Római Katolikus templom

Titulusa: Szentháromság

barokk

1801

Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2181

Kossuth út

Építtette: gr. Eszterházy Károly egri püspök

Tervező: Frantz József egri püspöki

Keresztelőkút: Giacomo Adami és Motzer (Mozer) József

Főoltár faragványai: Motzer (Mozer) József

Márványozási munkák: Szikora György

Orgona: Koncz József (1790-es évek vége), Angster József és fia műhelyében (1908)

 

A falu középkori templomára és plébániájára vonatkozó első írásos adat IV. Béla 1261-ben kiadott oklevelében található. Az abban előforduló Sarudegyház falunév és a település birtoklásviszonyainak ismeretében a középkori templom építését a 13. század első felére datálhatjuk. Az 1332-37 között készült pápai tizedjegyzékből tudható, hogy a település egyháza a hevesi főesperességhez tartozott, temploma is volt, de plébánosa feltehetően olyan szegény volt, hogy nem tudta a rá kivetett pápai adót megfizetni. Több középkori adat nem áll rendelkezésünkre sem a templom sem a plébánia vonatkozásában.

A török hódoltság után 1690-93 között a falu gazdátlan földjét bérlő uraságok (a Batik, Galambos és Péntek családok) főleg protestáns vallású jobbágyokat telepített a birtokra a Tiszántúlról, akik gyülekezetet alkotva a romosan talált templomot használatba vették. A 13. században faragott kövekből épített, egyenes szentélyzáródású, torony nélküli középkori templom falait valamicskét kijavították s a tetejét náddal fedték be. A templom nem szerepelt az 1699-es összeírásban, de falai ott álltak, ahol ma az 1790-ben emelt Nepomuki Szent János szobor áll. Ebben az időben a katolikus családoknak nem volt sem papja, sem temploma, lelki gondozásukat a tiszanánai prédikátor végezte. Telekessy István (püspök: 1699-1715) 1699-ben a falura vonatkozó bérleti jogot megszüntetve és a birtokjogot visszavéve [EKépHitL. Al. 264.] az őt követő Erdődy Gábor (püspök: 1715-1744) püspökökkel együtt, mint földesurak, arra törekedtek, hogy a katolikus egyházközség és plébánia kialakításának feltételeit megteremtsék. Erre abból következtethetünk, hogy a protestánsok kezén lévő templom felújítását 1735-ben – az uradalom költségén – megkezdték. A falak javításán egy pallér és négy kőműves dolgozott, a tető kijavítására pedig Tokajból hozattak gerendákat. A püspök türelmes magatartására utal az a tény, hogy a kijavított templomot továbbra is a református gyülekezet használhatta. 1739-ben azonban a püspök tudta nélkül és az érvényben lévő építkezési tilalom ellenére a templom elé a falubeliek egy haranglábat építettek. Ezt a püspök az eddigi türelme elleni cselekedetnek minősítette és a megyei törvényszékkel annak jogtalanságát mondatta ki. Mint Heves megye főispánja el tudta érni ezt az ítéletet, valamint ezzel egy időben elvetette a templomot a reformárusoktól és a katolikusoknak ítéltette oda. A református lelkész helyére katolikus plébánost ültetett. A sarudiak bocsánatkérő levet írtak a vármegyéhez: „…mivel emberi gyarlóságból és erőtlenségből vétettünk méltóságos kegyelmes földesurunk ő excellenciája ellen, hírt nem tévén ő Excellenciájának azon négy, földbe ásott oszlopokbúl álló haranglábunknak felállítása felől…” Jóllehet a tiszanánai prédikátor elkészítette és be is akarta küldeni a kérvényt, „…de sok főben sok ész, magunkat rá nem bírhattuk, hogy bé küldjük, félvén attúl, hogy ő excellenciája meg nem fogja engedni felállítani, mely iránt magunk vétségét és esetét meg esmérjük, hogy kegyelmes jó urunk ellen vétettünk, de mivel nem angyalok, hanem csak gyarló esendő emberek vagyunk, a tekintetes nemes vármegyének ölébe hajtjuk szegény fejeinket, végyen most az egyszer grátiájában (kegyelmében) és irgalmában bennünket a tekintetes nemes vármegye, mi is ezek után szemesebbek és okosabbak lészünk…”

