RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM

Tituláris szentje: Szent Vendel

műemléki értéke nincsen

1950-1953

Tervezte: Gömöri József

Freskók: Takács István

 

Az 1696 körüli Hevenessy-féle összeírás szerint katolikus temploma kőből volt [Bp. Egy.Kvt. Hevenessy IX.]. Másutt, ugyan ebben az évben elhagyott falukét és elhagyott katolikus kőtemplommal említik [EÉrsEgyhL.archvet. no. 934.]. 1732-ben utoljára, romként említik. Az új nagyúti templom építéséhez 1943-ból az egri érseki tervtárban fennmaradt egy Hevesy Sándor-féle terv [EÉrsGazdL. Tervek. 185]. Ezt megelőzően az egri érsek 1941-ben fiókegyházat szervezett itt, majd ezt az 1942. december 31-én kiadott dekrétumában a káli plébániától leválasztva, önálló plébánia rangjára emelte. A lelkészhelyettes akkor Varga Sándor volt. A templom és paplak építésére Szmrecsányi Lajos egri érsek közvetlenül elhalálozása előtt 50.000 pengőt adományozott, melyből az építési anyagot megvásárolták. Az 1944. novemberben 2-án bombatámadás érte a falut, a templom építésére szolgáló anyagok egy része megsemmisült, másik részét a támadás következtében megsérült házakba építették be. A templom építőmestere akkor Kovács József kápolnai kőműves volt, aki a háborús körülmények miatt egyetlen segéddel dolgozott, és aki csak a tornyot tudta befejezni. 1946-ban Nagyút önálló községgé alakult. 1949-ben az egyházközség új templom építését határozta el, ennek alapkövét 1950. június 18-án tették le. 1953-ban készült el teljesen, Gömöri József egri építészmérnök terve alapján. A templom védőszentje a régi iskolakápolnához hasonlóan Szent Vendel lett. A főoltárkép freskóját a főoltár mögötti falsíkon Takács István festőművész készítette. Az egyház újabban ismét Kál fíliája lett.

 

Szent Vendel-szobor

barokk

1791

Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 10823

KÜLTERÜLET

 

A falutól DNy-ra, a Tarnóca patak hídjánál, alul kissé kihasasodó lépcsőzetes párkányos talapzaton áll a Szent Vendel szobor. A talapzat jó állapotú, felirata jól olvasható: Istenes szándékbul állíttatott Anno 1791. A szent hosszú köpenyben, vállán tarisznyával, jobbjában kereszttel, baljában pásztorbottal, lábánál báránnyal látható. Az 1994-es restaurálás során jelentősen kiegészítették, ennek ellenére a szabad ég alatt álló mállékony kőből készült szobor nincsen jó állapotban. Hiányzik a kereszt felső része és a pásztorbot, a vállból is letört egy darab (látszik a vasalás), a jobb kézfeje és az orra sérült. A köpenyrészen és a jobb lábszáron repedések láthatók.

Szent Vendel legendája adott alapot arra, hogy a jószágtartó gazdák, a pásztorok, elsősorban a juhászok védőszentjükként tisztelték. Kultuszának nyomai hazánkban a 18. században bukkantak föl. Ettől az időtől kezdve találkozhatunk szobraival, képeivel, amelyek leggyakrabban magyar juhászként, pásztorviseletben, jellegzetes használati tárgyakkal ábrázolják. Egy-egy marhavész után számos községben helyeztek el Vendel szobrot, rendszerint a falu végén vagy a határ azon részén, amelyen az állatok a legelőre jártak. Szobrai főleg a Dunántúlon, Buda vidékén, Heves megyében és a Jászságban gyakoriak. Egy Vendel-szobor természetszerűleg más jelentést sugároz, mint egy kereszt, vagy mint egy Mária-kápolna. Funkcionálisan mégis együvé sorolja őket az a speciális szerepkör, amelyet a népi vallásgyakorlásban, mint a környezet szakralizációjának objektumai sokhelyütt, a mai napig betöltenek. Szent Vendel napját számos községben fogadott ünnepnek tartották, körmenetben vonultak a szobrához, hogy a falut megvédje a dögvésztől.

Nem véletlen, hogy a település címerében is feltűnik az alakja, hiszen a környék gazdaságának legprosperálóbb tevékenysége a pásztorkodás volt. A címerpajzs csücskös talpú pajzs barna alapon sárga keretben. A pajzs közepén a település védőszentjének, Szent Vendelnek a képmása látható. Jobb kezében feszületet, bal kezében pásztorbotot tart, lábánál kos fekszik.