már meglévő épületeiket és intézményeiket sem tudták megtartani a református hitközösségek. A dunántúli egyházkerület reformátusai pl. 150 templomot veszítettek el ekkoriban. Nyilván a hívők nagy száma indokolja, hogy Tiszanánán új templom építésére is lehetőség nyílt.
A templom keletelt. Nyugati homlokzati tornya alatt egyenes záródású bejárata kiemelt falsíkok között nyílik. Fölötte szegmentíves ablak, s vele egy magasságban a homlokzat két oldalsó faltükrében vele megegyező másik két ablak nyílik. A vázával díszített oromfal-háromszögek fogják közre a toronytestet. A visszasarkított torony emeletén mindegyik oldalon egy-egy fekvő téglány alakú harangablak van. Órakörös toronypárkányában nincsen óra, felette áttört, párnás, laternás bádogsisak. A déli oldalhomlokzatán öt szegmetíves ablaka és hullámvonalas oromzatú nyeregtetős előcsarnoka van. A nyolcszög három oldalával záródik, rajta ablak. Palatetetővel fedett nyeregtető.
Síkfödémes hossznégyszögű hajójának nyugati oldalán csehboltozattal fedett karzat. Orgonáját 1894-ben készítette Angster József. A hajó északi és keleti oldalán faszerkezetű karzat. A belső tér keleten poligonális záródású. Síkmennyezetes fedésű. Berendezése empire, festett fa padok és szószék: 19. század közepe (a 19. század végén került ide, másodlagos elhelyezésben).
Felszerelése közül iparművészeti értéket képvisel az 1761-es évszámú talpán beütött B. P. mesterjeggyel ellátott vert ezüst, vésett cizellált Úrvacsorakehely és a 18., valamint 19. század közepéről való hímzett úrasztalterítők.
temetőkápolna
titulusa: Szent József
historizáló
1895
Helyi műemléki védelem alatt áll. KÖH azonosító: 6191
Széchenyi út
A Balla testvérek (Ferenc és János) 1894. június 21-én keltezett levelükben engedélyért folyamodtak az egri érsekhez, hogy elhunyt testvérük (Balla József tiszanánai plébános) iránti kegyeletből a temetőben Szent József tiszteletére egy kápolnát emeltethessenek. A kápolnát a hívek használatára, a sírboltot pedig a Balla család temetkezési helyének szánták. Az engedélyt megkapták. A Balla testvérek által építtetett kápolna 12.000 forintért egy év alatt készült el. Fenntartásához a Balla testvérek egy alapítványt is létrehoztak, melynek alaptőkéje 1000 forint volt. A kápolna két harangját 1894. december 10-én, magát a kápolnát pedig 1895. június 10-én áldotta meg Újhelyi Lajos alesperes. Az eseményről az Egyházmegyei Közlöny is beszámolt: ”A megáldási szertartást Újhelyi Lajos tiszáninneni alesperes, sarudi plébános úr végezte a kerületi és a szomszéd lelkészek részvétele mellett, nagy számú intelligencia és a helybeli és a közeli községek megszámlálhatatlan sokaságú hívő népének jelenlétében. (.) a szentbeszédet Nyizsnyai Iván teológiai tanár úr tartotta a feltámadásról, melynek hatása a hallgatók arcáról volt olvasható. (…) e kápolna méltó emléke az elhunytaknak, szép jele az élők szeretetének, tanúbizonysága a Balla család vallásosságának, s ékesen szóló hirdetője azon hitágazatnak. mely oly vigasztalóan ragyog le a szentély diadalívéről: »Feltámadunk«..” A tiszanánaiak a kápolnát és környékét mindig rendben tartatták egy felfogadott gondozóval. Amikor a falu katolikus templomában tatarozás és felújítás volt, akkor a kápolnában tartották a szentmiséket, ill. némely alapítványi misét is itt mondott el a mindenkori plébános. A századfordulón a Balla testvérek a kápolna elé egy kőkeresztet állítottak fel, mely jelenleg is áll. 1934-tõl kezdve az egyházközség évi költségvetésében gondoskodott a kápolnáról. (Forrás: Tiszanána évszázadai, 2011. 93-94. Szerk: Makai János)
A 15 méter hosszú, 6 méter széles, 20 méter magasságú tornyos kápolna sárga és piros klinkertéglákkal burkolt építmény a temető közepén áll. A torony sisakja bádoggal, a kápolna teteje palával van fedve. Valószínűleg valami régebbi kápolna romjaira vagy azokból épülhetett, mert a tornyon egy kör alakú, faragott kő ablak látható, ami idősebbnek tűnik. A hajója nem boltozott, hanem díszgerendázott. A hajó két oldalán Jézus és Mária monogramokkal díszített két ablak található. A kápolna fala belül festett. A szentély falán a Feltámadást ábrázoló falképet, valószínűleg szekkót találunk. A titulusnak megfelelően a másik falkép Szent Józsefet ábrázolja. A vasgerendákon nyugvó kórusra vas csigalépcső vezet fel, ott található a 4 váltós Angster-féle orgona. A kápolna alatt kripta van, ebben gyakran áll a víz, és sajnos a kápolna lábazatán is néhol salétromosodás figyelhető meg. Ezektől eltekintve az épület szép, jó állapotú. Körülötte régi sírkövek vannak a földbe állítva – ezek alatt valószínűleg sírok nincsenek, talán a régi temetőből gyűjtötték ide őket.
