Római Katolikus plébániaTemplom

Titulusa: Szeplőtelen Fogantatás – Immaculata Conceptio

későbarokk

1784

Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2174

Petőfi u. 16.

Építtette: gr. Eszterházy Károly egri püspök

Építész: Francz József

Orgona: Foglár Illés, 1789; pécsi Angster József műhelye 1905

 

A település 1430 óta – Zsigmond király, majd Rozgonyi Péter adománya révén – az egri püspökség tulajdona volt. Középkori temploma a Tarna partján, Pusztateplom-part nevű helyen állt. A török idők és a Rákóczi szabadságharc zűrzavaros birtokviszonyai után Kápolna 1630-tól ismét visszakerült eredeti püspöki tulajdonosához, majd 1804-től az egri érsekséghez [LKápHitL. AA. 179.]. A templom elpusztult, 1683-ban csak romos falai álltak, de az összeírások szerint a teljes lakosság (14 család) katolikus volt. 1682-ben a Jászói püspöki udvarban Hegedűs Miklós és Hegedűs János kápolnai jobbágyok elpanaszolták, hogy a faluban lakóknak sem templomuk, sem papjuk nincsen. Romos templomuknak nincsen semmilyen felszerelése. A hívek a káli templomba jártak [EÉrsGazdL. lib.16.p.82.; lib 11.p.46.; 431.]. Ott is csak licentiatus volt, a szentségeket a verpeléti plébános szolgáltatta ki. A jobbágyok nem emlékeztek arra, hogy régi templomunkat valaha kinek a tiszteletére szentelték fel. Kápolna templomát az 1696. és az 1700. évi összeírás még romként sem említette. Telekessy István egri püspök (1699-1715) kinevezésének évében az elpusztult kompolti monostor köveit hordatta át a kápolnai templom építéséhez. 1700-ban már papja, illetve plébánosa is volt a falunak, a keresztelési és halotti anyakönyvi kivonatait is ekkor kezdték vezetni. Egy 1704-ben kelt bizonylat szerint Telekessy a templom építésére egyre nagyobb hangsúlyt fektetett, melyet a Kápolnán lévő püspöki sörház eladásának bevételéből (a haszon feléből) tervezett finanszírozni. Egy 1720-ban kelt irat Kápolna Szent Margit tiszteletére szentelt templomáról beszél [EÉrsEgyhL. archvet. no. 934.]. Ez nem a középkori templom helyén épült fel, azt az 1780 előtt készült térképek a ma is álló helyén lokalizálják.

Ez a kis barokk templom 1732-ben még jó állapotban volt, de tetőszerkezete javításra szorult. 1746-ban az egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerint már anyaegyház volt, Kompolt és Tófalu tartoztak plébániájához. Kis fatornyában két harang függött. [EÉL Archivum Novum 3413. sz. 276-77.p.]. Az 1767. évi canonica visitatio jegyzőkönyve a Szent Margit tiszteletére szentelt templomot szilárd anyagúnak mondta, e szerint is Telekessy István püspök építtette 1689-ben. Akkor három oltára volt. A keresztelőkútja rézből és fából készült, a szószék és az ülőpadok fából faragottak, de a kórus is fa, amelyen egy ötváltós orgona is volt. A templom belsejét hét lobogó, egy kereszt, egy Hordozható Mária kép és hat falra függeszthető kép díszítette. Az északi oldalon lévő sekrestyében őrizték a szertartásokhoz szükséges kellékeket, kegytárgyakat, ruhákat. A fából készült kis torony ekkor már nem volt alkalmas arra, hogy a harangokat el tudják helyezni benne, ezért a templom mellett álló haranglábra függesztették fel ezeket, hogy harangozni tudjanak. A legnagyobbat Szent Margit (3 bécsi mázsa), a középsőt Szűz Mária (2 bécsi mázsa), a legkisebbet Szalézi Szent Ferenc (fél bécsi mázsa) tiszteletére szentelték (1 bécsi mázsa 56 kg). A hívek nagy száma miatt, befogadóképességét csekélynek minősítették [EÉrsEgyhL. canvis. 1767.].

