Római katolikus templom
Tituláris szentje: Szent Miklós püspök
barokk
A középkori templomot 1723-ban, 1746-ban és 1754-ben megújították, 1789-ben átépítették
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2255
Átépítésére és bővítésére br. Orczy Lőrinc kegyúr költségén került sor
Erzsébet út 11.
Oratórium falfestményei: Huszár Ferenc
Mellékoltárkép: Kovács Mihály, 1855
Orgona: Országh Sándor, 1869
Oklevelek tanúsága szerint Tarnaörsnek már 1332-ben volt plébániája. A török elvonulása utáni első összeírás 1696-ban a katolikus kőtemplomot elhagyottnak jelzi. 1720 körül a középkori építésű Szent Miklós kőtemplomot felújították. 1732-ben Erk fíliája, azaz leányegyháza volt, belső felszerelés nélkül [EÉrsEgyhL. archvet.no.934.]. 1746-ban „jó állapotban” van, de teteje beszakadozott, ezért a tarnaőrsi plébános 1748-ban 200 forintot kért és vett fel a templom helyreállításának költségeire Orczy István földesúrtól [OL.OrczyL.Possess.Örs.Elpusztult iratról elenchus.no. 37. p.127.]. Mint a legtöbb középkori templom, ez is kelet-nyugati tájolású volt, bejárata nem az 1700-as évek közepén már álló barokk kastély, hanem a Tarna felé nézett.
A Borovszky-féle megyetörténet 1754-ből egy barokk templomról tud, de ennek építéséről írásos adataink nincsenek. 1766-ban azonban egy Szent Miklós tiszteletére szentelt szép templomról olvashatunk a canonica visitatioban, melynek három oltára, kőkarzata, és boltíves sekrestyéje van, harangja azonban még egy fa toronyban van elhelyezve [EÉrsEgyhL. canvis.1766.]. A három oltár azt mutatja, hogy a kis középkori templomot, melynek 1746-ban még csak egy oltára volt, átépítették és kibővítették. A középkori kora-gótikus templomnak a barokk átépítés következtében a kőbordás keresztboltozatú szentélye azonban fennmaradt, mint az új templom oldalkápolnája. A fatorony viszont egy, a mai épületet megelőző állapotra utal.
1783-ban az egyházi elöljárók igyekeztek Orczy Lőrincet rávenni, hogy támogassa az új templom felépítését: „ad aedificationem Ecclesiae in Örs”. 1784-ben az örsi bíró kért tőle építőanyagot a templom újjáépítéséhez [OL.OrczyL. Possess. Örs. 73-74. Elpusztult iratokról elenchus. no.37.p.176/1-2.], 1788-ban pedig a boconádi esperes sürgette Orczy Lőrincnél az örsi és erki templom bővítését [u.o.96.]. A felsorolt adatokból arra következtethetünk, hogy a templom mai alakjában csak ezután, 1789-ben készült el.
A tarnaőrsi egyház 1810-ben Erk fíliája, de kegyura, az Orczy család, bőségesen gondoskodott róla. 1812-ben „Szent Kereszt tiszteletére szentelt, szilárd anyagból épült főoltára a Megfeszített (Szent Kereszt megtalálása), mellékoltára Szent Miklós püspök tiszteletére épült.” Az újjáépített templomban a kegyúr áthelyeztette a névadó szent oltárképét a középkorból megmaradt templomrész mellékoltárára, ez azonban egyházjogilag nem változtatott a tituluson. 1813-ban ismét azt írták róla, hogy „Szent Miklós tiszteletére építette báró Orczy István és Lőrinc”. A templomhajó sekrestye melletti, a hajótól elválasztott részét temetkezőhelyül jelölték ki, ugyanis a templomnak nincsen kriptája. Ide temették Orczy Lőrincet, aki 1789. július 28-án hunyt el Pesten. A templom hajójában a család címerével díszített márványtáblába vésett latin szövegű felirata őrzi emlékét. 1821-től nem temetkeztek belé, mert új családi temetkezőhelyet építtetett a kegyúr [EÉrsEgyhL. Alsóhevenesi esp.ker.lát.jkv.] – írták az esperesi látogatási jegyzőkönyvek.