A vármegye azonban nem vonta vissza a döntést, melyet Mező István tiszanánai prédikátor közölt a dél-borsodi református egyházkerület elöljáróságával, Mocsáry Balázs andornaki földesúrral és egyházkerületi gondnokkal. Mocsáry Balázs ezt megtudva arra biztatta a prédikátort, vegye rá a sarudiakat, hogy a község hivatalos pecsétjével ellátott kérvényt készítsenek, amelyet majd a kerületi elöljárók támogatásával együtt bécsi ügyvivőjük az uralkodó elé fog terjeszteni. A prédikátor augusztus 26-a körül Kalla János bírót másodmagával magához hívatta, hogy ezt az ügyet megbeszéljék. Senki sem merte azonban vállalni, hogy a kérvényt elkészítse, félvén attól, hogy az elsőnél is nagyobb bajt okoznak ezzel. Erről Mocsáry földesurat is tájékoztatták. Félvén a büntetéstől a falu jobbágyai közül többen elszöktek, s a környező falvakba menekültek. Ezt azonban a püspök már személye elleni támadásnak és földesúri hatalma elleni véteknek, lázadásnak, a vármegye pedig a megyei és a katonai adó alóli kibúvásnak minősített. Ezért a további szökések megakadályozására kisebb katonai csapatot vezényeltek a faluba. A falu rendjéért felelős Kalla János bírót és a szökött jobbágyokat az egri börtönbe vetették. Szabadulásuk után a faluba nem költözhettek vissza. Az incidenst követően Erdődy püspök földesúr arra törekedett, hogy katolikus családokat telepítsen a faluba (Besenyőtelekről, Demjénből, Kompoltról érkeztek), illetve, hogy a reformátusokat visszatérítse a katolikus hitre. 1739 őszén Almádi Andrást nevezte ki a falu plébánosává. S hamarosan – az 1746-os egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint – a sarudi plébánia látta el Borsodivánka, Poroszló, Tiszahalász és Tiszanána katolikus híveinek lelki gondozását is.

Sarud birtokosa a 14. századtól kezdve az egri püspök volt, ezért neki kellett gondoskodnia a templom és a plébánia működésének feltételéről. A sarudi templom fenntartására javadalomként egy fél jobbágytelek nagyságú földet adott a püspök és emellett vállalta a templom nagyobb javításainak költségét. 1740 és 1742 között a még a középkorban épült templom ismételt felújításon esett át. A középkori és az átépítés során kibővített templom formájára és méretére abból az alaprajzból következethetünk, melyet Eszterházy Károly megbízásából Francz József egri püspöki építőmester 1790 körül készített. A középkori templom 13,75 méteres teljes külső hosszából a hajó 8,5, a szentély 4,75 métert tehetett ki. A hajó szélessége 6,25, a szentélyé 4,75 méter volt. A belső alapterület 31 m2-t tett ki, így befogadóképessége nem volt túl nagy, mindössze 100-120 fő tudott részt venni a prédikációkon. A templom északi oldalához a hajó teljes hosszában 6,6 m szélességű, egy kisebb és egy nagyobb helység – kápolna illetve sekrestye – csatlakozott, melyeket feltehetően a 15. században építettek. Erdődy Gábor püspöksége idején, 1740-ben a régi templom teljes terét szentéllyé alakították át úgy, hogy a nyugati oromfalának közepét kibontva félköríves záródású diadalívet képeztek ki. Ehhez toldották hozzá a 13 m hosszú és 8 m széles új templomhajót. Így egy 26,75 méter hosszú új templomot kaptak. Nyugati végében három erős boltozatra az orgona számára kórust is építettek, mely az oromfal tetején emelt torony súlyát is meg tudta tartani. 1742-re felépült a torony, Tokajból 120 gerendát rendeltek a lefedésére. A szentélyt és a hajót különálló nyeregtetőkkel fedték le, ezek gerincmagassága 10,5 és 11,3 m volt. A torony 25,6 m magra emelkedett. A tornyot bádoggal a templom tetejét cseréppel fedték le. A régi és az új falakat kívül-belül bevakolták és lemeszelték. A 80 m2-es templomban már 280-300 ember is elfért. A templom szószékét 1744-ben Singer Mihály egri képfaragó készítette. Az 1746-os Barkóczy püspök canonica visitatioja szerint a templomnak két harangja volt. A főoltárkép a Szentháromságot ábrázolta, a két mellékoltárkép egyikén a Szenvedő Krisztus, a másikon Szent István király és Szent Imre alakja volt látható. A keresztelő kút rézborítású volt. A templomi felszerelések között mise- és áldozókehelyről, rézből készült szentségtartóról és miseruhákról tettek említést.