A mai templom alapjaiból épült, és hozzátartozott Eszterházy Károly azon nagyszabású templomépítési programjához, amelyet a püspöki birtokokon, mint földesúr és kegyúr végrehajtott. Feltehetően 1781-ben bontották el a régi templomot, a tényleges építő munka 1782-ben kezdődött. Az építéstörténetre vonatkozó legtöbb adatot Francz József püspöki építőmester, a templom tervezőjének és kivitelezőjének építési naplója őrizte meg számunkra [EÉrsGazdL. 1799.szd.]. Kápolnán az érseki nagy építkezéseken, elsősorban az egri Líceum munkálatainál is alkalmazott tapasztalt mestereket foglalkoztatták. Volt, amikor 14 kőműves dolgozott itt. Miller János és Plitzner János demjéni kőfaragók készítették a homlokzati-, a torony-, és kórusablakokhoz, a sekrestyéhez és az ajtókhoz szükséges faragványokat, összesen 717 forint munkadíjért. Schmitt Ferenc egri asztalosmester az ablakok készítéséért 72 forintot kapott. 1783-ban már készen volt a szentély, a templomhajó, a torony. A lakatosmunkákat Fazola Lénárt, a toronysisak bádogos munkáit Naszl Ferdinánd és Polereczky Sebestyén végezte. A tetőszékhez szükséges (a Tiszán leúsztatott) gerendákat Tokajban Kerndl Mihály pesti ácsmester válogatta, a tetőszéket Viltinger Illés egri ácsmester készítette. A cserepező Krugh János volt. Schmitt Péter egri aranyozó a toronykereszt aranyozásáért 28 forintot vett fel. Később, 1790-ben épült a külső lejárattal ellátott kripta.

Feltételezhető, hogy mivel már felszentelt helyen állt, így 1784. december 8-án elég volt csupán megáldani a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt templomot, a ceremóniát Csomortányi Antal egri kanonok celebrálta [EÉL Archivum Novum 3502. sz. ].

A berendezési tárgyak elkészítése még öt évig tartott. A szószéken 1785-ben dolgozott Scheldorff Ferenc asztalosmester és Öreg Hösz (Hoes, Hesz) János faszobrász. Farkas János püspöki Bauschreiber építési naplója is sok érdekességet őrzött meg, melybe Farkas Eszterházy Károly püspök utasításait is feljegyezte [EÉrsGazdL. Rel.an.1784. lib. 129/1.]. 1785. január 15-én nyújtotta be „Hösz János képfaragónak a kerecsendi Prédikáló Székrül való delineatióját (…, hogy a püspök), méltóztassék parancsolni írásával, hogy aszerint tsinállya e Kápolnára az új Prédikáló Széket”. Az 1774-es kerecsendi szószékkel meg lehetett elégedve Eszterházy, mert válaszában azt az utasítást adta: „Aszerint csinálja és azon összegért, mint a kerecsendit.” A szürke és hússzínű márványozott mázolatú, részben aranyozott és faragott fa építmény konzolos, tölcsér idomú talpa áttört volutás pilaszterekkel tagolt, kosara aranyozott rocaille-okkal és tajtékos kagylókkal, szalagfonatokkal díszített. Vörösmárványt utánzó hangvetőjén szabadon lebegő füzérdísz, volutás kúp alakú ormán aranyozott sugárkévében a Szentlélek galambja van. Tetszetős későbarokk munka.

1786-ban Plitzner János szobrász felsőtárkányi márványból faragta ki a keresztelőkút talapzatát, Mozer János pedig a festett és részben aranyozott kútház tetejére elkészítette a sugarakból kibomló Szentlélek galambja alatt megjelenő, Jézus keresztelését ábrázoló jelentett. Az aranyozott fa szobrocska aranyozását ismét Schmidt Péter végezte. Az ovális alaprajzú, vájatolt törzsű és kagyló csészéjű, henger idomú, festett és aranyozott fa keresztelőkút az oltártól balra, a diadal ív alatt van elhelyezve.

1786-ban már készült a főoltár. Mozer János egri képfaragó mellett Halblechner Vencel egri szobrász dolgozott raja. Részben sötétszürke tárkányi mészkőből részbe műmárvánnyal borított fából készítették. Két márványlépcsőn áll a menza alakú, erős plasztikájú márványsztipesz. A retabulum összetett pilasztereit aranyozott füzérkoszorúk ölelik körbe, középen aranyozott rozetta. A retabulum volutáin két nemes tartású, már klasszicizáló, aranyozott adoráló angyal lebeg. A szentségház domború ajtajára Halblechner Vencel Ábrahám áldozatának jelentét faragta meg, Schmidt Péter aranyozásával. A szentély hátfalán szürke és vörös márványozású, kétoldalt lépcsősen előre hajló oltárépítmény magas lábazatán korinthoszi fejezetű oszlopos-pilléres támaszték, rajta vörösmárvány utánzatú gyámsoros teljes párkány. Az oromdíszben aranyozott copffüzéres szürke márvány urna. Az ívesen záródó középoromzat előtt és fölött aranyozott felhőgomolyokon öt bájos szeráffej között a Szentlélek galambja lebeg a dicsfényben. Kitűnő későbarokk mű.