Az 1819-es canonica vistatio pontos és részletes jegyzőkönyve örökítette meg a templom hitelesnek elfogadott építési idejét, az 1789-es évet. Az előző leírásokkal ellentétben van kripta a szentély alatt. Az épületnek boltozott kőtornya, sekrestyéje és afölött oratóriuma van. [EÉrsEgyhL. csancis. 1819.]. A főoltárt Orczy László állíttatta fel, aki 1750-1807 között élt.
Az 1852. évi mérnöki szemle jó állapotú épületként írta le [EÉrsEgyhL. Recski plebir.]. Felújításon 1959-ben esett át.
A templom nagyon egyszerű, későbarokk, D-i homlokzata középtornyos. Főhomlokzatán a kosáríves záródású kőkeretes kapu fölött az enyhe rizalittal előre lépő toronytestben nagy szegmentíves, könyöklőpárkányos karzatablaka van. Mellette a homlokzaton egy-egy nagy falfülke. Az egytagú barokk főpárkány fölött a hajótető magasságában háromszögű oromfalak támaszkodnak a toronyhoz. Az alsó toronyszakaszban egy szegmentíves, keret nélküli, a felsőben félköríves záródású könyöklőpárkányos harangablak van. A széles, órák nélküli órapárkány felett kis gúlasisak koronázza a tornyot. A keleti oldalon, a templom hossztengelyére merőlegesen áll a középkori templom alacsonyabb, egyenes záródású szentélye, armírozott sarokkal, zárófalán kis, négyszögletes, élszedett, kőkeretű gótikus ablakokkal. Főhajójának oldalán látható a befalazott kosáríves középkori bejárat nyoma. A templom szentélye a hajóval azonos magasságú, de keskenyebb. Ívelt vonalban kapcsolódik a hajóhoz, zárófala egyenes, lesarkított, nyílástalan. A hajón és a szentélyen egy-egy ablak nyílik. A nyugati oldalhomlokzathoz csatlakozik a négyszögletes alaprajzú sekrestye, füles keretelésű rojtdíszes bejárattal, fölötte síkmennyezetes oratóriumal.
A torony alatti előcsarnokból kosáríves átjáró vezet a párkányfejezetes falpillérekkel alátámasztott, kosáríves csehsüveg-boltozatos, két boltszakaszon hajóba. A karzat mellvédje enyhén ívelt, fölötte dongaboltozatos térben van elhelyezve az orgona. A szentély szintén csehsüveg-boltozattal fedett, apszisa kosáríves alaprajzú. A kora-gótikus, régi kis templom megmaradt szentélye kereszthajószerűen épült be a későbarokk templomba, csúcsíves, lapos, kerek záróköves bordás keresztboltozattal fedett. Kis ablakát belül Szent Miklós képe takarja el. Szemben vele, a másik oldalon, füles, rojtdíszen keretelésű sekrestyeajtó, kétoldalt két nagyobb, copf rácsos ablak.
A 19. század eleji kovácsoltvas szentélykorlát művészi kivitelű ajtószárnyait BLO monogramos Orczy-címer díszíti.