Az 1767-ben készült egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a templom már javításra szorult, s akkor is három oltára, szószéke, réz keresztelőkútja, gyóntatószéke, 14 padja, a kóruson az ötváltós orgonája voltak a legfontosabb berendezés tárgyai. Ezeken kívül ekkor már egy hordozható Mária-szobor, a Feltámadt Krisztus és Nepomuki Szent János szobra, valamint három kép és négy lobogó, a falakra erősített 26 gyertyatartó díszítette a templombelsőt. A bolthajtásos lefedésű sekrestyében egy fiókos szekrényben tárolták az egyházi ruhákat és a felszerelési tárgyakat. A 4 bécsi mázsát nyomó (224 kg) nagyharang a Szentháromság, a megfeszített Krisztus, Szűz Mária, Szent Donát mártír és hitvalló Szent Kajetán, a kisebbiket (fele akkora) a megfeszített Krisztus tiszteletére volt szentelve.

A 18. század végére a megszaporodott – közel 900 – hívő számára kicsinek bizonyult. Eszterházy Károly püspök először a templom további bővítésén gondolkodott. Feltehetően ezért készíttette el udvari építészével az említett felmérési rajzokat. Végül mégis egy új templom építése mellett döntött. Nem a régi helyé, hanem attól észak felé, mintegy 200 méterre.

A tervet Francz József készítette. Már 1792 nyarán elkészült az első variációval, de az nem nyerte el a püspök tetszését. Augusztusban mutatta be a mester a javított terveket. A sarudi plébános és a hívek az új templomot a régi temető helyére, mely tágasabb és a központibb helyen van, szerették volna felépíttetni, kötelezvén magukat arra, hogy azt az „alacsony, sáros helyet” fel fogják tölteni. Érveik között szerepelt, hogy a templom az új helyen kocsmától is távolabb lenne és látványban is jobban mutatna akár Tiszanána, akár dél felől. A püspök aggályát fejezte ki amiatt, hogy az alapok ásása közben esetleg koporsókat és holtakat bolygatnának meg, esetleg valami fertőzés támadhatna, és a sáros területen való alapozás is drágítaná a munkákat, de Francz Józseftől először mégis egy látványtervet, helyszínrajzot kért, s csak ezután döntött úgy, hogy mégis az eredeti terv szerinti helyen épüljön fel az új templom. 1792. szeptember 22-én mutatta be Francz a terveket. Ezután Eszterházy utasítást adott arra, hogy a régi templomot teljesen le kell bontani, de a felhasználható építőanyagot gondosan meg kell őrizni.

Nem tudni miért, de a munkálatok csak 1795-ben kezdődtek el. Az építkezés alatt az istentiszteleteket egy téglából készült épületben tartották, amelyben csak szűkösen fértek el a hívek. Az építkezés elég lassan haladt. 1796-ban Herlitska Vencel volt a kőművesek pallérja, az állványzatot Polereczky György ács készítette, Ledek Ferenc deméndi kőfaragó szállította a faragott köveket, a meszet Eged Ferenc felnémeti mészégetőtől vették. 1797-re húzták fel a templomot, a tetőszéket 84.000 zsindellyel fedték és 121.000 zsindelyszeggel szegelték. Fazola Lénárd készítette el a templom keresztjét, melyet Szikora György festő aranyozott. 1798-ban Diósgyőrben vásárolták az épületvasalásokhoz szükséges vasat, melyeket Mazug Mihály sarudi kovács készített. 1779-ben Giacomo Adami olasz származású egri kőfaragó készítette el a keresztelőkút alját, Motzer (Mozer) József szobrász faragta a dob alakú szentély tetején álló, fából készült szoborcsoportot: Jézus keresztelését. A kút díszítőfestését Szikora György készítette el. A lakatosmunkákat Fazola Lénárd végezte. A főoltár asztalosmunkáit Oberfrank Ferenc végezte. Mozter József készítette az egyéb fafaragványokat is: a főoltárkép keretét, az áldozó-rácsot, a szentségházat, a mellette lévő két angyalszobrot, a hat gyertyatartót és a három misetáblát. A felmerülő márványozási munkákat szintén Szikora György festő végezte. A nyolcváltós orgona Koncz József műhelyében készült.