I.világháborús emlékmű
1924
Alkotó: Pásztor János
1922 nyarán kezdődtek meg az első világháborús emlékmű felállításának előkészületei. A főjegyző a hősökhöz és a községhez méltó monumentumot javasolt és felhatalmazást kért, hogy a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság ellenőrzése mellett emlékművet terveztessen, amelynek költségeit az 1923-25-ös költségvetésből kívánták biztosítani. Egy év múlva be is mutatta Pásztor János tervét és a szerződést, de emlékeztetett, hogy az alkotást adományokból kell felállítani. Helyének a piactér egyik parkosított felét javasolta, a testület pedig elfogadta, és egy 5 főből álló bizottságot alakított.
1924 októberében készült el az a szobor, melyet a tiszanánai hívek az I. világháborúban elesett hősök emlékére emeltettek. Október 26-án a rossz időjárás ellenére is sokan voltak, amikor leleplezték a háborúban elesett 175 katona emlékszobrát. A plébános tábori szentmisét tartott a szobor melletti sátorban. Vitéz Suba Pál tiszanánai születésű lelkész, az elesett hősök gyermekkori játszótársa és későbbi bajtársa pedig felemelő beszédet mondott ebből az alkalomból. Amikor felavatták az emlékművet, az egyik képviselő azt javasolta, hogy a szervezés és az avatás érdekében végzett munka elismeréseképpen a közgyűlés nyilvánosan mondjon köszönetet Vedlik Bélának és a református lelkésznek, aki az ünnepi beszédet mondta. A főjegyző az érdemet a községnek és munkatársainak tulajdonította, és úgy vélte, hogy a tiszteletest is a község szeretete és hazafias lelkesedése vezette. (Forrás: Tiszanána évszázadai, 2011. 52.Szerk: Makai János)
Felirata:
A hazáért
elesett hőseinek
emlékére emelte
tiszanána község
hálás közönsége
1914 – 1918
II. Világháborús emlékmű
1989 (2007)
Alkotó: Den Barsbolt
Hősök kertje
1987 novemberében a hozzátartozók fogalmazták meg igényüket, hogy szükség lenne egy emlékműre, ahol a távolban elesett és eltemetett hősökre helyben is emlékezhetnek. A kezdeményezést akkor a Hazafias Népfront vezetése karolta fel, de az emlékmű felállítását mégis csak a háborús elesettek hozzátartozóinak 500.000 forintos adománya tette lehetővé. A Magyar Képzőművészeti Lektorátus segítségével a Magyarországon tanuló mongol származású képzőművész, Den Barsbolt kapta a megbízást az alkotás elkészítésére. A kivitelezést amerikai művészbarátja és helyi, tiszanánai mesterek segítették.
Az avatásra 1989. május 13-án került sor. Azóta minden év január 12-én, az Urivi Áttörés napján tiszteleg a falu a hősök emléke előtt.
2006 őszén ismeretlen tettesek megcsonkították a magas eszmei értéket képező képzőművészeti alkotást, az emlékműre felhelyezett, az elesettek, áldozatok neveit tartalmazó 24 bronztáblából 12 darabot eltulajdonítottak. 2007 decemberében Víg Zoltán, egy egri székhelyű cég tulajdonosa – miután megismerte az emlékmű történetét és látta, hogy az adománygyűjtés nehézségekbe ütközik – úgy döntött, saját költségén helyreállítja az alkotást. Az emlékmű másodszori avatására, és a Donnál elesett tiszanánai hősökre való emlékezésre 2007. január 12-én került sor a Hősök Kertjében.
Forrás:http://www.tisza-to.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4173&Itemid=54
fuvolás
2002
Alkotó: Tréfás Miklós
a Fő út és a Bem József út sarkán álló ház falán
Egy, a 18. században keletkezett helyi legenda szerint a katolikus templom építője, János mester, reménytelenül ostromolta szerelmével a szépséges tiszanánai Ilonkát. Egy nyári estén Ilonka és János együtt ült a szobor alatt. János szerelmet vallott a lánynak, miközben az angyalka fuvolája egyszer csak megszólalt, amire Ilonka ellenállása megtört. Boldog házasságok sora köttetett azóta e hagyomány jegyében.
Ennek a régi szokásnak az újjáélesztésére állíttatta a barokk puttókat idéző szobrot Tiszanána, dr. Tóth József polgármester vezette képviselőtestülete 2002. július 31-én. Terv: Tréfás Miklós grafikusművész.
A KŐ
750. éves emlékszobor
2011
Alkotó: Tréfás Miklós
A református templom melletti téren került felavatásra a település 750 éves fennállását szimbolizáló emlékkő, amelynek alapja a gyöngyössolymosi bányából érkezett. Demeter András, a Heves Megyei Kormányhivatal vezetője és dr. Tóth József polgármester leplezte le az alkotást, amely hullámokat stilizáló, mívesen csiszolt ornamentikájával a hit, remény, szeretet hármas hullámát forrasztja össze, s tartja fönn e földet. Fölötte a fölirat: 750 év az Úrban árban. A hullámverés mozgalmas ritmusa azt szimbolizálja, hogy a Tisza többször elpusztította ugyan ezt a falut, de néhány emberrel és az égiek segítségével mindig képes volt újraszületni. Csak az egyik része készült el a kompozíciónak. A reformáció ünnepére tervezi a művész Kálvin János teljes alakú szobrának kivitelezését, miután a teret a nagy reformátorról tervezi elnevezni az önkormányzat.
Forrás: http://www.heol.hu/heves/kultura/a-muvesz-istennek-es-a-kozsegnek-ajanlja-alkotasat-398772