Az oratórium falképei az 1700-as évek második felében készültek: feltehetően Huszár Ferenc egri képíró művei: Szent József a gyermek Jézussal, Szentháromság, Szent György és Szent Borbála. A főoltár koraklasszicizáló edikulaszerő építmény. A koporsó alakú sztipeszén lévő XVI. Lajos stílusú tabernákulum vörös márványból készült. Az oltárépítmény átlósan állított korintizáló fejezetes oldaloszlopait erős kiszögelésű párkányzat koronázza, tetején egy-egy fehér stukkóangyal térdel. Fogrovatdíszes háromszögű timpanonjában aranyozott sugaras istenszem. Az oltárkép helyén nagyméretű feszület van, aranyozott korpusszal. Az egyszerű, közepes kvalitású szószéke a 18. század végén készült. Patkó alakú, kissé homorított kosarának alját fonatos koszorúmotívum, kerek hangvetőjét pedig rojt- és levélmotívum díszíti. Az alacsony, sokszögű pilléren álló keresztelőkút ovális, gerezdes tálja vörös márványból készült. Magas, XVI. Lajos stílusú díszes fedőjén Jézus keresztelését ábrázoló kis szoborcsoport áll. A templom egyik főpillérén helyezték el Orczy Lőrinc kegyúr sírkövét. A kopott, majuszkulás (csupa nagybetűs) felirat 1789-ből való. A vörös márvány táblát füzéres, rozettás, fogrovatos párkánydísz keretezi, alján lábszárcsontos koponya utal a halál elkerülhetetlenségére. Tetején ovális, szalagcsokorral koronázott keretben az Orczy család címere. Az orgona 1869-ben készült Országh Sándor kecskeméti műhelyében. A főhajó díszítőfestése 20. századi művészileg nem értékelendő munka.
A templom oldalkápolnájában található Szent Miklós oltárkép (200×150 cm) Kovács Mihály festőművész munkája, szép biedermeier keretben. A korábbi szakirodalom (Bíró Béla) szerint 1861-ben, az újabb (Ludányi Gabriella) szerint 1855-ben készült.
Az abádszalóki születésű Kovács Mihály – 1818-1892 – (bővebben az életrajzokban)
tehetségére először egy kunhegyesi tanára figyelt fel, majd Udvardy János megyei mérnök
ajánlásával azon tehetségek egyike lett, akiket báró Orczy László (költő-tábornok Orczy
Lőrincz unokája, szül: 1787) védő szárnyai alá vett. Az ő támogatásával kezdhette el 1833-tól
művészeti tanulmányait Pesten. Landau Lénárt rajziskolája után Kovács 1835 novemberében
továbbra is az Orczy család támogatásával került a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol
az „elementaris rajz oskolában” Karl Gsellhofer volt első tanára. Az anyakönyvek szerint az
előkészítő osztály után 19 éves korában, 1837 májusától került az antik rajz osztályba, ahol
Leopold Kupelwieser, majd a történeti festészeti osztályba Johann Ender és Josef Danhauser
tanítványaként sajátította el az akadémiai ismereteket. 1840-re tehető első nyilvános
szereplése Bécsben, s 1841-re itthoni első bemutatkozása a Pesti Műegylet kiállításán.
1841-ben a rátörő tüdőbaj szakította meg bécsi tartózkodását, s az Orczy család támogatásával Itáliába utazott. Nem csak gyógyulást hozott számára ez az ország, hanem gazdag művészeti múltjával lelki és szellemi telítődést is. Zsánerszerű, elbeszélő, illusztratív szemlélete itt alakult át romantikus, drámai csúcspontokra exponáló felfogássá. Az 1848-as forradalom hírére a nemzeti érzületű Kovács hazasietett Olaszországból. Betegsége miatt hadi szolgálatot nem vállalhatott, így a szabadságharc hónapjait Pesten és pártfogója, báró Orczy László tarnaőrsi birtokán töltötte, miközben híreket kapott az egyre szomorúbb eseményekről. A forradalmi hangulat elültével és a szabadságharc szomorú végeztével megbízások hiányában elhatározta, hogy külföldön próbálja tehetségét kamatoztatni. Mielőtt útra kelt volna, 1849 júliusában ellátogatott Egerbe, ahol Udvardy János mérnök úrtól kívánt búcsút venni, de elhatározását megváltoztatta Tárkányi Béla papköltővel, érseki titkárral való találkozása. Személyében olyan támogatóra talált, aki honszeretetében is társa volt. Tárkányi szerteágazó kapcsolataival és támogatásával Kovács az 1850-es évek elejétől csakhamar az egri egyházmegye legfoglalkoztatottabb festőjévé vált. Élete folyamán rendkívül sok oltárképet festett, a kutatás eddig 51 darabról tud. A megbízásokat elsősorban a katolikus egyháztól kapta, amely mellett több, magánájtatosságot szolgáló, úgynevezett votivképet készített. Kiemelkedő emléke egyházi festészetének az 1857-ben Polgár község új templomában felszentelt nagyméretű Assuntája, melyet – szinte egyfajta divatként – elsősorban Tiziano híres festménye inspirált. Ilyen monumentális megrendelést magyar művész azelőtt nem kapott. Maga is érezte e műfajban való járatlanságát, a vidéki elzártság provincializmusát, e jelentős megrendelés kihívását, ezért 1856 végén Párizsba utazott, hogy nagyszabású alkotását elkészítse.