Eszterházy Károly 1799. március 15-én elhunyt, addig 6604 rajnai forintot fizetett ki a templom építésére, berendezésére. Az új püspök – illetve érsek – kinevezéséig az uradalmi gazdálkodás irányítását a Magyar Kamara vette át. Akkor – egy 1800 januárjában kelt feljegyzés szerint – még 12.897 forintra lett volna szükség a befejezéshez. Ezt a Kamara feltehetően soknak találta, költségkímélés végett például 1802 júliusában úgy döntöttek, hogy a torony több mint 2000 forintra kalkulált rézborítása helyett fazsindellyel fedik azt le, s vörös olajfestékkel festenek be, így az csak 633 forintba fog kerülni. Ehhez azonban át kellett alakítani a torony faszerkezetét, melynek kivitelezését egy poroszlói ácsmesterre bízták. A nem megfelelően elvégzett munkát Poloreczky György ácsmester javította ki és fejezett be. Szeptember végére a szószék is elkészült.

A 40 méter hosszú 170 m2-es templom hajójában szükség esetén hatszáz hívő is elfér. A falu hét esztendő feletti lakossága a századfordulón 704 fő volt, tehát a templom mérete tökéletesen megfelelt az igényeknek.

1804-ben az egri püspöki uradalmat felosztották az újonnan alakított kassai és szatmári püspökség, valamint az egri érsekség között. Sarud a szatmári püspökség birtokába jutott Pusztahídvéggel együtt.

Az első javításokra csak majdnem száz év múlva, egy nagy árvíz után, 1895-ben került sor. A belső festés, az orgona javítása, az áldozó rács márványozása, a szentségház átalakítása az új oltárkereszt készítése, a padok javítása, egy új gyóntatószék elkészítése valamint a főoltárkép restaurálása és keretének aranyozása volt akkor tervbe véve. A munkát a Szűcs és Társa budapesti székhelyű céggel végeztették el.

A Szentháromságot ábrázoló főoltárkép tisztításakor azonban kiderült, hogy alatta egy korábbi, valószínűleg Szent Ferencet ábrázolós festmény van. A nagyon rossz állapotban lévő kép helyére így 300 Ft-ért egy újat készíttetek. Az „inkább borzalmat mint áhítatott” (sarudi plébános szavai) kiváltó, igen rossz állapotú mellékoltárképek sem kerültek vissza helyükre. A közel három méter magas képeket és a főoltár megrongálódott vásznát nem tudták a toronyban lévő lomtárban elhelyezni, így egy ideig azokat a templombíró udvarán lévő fészerben tárolták. A plébános engedélyt kért eladásukra vagy megsemmisítésükre az egyházmegyei hatóságtól, de végül is Egerbe kerültek beszállításra.

A templom helyreállítási munkálatai 5095 koronába kerültek, amelyből 328 korona a hívek adományából gyűlt össze. A mellékoltárra szánt Fájdalmas Szűz képével nem voltak megelégedve, arckifejezése merev és nem „művésziesen” volt megfestve. Az átfestés megtörténte után a plébános jelentése szerint „most már megelégedésünkre díszíti a kis oltárt”. A felújított templom megáldására 1895. szeptember 29-én került sor.

A következő nagyobb beruházás 1908-ban az Angster József és fia műhelyében készült orgona volt. 1915-ben, a harangok háborús felhasználása céljából összeírják az egyházmegye, köztük Sarud harangjait is. Ekkor három harang és egy lélekcsengettyű volt a templomban. Az I. világháború idején valószínűleg a 400 kg-os nagyharangot elvitték hadicélra. Ezért ennek pótlására 1923-ban a budapesti F. W Rincker által egy közepes méretű (felirata: Jézus Krisztus nevelője légy végóránk segítője), 1924-ben egy kisebb harangot öntettek (felirata: Isten dicsőségére), amelyeket ma is használnak. A mai nagyharang jelenlegi formáját 1934-ben történt újraöntése után kapta. Szlezsák László Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere által Budapesten készített új harangra a megrepedt régi harang feliratát azonban átmásoltatták. Eszerint a harang ősét még Erdődy Gábor püspök adományozta 1744-ben az általa kibővített templomnak. Ez a régi harang megrepedhetett, mert 1763-ban Eszterházy Károly püspök újraöntette. 1802-ben átkerült a mai templom tornyába és 130 évig harangoztak vele.