Romantikus, akadémikus és eklektikus historizáló művészete, az újításokat inkább elvető szemléletmódja, precíz kivitelezésmódja egészen jól megfelelt e műfajnak és a kor elvárásainak. Mater Dolorosák, Madonnák, a kis Jézussal, Immaculaták, tituláris szenteket ábrázoló, főleg egyalakos oltárok kerültek ki ecsetje alól. Míg a Mária-ábrázolásokon kézenfekvőbbnek látszott itáliai késő reneszánsz emlékeire támaszkodni, más, közel egy időben készült képeken – például a tarnaörsi Szent Miklós oltárképen, a nazarénusok hatása lelhető fel. Ez utóbbi művek dekoratív rajzossága, egyenletes megvilágítása, körülhatárolt, világos, lokális színei az overbecki nazarénizmusnak bécsi mestere, Kupelwieser művészetén átszűrt öröksége.
Térségünkben a káli (Szent Péter és Pál, 1852), kápolnai (Szentháromság, 1856 – 1869-ig a plébánián volt), pélyi (Mater Dolorosa, Szent Demeter, 1855-56), és a tarnaőrsi (Szent Anna Máriával, Szent Miklós, 1855) templom oltárképeit festette.
Templomkert
A templomkerítés kapupillérein lévő oroszlánszobrok a lebontott Orczy-kastély kertkapujáról származnak. 1960-ban helyzeték ide őket, amikor a templom kertjének kerítését építették. A templomkertben lévő kőkeresztet 1830-bna állították.
A volt Orczy-KAstély
elpusztult, 1988-ban lebontották
barokk főépület klasszicista szárnyakkal
1722, majd 1760; átépítve: 1820
Építtető: Orczy István, Orczy Lőrinc majd Orczy László
Első, messze földön híres állapotáról, melyet Orczy István építtetett, Bél Mátyás (1684–1749)az1730–1735-ben készült „Notitia Hungariae novae…” című kéziratos munkájában a következőképpen számolt be: „…Dísze a falunak az Orczy-ház, mely a Tarna patak partján várkastély formára épült. Amerre a patak folyik, öntözi a szépen gondozott Orczy-kertet, melybe különböző fanemeket ültettek. A kerthez csatlakozik az urasági épület díszesebb, emeletes szárnya, a tulajdonos sok szobájával és lakóhelységével, kilátással a kertre és a Mátra lábáig kitárulkozó síkságra. Délről van a körülfalazott udvar… Majd ismét egy épületrész következik, ezt magas torony ékesíti és e részen falak veszik körül. Kapuja fölött kőbe vésve olvasható, hogy ezt a várkastélyt Orczy István, a királyi tábla ülnöke, a jászkunok kapitánya 1722-ben létesítette. Az egész építményt árok futja körül, hogy szükség esetén védhető legyen a külső támadásokkal szemben…” [az eredeti: Orsz. Széchenyi KVT. Fol. Lat. 3376.]
Orczy István 1669 szeptemberében született a Vas megyei Kis Pössén. Iskoláit Kőszegen kezdte és Bécsben fejezte be. Onnan hazatérve 1694-től Telekessy István győri kanonok, majd egri püspök szolgálatában különféle hivatalokat viselt, míg végül az összes püspöki javak praefectusa, azaz kormányzója lett. 1714-től több mint 20 évig a Német-Lovagrend birtokában lévő Jászkun Kerület főkapitánya volt. Földbirtokainak jövedelmét és a Német Lovagrendtől kapott évi mintegy 1320 rajnai forint főkapitányi fizetését javarészt birtokvásárlásra és a tarnaörsi barokk kastély építésére fordította.
A tarnaörsi kastélyt Orczy Lőrinc (1718-1789) átépíttette. Ennek kőbe vésett nyoma az udvarra nyíló egyik bejárat felett a kőkeretben volt olvasható: 1760. A másik ajtókereten Orczy László birtoklásának idejéből az 1820-as évszám állt. A költő Orczy Lőrinc unokája báró Orczy László II. (1787-1880) előbb részt vett a napóleoni háborúban, majd hazatérve birtokain gazdálkodott. A tarnaörsi kastély végleges elrendezése az ő nevéhez fűződik. Ezt tanúsította a kastélyudvarra néző másik bejáratának kőkeretébe vésett, fent említett évszám. Ez volt a régi erődfal vonalában felépült klasszicista melléképületek elkészülési ideje. Ekkor épült a lovarda, a peristilium, azaz az oszlopcsarnok és az üvegház. 1836-ból az épületről egy elragadtatott hangú leírás maradt ránk: „Orczy remek kastélya félkör alakra vetett téglákból mesterileg készített kerítés … lovag iskola, a híres Bárói tsalád hős tzimerével fényített lak oromzatjával, s más gyöngy ékekkel díszeskedik.”(Ifj. Vári Szabó Sámuel, Honi részleges rajzolatok, Tudományos Gyűjt. 1836. III. köt. 103.)
Az egyemeletes, egyszerű formájú barokk főépület egy négyszögben körülépített udvar nyugati szárnyát képezte. Homlokzata 13 tengelyes, földszintjének közepén szegmentíves, füles, szalagkertelésű bejárata volt, mellette apácarácsos ablakok. Az egyszerű övpárkány fölött sorakoztak a sima kőkeretes, négyszögletes emeleti ablakok. Az épület középtengelye háromszög záródású pártafalban végződött, melyet nagyméretű lunettába helyezett, kétoldalt egy-egy lebegő angyallal keresztezett Orczy címer díszített. Az oldalhomlokzatok három-három ablaktengelyesek voltak, földszintjük közepén bejárattal. A főépület előtt négyszögben oszlopos tornácú melléképületek létesültek. A déli külső oldalon hat oszlopos portikusszal a peristilium, a keleti külső oldalon pedig a lovarda volt. A lovarda udvarra tekintő homlokzatának ugyancsak hat oszlopos portikuszát három-szögű oromzat fedte. A főépület sarkaihoz egy-egy kapuépítmény, fedett kocsiátjáró csatlakozott, mely a szárnyépületeket kapcsolta hozzá a főépülethez. Az oszlopos melléképületek déli szárnyán vendégszobák, északi oldalán konyha, mosókonyha, külső oldalán kocsiszín és istálló, a keleti szárnyon a lovarda, egyik oldalán istálló, másik oldalán mángorló és raktárak helyezkedtek el.
A főépület kétemeletes volt, hozzácsatlakozó L alakú, csehsüveg-boltozatos, zárt udvari folyosóval. Az udvari front közepén három ajtó nyílott, melyek falpillérekkel tagolt ovális előcsarnokba vezettek. Jobbra félköríves egykarú lépcső vezetett fel az emeltre, ahol széles, ovális előcsarnokba juthattunk. Az előcsarnokból nyílott a nagyterem, mellette kétoldalt nagyobb szobák. A földszinti helyiségek nagyrészt csehsüveg boltozatosak, az emeletiek sík fedésűek voltak.