A latin szöveg magyar változata a következő:

Gróf monyorókeréki Erdődy Gábor Antal egri püspök és Őfelsége magyar és cseh királyának jelenlegi titkos tanácsosa 1744-ben a legszebb és oszthatatlan Szentháromság, a mindenkori legszentebb és legdicsőségesebb Szűz Mária, Donát mártír és Kajetán hitvalló tiszteletére szentelte ezt a harangot és adományozta püspöki Sarud falu által építtetett templomnak, amelyet méltóságos és kegyelmes főtisztelendő gróf galántai Esterházy Károly egri püspök újraöntetett és ismételten felszentelt az 1763. évben. Öntött engem Johel József Egerben

1944-ben az egyik harangot elvitték a háborúba, azaz a Magyar Királyi Hadianyaggyár az ország csaknem minden falujából begyűjtött harangjainak egyike lett. A jó minőségű bronzot lőszergyártásra használták fel. A temetői lélekharang 1876-ban készült, eredetileg a hídvégi majorban volt, a közelmúltban került át a templomba. Felirata: „ÖNTÖTTE LŐRINCZ SZATMÁRI PÜSPÖK 1876”.

1945-ben a templom több, de nem súlyos belövést kapott. Ezeket viszonylag könnyen ki lehetett javítani. Az orgona azonban súlyosan megrongálódott. 1948-ban 5000 forintba került a javítása. Ebből 4400 forintot az amerikás magyarok küldték. A község adta a fennmaradó 600 forintot. Az orgona teljes felújítására 1995-ben a sarudi születésű dr. Sebestyén Emil egri ügyvéd és a szintén sarudi születésű dr. Berecz József kápolnai körzeti orvos alapítványi gyűjtésének segítségével került sor. Az orgonát 1997. április 26-án, ünnepélyes hangversenyen adták át.

A templom fazsindelyeit 1830-ban cserélték eternitre, a templom külső tatarozására pedig 1940-ben került sor. A templom mai állapotát az 1994-ben lezajlott tatarozás után nyerte el. Napjainkban is tervbe van véve pályázati források igénybevételével a templom felújítása, állagmegóvása, valamint a templomkert és park rekonstrukciója [http://www.sarud.hu/documents/2011_november.pdf].

Egyhajós templom É-i homlokzatán középtornyos, rizalitos – mélyített mezőkkel és pilaszterekkel tagolt – homlokzatán középen egyenes záródású, zárkövek kapu nyílik. Az egész templomon körülfutó koronapárkányból a homlokzaton a rizalit fölé lapos, íves timpanon emelkedik ki. A torony két oldalán ívelt fedlemezes féloromzat fogja közre a toronyemelet szegmentíves, zárköves ablakát. A nyesett sarokélű templomtorony osztópárkánya fölött lábazatból induló sarokpilaszterek fogják közre az oldalankénti harangablakokat. Az órakörös, órával díszített, szép tagolású toronypárkány fölött sokszorosan tagolt, párnatagos – újabb – sisak díszíti a templomot. A mély falmezőkkel tagolt oldalhomlokzatán három zárköves, szegmentíves ablak van elhelyezve. Az ívelten visszalépő egyenes záródású szentély Ny-i oldalán féltetős teknőboltozatos sekrestye van. A szentély felől kontyolt nyeregtetős a templom lefedése.

A torony alatti tér csehsüveg boltozattal fedett. Felette előre ívelő, épített mellvédes kóruson van az orgona. A templomhajó tárhatása nagyszabású: a kétszakaszos öblös tér egy-egy cseh boltozatát konkáv architrávok, illetve keresztaxisban fejezetes és mélyített falmezős pillércsoportok tagolják. A közöttük feszülő kereszthevederek hordják a boltozat súlyát. A szentély szűkebb, lépcsővel emelt, egyenes záródású tere szintén csehboltozattal fedett. Falképek: 20. század. Berendezés: jellemzően 18. század vége. Orgona: 1908 (Angster-orgonagyár). A templomot Eszterházy Károly püspök építtette (építész: Francz József).