1936-ban renoválták az épületcsoportot, amit az udvari homlokzat ajtajába vésett évszám örökített meg. A második világháború után a kastély súlyosan elhanyagolt állapotba került, egyes részeit elbontották, más részeit átépítéssel csúnyították el, még nem hosszú huzavona és sikertelen megmentési kísérletek és hasznosítási beteljesületlen ötlet után 1988-ban mégis lebontottak. A park kerítéskapujának oroszlánjait a római katolikus templom kerítésének építésekor áthelyezték a templomkerítés pilléreire 1960-ban.
Bővebben: Csintalan Csaba: A tarnaörsi Orczy-kastély története. Kézirat, 1989. http://www.tarnaors.hu/page.php?2
SZENT ANNA KÁPOLNA
barokk
1740 körül
Műemléki védelem alatt nem áll
Homokpuszta
A tarnaörsi határban az Orczyak egy Szent Anna tiszteletére szentelt családi kápolnát is emeltettek az 1740-es években temetkezési céllal. Az 1746. évi canonca visitatio jegyzőkönyve szerint „új építmény, belülről díszes.” Megemlítették 1766-ban is. Az 1819. évi canonoca visitatioban fennmaradt a leírása: „a Szent Anna kápolna egy kis dombocskán áll Tarnaörs határában. 1774-76. években a kápolnát az Orczy család újjáépítette, 1818-ban restauráltatta, most díszes állapotban van. Egy oltár faasztallal, 6 gyertyatartóval, vörösre festett deszkákból összerótt tornyocskával, benne kis haranggal” [EÉrsEgyhL. canvis.]. A kápolna 1774-es újjáépítéséről egy másik irat is tanúskodik: [OL OrczyL. Possess. 8. Elpusztult iratról elenchus. no. 37.p.174/2.].
Alacsony, hordott dombon áll a Jászberény felé vezető út elágazásában. Szabályos, lesarkított téglalap alaprajzú, egyhajós, csaknem pontosan keletelt, kis homlokzati tornyos, barokk épület. Nyugati homlokzatán egyszerű ajtónyílása kosáríves, szegmentíves, zárköves szemöldökkel. Az ajtószárnyak későbbiek. Fölötte fekvő ovális ablak, az ívelt attikában kettős címer. Az egyik az Orczy családé. A tetőn kis, négyszögletes, gúlasisakos bádog tornyocska ül. Az épületen körben lent lábazat, felül kéttagú homorú párkány. Mindkét oldalán egy-egy béletes, keret nélküli, kosáríves ablak nyílik. A szentély zárófalán egy béletes kerek ablaka van. Belső terét egyszerű párkányfejezetes falpillérekkel alátámasztott csehsüveg boltozat fedi. Egykor az Orczyak temetkezési helye volt, ma a búcsú helyszíne.
A kápolna berendezéséhez tartozott Kovács Mihály 1855-ben készített, Szent Annát ábrázoló festménye. A monográfiák nem egyértelműek a kép témáját illetően. Bíró Béla 1930-ban Erzsébet és Zakariás társaságában, Ludányi Gabriella (1987) a korábbi monográfiára hivatkozva Mária társaságában írja le Szent Annát. Méretét egyikük sem adja meg. A kápolna berendezését leíró Heve Megye Műemlékei kötet (III.) 1978-ban már nem tud a festményről. Az akkor még ott lévő, fából készült oltárasztal előlapján Szent Rozália fekvő képe volt „Szent Rozália szűz” felirattal, az oltáron angyalfejes tabernákulum, mellette egy-egy váza. Az oltár tartozéka volt négy darab fa gyertyatartó. A berendezésnek művészi értéke nem volt, egyszerű 18. századi provinciális munka volt csupán. Értékesebb barokk munkának látszott az oltár két oldalán konzolokra helyezett két, élénk színekkel átfestett, de akkor jó állapotban lévő (feltehetőleg restaurált) faszobor: Szent Sebestyén és Szent Fábián.