A templom főoltára zöldesre festett sztipeszű aranyozott fa építmény. Sztipeszén fehérre festett kupolás tabernákulum áll. Ajtaját Ábrahám áldozatát ábrázoló aranyozott dombormú díszíti. Az oltár két oldalán magas oszlopszéken nyolcoldalú páros oszlopok emelkednek, melyek párkányán vörös márványozású, festett fa korinthoszi fejezetes oszloppárok emelkednek, melyek nagy gerendapárkányt tartanak. Ezeken kétoldalt adoráló angyakol térdelnek, középen a baldachinja alatt pedig háromszögbe foglalt aranyozott fénysugaras istenszem díszlik. A szépen faragott, lombdíszes empire oltárképkeretben közepes kvalitású, tompa színezésű 19. századi klasszicista oltárkép van: a Szentháromságot ábrázolja. Jézus és az Atyaisten a felhőkön lebeg, fölöttük a Szentháromság galambja terjeszti ki szárnyát. Alkotóját nem ismerjük. A Fájdalmas Szűz mellékoltár szarkofág alakú, festett fa sztipeszéről akantuszleveles vázákkal díszített oszlopok emelkednek. Köztük az empire stílusú aranyozott faragványú félköríves keretben közepes színvonalú, preraffaelita modorban megfestett 19 századi szentkép van: a Mater Dolorosát ábrázolja. Alkotóját ennek sem ismerjük.

Említésre méltó a 18. században készült szép keresztelőmedence. Alsó része festett kő, rajta márványosan festett – fogrovat-soros díszítésű fadob. Az oszloptörzsre almába harapó kígyó csavarodik, tetején színezett szoborcsoport a Jézus keresztelésének jelenetét ábrázolja. Az aranyozott és pácolt fából készült szószék eredetijét Singer János Mihály egri szobrász készítette 1744-ben. Tölcséres talpából kinövő kosarának rozettás, akantuszindás díszítésében a Magvető aranyozott domborműve látható. Ökörszemes párkányos hangvetőjének tetejét sugárkéve. díszíti Említésre méltó még egy fából faragott és színesen festett Nepomuki Szt. János szobor, mely a 18. század végén készült. A 23 db, oldallapján csigás profilú díszítésű, tölgyből faragott pad szintén a 18. század végén készült.

 

PLÉBÁNIAHÁZ

1825-25

Római Katolikus templom mögött

 

Az 1746-os egyházlátogatási jegyzőkönyvekből megtudhatjuk, hogy a régi, Erdődy Gábor püspök által építtetett plébánia épülete vályogból, s tetőzete nádból készült. Akkor nem volt jó állapotban, hiszen a szükséges javításokat a hívek végezték. 1755-ben Barkóczy Ferenc egri püspök elbontatta a régi épületet és 403 forintért kőalapozású, de ismét vályog falú új plébániaházat építtetett. 1767-ben a jelentés szerint a tetőzetének a kisebb kijavítása vált szükségessé, egyénként jó állapotúnak találtatott. Udvarán istálló és kocsiszín állott. 1799-ben részletesen is leírták az épületet: A vályogból készült és zsindellyel fedett házban három szoba, konyha és kamra volt. Udvarához kert és szérű csatlakozott, amelyben 20 állat befogadására alkalmas, téglából épült és zsindellyel fedett istálló állt, mellette kocsiszínnel. Ugyanitt volt egy 20 bécsi akó ital befogadására alkalmas pince is. A ma álló épületet 1825-ben Kovács Flórián szatmári püspök-földesúr támogatásával kezdték építeni, majd 1826-ban a Kamara fejezte be [EÉrsEghyL. Alsóhevesi esp.ker.lát.jkv.]. Ez az utcafronton álló. L alakú épület meglehetésen rossz állapotban van napjainkban üresen áll. Homlokzatán, az utcai fronton szalagkeretes ablakok vannak a+b+b+c+b+b+a kiosztásban.

A Sarudi Hírmondó XX. ÉVFOLYAM 1. szám. 2012. januári száma hírül adta, hogy „ifjúsági lelki centrum lesz a plébániából. Az egri főegyházmegye első katolikus ifjúsági lelki centruma épül meg Sarudon. A templom mögött álló romos, ám műemléki védelem alatt álló plébánia sorsa ezáltal megoldódik. – Remélhetően hamarosan megkapjuk az engedélyeket, így elkezdődhetnek a munkák – jelezte Nyeste István, a mezőkövesdi Szent István Katolikus Iskola igazgatója. – Az építkezést a plébánia helyrehozásával kezdjük, amely az ifjúsági centrum kiszolgáló épülete lesz. Az egy hektáros terület alkalmas lesz sátorozásra, szabadtéri rendezvények megtartására és sportolásra is. Az utóbbi lehetőség a faluban élők előtt is nyitott lesz, hiszen a pályákat nem védi majd kerítés. A területen – ahol egész évben fogadják a fiatalokat – a munkálatokat két év alatt tervezik befejezni.”

Forrás: http://www.sarud.hu/documents/2012_januar.pdf

 

MAGTÁR

későbarokk

1800 körül

Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2182

Külterület – Pusztahídvég, Hídvégi út

Építtette az egri püspökség

 

A település D-i részén, téglalap alaprajzú csonkakontyolt nyeregtetős épület áll. A magtárnak készült késő barokk stílusú épült 1800 körül épült. Háromhajós földszintjén toszkán oszlopokra támaszkodó csehsüveg boltozatos lefedésűek a belső terei. A kőkeretes kapuknak kovácsoltvas ajtói vannak. Telkén egykorú, de átalakított U alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős lakó, illetve gazdasági épületek állnak.

 

Nepomuki Szent János-szobor

későbarokk

1790

Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10785

Kossuth út 5-7.

Állíttatta a település lakossága.

 

Település főútja mentén körülkerített területen, a Kossuth u. 7. számú ház előtt, lépcsős alépítményen, mélyített mezőkkel díszített hasáb alakú talapzat fölé emelt oszloplábazaton álló festett kőszobor. Kvalitásos ám provinciális barokk alkotás. Felállításáról az 1819-es canonica visitatió ad hírt [EÉrsEgyhL. canvis. 1819.]. Állapota az elmúlt években ismét romlott. A puha kő ismét mállani kezdett. A szent papi ornátusban, kezében kereszttel és pálmaággal, feje körül csillagkoronával látható. Sarudon Nepomuki Szent János ünnepe (május 16.) jeles nap, mert ez volt a falu fogadott ünnepe. A visszaemlékezések szerint a szenthez való könyörgés hatására szűnt meg valaha a faluban dúló marhavész. A szent ünnepnapján 9 órakor a templomból körmenetet vezettek szobrához, ott imádkoztak és énekeltek, majd innen Vendelénuszhoz (a Szent Vendel szoborhoz) is elmentek és rövid ájtatosság után visszatértek a templomhoz. A szobor posztamensén nagyméretű kovácsoltvas lámpástartó van.

A talapzatán látható felirat:

istenhit

szeretete

szentek

buzgósága

a sarod helsége

álította

nepomuki szt. jános

tiszteletére

1790

 

Szentháromság kereszt

klasszicista

1812

Kossuth út 85-87.

Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:10784

 

A település főútja mentén, körülkerített területen, a Kossuth u. 87. sz. előtt, lépcsős alépítményen hasáb alakú talapzaton, a Golgotát jelképező sziklákon álló kőkereszt korpusszal. A kereszt tövében Mária álló alakja. A keresztre feszített Krisztus fölött a kifeszített szárnyú Szentlélek galambja és a felhőkből kihajoló Atyaisten, jobbjában földgömbbel, fején tiarával. A keresztet félköríves bádogtető fedi. Jó színvonalú klasszicista szobor. Állíttatta a település lakossága [EÉrsEgyhL. canvis 1819.].

Felirata:

imádás

szeretet

buzgóság tisz-

telet áldo-

zattya bemu-

tatta a sarudi

ajtatossaág

1812

 

Szent Vendel szobor

festett népi késő barokk kőszobor

19. század

Petőfi út 12.

Műemléki védelem alatt nem áll

 

Tiszanána felé a daruháti és gazdasági legelőre vezető állathajtó út mellett áll Szent Vendel szobra. Régen a tehén és a borjúcsordát hajtották a két legelőre. Szent Vendel kultuszának terjedése e vidéken is az állattartással függött össze, a térségben több, Szent Vendel szobor található, a legközelebbi Kömlőn.