Szent Vendel-szobor
kőemlék
1908
Műemléki védelem alatt nem áll
Faragta: Bali (Baly) György jászberényi kőfaragó
Szent Vendel színesre festett szobrát, mint máshol az állattartással foglalkozó vidékeken, úgy itt is a faluban pusztító dögvész elmúlásának emlékére állították. A Szent Anna kápolnához vezető út mentén pásztorruhában, vállán köpennyel, oldalán tarisznyával, fején kalappal, imára kulcsolt kézzel, benne juhászkampóval jelenitik meg a szentet. Lábai mellett egyik attribútuma, a bárány valamint fatörzs látható. A jászberényi kőfaragó Bali György faragta (hasonlóan a zaránkit is). Az Egyházmegyei Hivatalhoz beérkező kérelmek között három levél is tájékoztat a szobor állítóiról. Egy 1908. május 2-án kelt levélben elsőként Gonda Mihály tarnaörsi lakos akarta felállítani a szobrot a saját földjén, nyilvános helyen, az út mellett. Pár nap elteltével, a falu lelkésze az általa írt következő levélben a szobor állítójának özv. Somodi Józsefnét és lányait nevezte meg. A harmadik levél május 24-én kelt, de ez már a szobor felállításról tájékoztat, az alábbi felirattal és a talapzatra írt állítók nevével. Felirata:
Dicsértessék a Jézus
Krisztus
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
Állíttatta
Özv.
SOMODI JÓZSEFNÉ
SÁNTA ANTÓNIA
3 leánya Mária Rozália Anna
1908
Bali Gy. J.berény
A 20. század elején, a szent tiszteletének népszerűsítésére Tarnaörsön megjelent egy nyomtatvány Ének és ima Szent Vendel tiszteletére címmel. Jászárokszálláson Raffay által nyomtatták és terjesztették az ájtatosság segédanyagaként. „Imádkozzunk a jószágok jó pásztorához, hogy szüntesse barmaink és sertéseink pusztulását. Minden háznál tartandó legyen, és ne felejtkezzünk el szent Vendelről. ” – olvasható a Tarnaörsön gyűjtött, egy lapból álló nyomtatványban.
Császi Irén néprajzkutató gyűjtéséből való a következő visszaemlékezés is: „Somogyi Anna, Mária, és Rozália neve van a szent Vendel szoborra írva. Rozália volt a nagyanyám. Nagyanyám mondta, hogy dögvész volt Tamaörsön és azért állították a szobrot. Akkor bárányokat tartottak, még lakodalomba is tehenet vágtak. Gondozták, festették a szobrot szép színesre. A sarkára fát ültettek. Szent Anna előtt minden négy hétig, vasárnap délután vittünk egy csokor virágot, ahogy a kápolnához mentünk, mint gyerekek szaladtunk oda. Szent Anna búcsúkor megálltak minden szobornál, imádkoztak a Vendelkénél és énekeltek. Olvasót mondtuk és közbe az énekeket, a szobornál a miatyánk és üdvözlet hangzott el. Először a Vendelnél majd a Jézuskánál álltunk meg mikor kifelé mentünk a kápolnához. A Jászságból is jöttek a búcsúba Szentandrásról, Jászdózsáról.” (Császi Irén: Agria 2006. 427.)
Hősök szobra
I.és II. VILÁGHÁBORÚS emlékmű
1926 – 1989
A tarnaőrsiek az I. világháborúban 52 embert veszettek. Az ő emlékükre állították a község központjában a hősök szobrát. A második nagy háborúban a harcok 1944. novemberében érték el a falut. A németek felrobbantották a Tarna két hídját, a szovjetek pedig felgyújtották a Szent Anna kápolnában lévő Orczy-kriptát. Többen meghaltak a csatározásban. Emlékükre a sírkertben 1949-50-en emlékművet állítottak. A II. világháború Tarnaörstől 66 hősi halottat követelt. Emléküket 1989-ben a „Hősök Szobrá”-ba vésték.
Vak Bottyán kuruc generális szobra
Tölgyfaoszlop
Alkotója: Jakkel Mihály gyöngyösi fafaragó
Szent István-szobor
fafaragás
Az államalapítás emlékére készült.