A siroki terméskőből faragott, színesre festett szent pásztoröltözékben, imára kulcsot kezekkel, vállán tarisznyával, oldalán kulccsal látható. Mellette két oldalt egy bárány és egy kutya hever. Lába előtt egy korona látható.

A szobor feltehetően a 19. században készült, a talapzatba süllyesztett márványtábla feliratában szereplő évszám feltehetően azt jelzi, hogy ekkor készült el az új talapzata, amelyet Hornyák Sándor siroki kőfaragó készített. A munkáért 180 pengőt kért.

A felirata:

jószágunkat őriszd meg

mindennemű veszélynek

ártalmától, szent vendelnek

könyörgésére!

emlékül állítatta

özv. pásztor jánosné

szül. balogh erzsébet

1933

 

A szobor újraszentelésére 1933. június 5-én, Pünkösd másodnapján, a rituálé szerint került sor. A fenntartási alapra az Egyházmegyei Takarékpénztár alapítványi osztályánál 40 pengőt helyezett el az adományozó, özv. Pásztor Jánosné szül. Balog Erzsébet. Gyermeke nem volt, hívő jó lelkű, templomba járó asszonyként ismerték a sarudiak, melyről Nagy Árpád siroki administrator számolt be az Egyházmegyei Hatósághoz címzett szoborállításra és benedicálásra engedélyt kérő levelében.

 

Mária–szobor

1878

A mai temetőben

Műemléki védelem alatt nem áll.

Felirata:

Úr isten ki szent fiad

kínszenvedése által minket a

pokolbeli ellenségtől

megszabadítottál, en-

gedd nekünk szolgáidnak, hogy általa dicső-

séges feltámadást nyer-

jünk

készíttette

özv. tóth jánosné

csörgő mária

1878

 

Kereszt

1844

Szabadság út 58.

Műemléki védelem alatt nem áll

Felirata:

A sarudi hívek

ájtatos adako-

zásábúl állíta-

tott 1844

 

Szeplőtelen Szűz Mária

1907

A templom előtt

Állítatták az Amerikás magyarok

Műemléki védelem alatt nem áll

 

Feszület

festett kő

1922

A római katolikus templom homlokzata előtt

Műemléki védelem alatt nem áll

Felirata:

a megfeszített urunk

jézus krisztus dicsőségére

és aki értünk sokat

szenvedett és meghalt

a keresztfán

állítatta

b. pócs mihály

és szeretett hűséges neje

sz. nagy borbáléa

emlékül a buzgó keresztény

hívek emádására

1922

 

Fájdalmas Szűz Mária szobor

Kossuth út 137.

Műemléki védelem alatt nem áll

 

A népi szakrális emlékek szép példái a Mária szobrok, melyre példát Sarudon a Kossuth úton is találunk. Mária kultusza az országban igen erős, hiszen Magyarország védőszentje.

Felirata:

oh fájdalmas szűz

anyám

könyörögj érettünk

kik oltalmad alá

sietünk

készítette

pásztor györgy

és neje

rédei teréz

1922

 

Első Világháborús emlékmű

1920-30-as évek

Az általános iskola előtt. Kossuth utca 64-66.

 

Az I. világháborúban az orosz fronton harcoló, és fogságba esett sarudi honvédek közül néhányan részt vettek az orosz polgárháború harcaiban is. A különböző harctereken 100 sarudi hős áldozta életét. Emléküket őrzi az iskola előtt látható világháborús emlékmű, mely puskájára támaszkodó, megfáradt katona alakját mintázza.

 

HŐSI EMLÉKMŰ

A település temetőjében található a második világháborúban elesett katonák és polgári áldozatok tiszteletére állított emlékmű. 1943. január 12-én kezdődött az urivi áttörés, melyben az egri 14. gyalogezred jó része megsemmisült. A hadszíntérről több ezer Heves megyei – így sarudi – katona soha többé nem tért haza, sokukról itthon maradt családjuk a mai napig sem tud semmit.

Erről bővebben: http://www.sarud.hu/documents/2012_februar.pdf. Sarudi Hírmondó XX. évf. 2. szám. 2012. Február