A főoltárkép az első források szerint 1787-ben készült Zirkler János, Kracker János Lukács egri festő tanítványa festette. Az oltárépítménybe komponált, lapított kosáríves keretben lévő olaj-vászon kép dedikációja azonban vitatott. Az 1885-ös felújításokhoz kapcsolható egy adat, miszerint egy Morent nevű – azonosíthatatlan festő – készítette a ma látható főoltárképet, de legalább is átfestette az eredeti Zirkler festményt. A Szeplőtelen Szűz Mária alakja körül barokkosan gomolygó – fent vöröses arany, lent kék – ég előtt repkedő angyalcsoportok emelik fel Mária alakját a mennybe.

A tölgyfából készült, három részes, mélyített barokk medaillonokkal díszített gyóntatószék készítője Schmidt Ferenc asztalosmester. Ő készítette 1788-ban a XVI. Lajos stílusú, faragott tölgyfa sekrestyeszekrényt, illetve 1785-ben a templom 38 db, rokokó medaillonos, oldallapjain rocille-os peremfaragásos tölgyfa padját. Eredetileg a templom mindkét oldalán 19-19 pad állt. A padsorok között csak középen volt járóhely, mert a padok teljesen a falhoz voltak tolva. 1871-ben a padok egy része már elkorhadt, ezért kisebb kiegészítő javításokat kellett elvégezni rajtuk [EÉL Archivum Novum, Acta parochia, Kápolna, 1709/1817]. Az 1960-as években pedig a padokat úgy alakították át, hogy a falaknál lévő, részben elkorhadt végeiből 1–1 métert levágtak, így a fal mellett is ki tudtak alakítani járóhelyet. Ezenkívül mindkét padsor közepéből kivettek 3-3 elemet.

1805-ben Fuchs Ferenc, az akkori egri érsek egy remekbe készült, 1760-as rokokó kelyhet és egy cibóriumot ajándékozott a templomnak. Ekkor ezeket Pesten újraaranyozták.

Az 1810-es egyházlátogatási jegyzőkönyv a templom állapotáról megjegyzi, hogy falain repedések láthatóak [EÉrsEgyhL. canvis-ok]. A ma is meglévő, 1790 után készült mellékoltáron akkor még Szent Buldus képe volt látható, akiről az egyházi hagyomány – még ma is – azt tartja, hogy egri püspökként 1046-ban, a Vata-féle pogánylázadás idején, Szent Gellérttel együtt szenvedett vértanúhalált. A mellékoltár Szent Antal képe a tehát csak 1810 után kerülhetett jelenlegi helyére. A mellékoltár a diadalív jobb odalán, szürke és részben vörös márvány-mázolatú fa. Feltehető, hogy Sporer Mihály végezhette rajta a márványozó munkákat. Szarkofág alakú sztipeszén a retabulumot két vájatolt törzsű, aranyozott korinthoszi fejezetű pilaszter és az azokon ülő nyitott timpanon keretezi. Ormán aranyozott sugárkévében Istenszem. A mellékoltáron félköríves záródású keretben Szent Antalt ábrázoló olajfestmény van. Szent Antal az angyalokkal övezett felhőtrónon ülő, ölében a gyermek Jézust tartó Mária előtt leborulva imádkozik. A szakirodalomban 1777-es Kracker képként említett mellékoltárral gyenge kvalitása miatt nem azonosítható.

A templomban 1810-ben még Szent Ignác és Szent Alajos képe is látható volt. A templom kifestésére többször áldoztak a 19. század folyamán (1811, 1822, 1847). 1865-ben Máhr Ferenc egri ácsmester teljesen új tetőszéket és fedést készített, de 1871-ben és 1877-ben a viharkárok miatt ismét javítani kellett a tetőzetet. 1885-ben nagyobb felújításra került sor. Fischbäch Ferenc és Tancsa Lajos egri festők díszítőfestéssel látták el a templomot, Reinhad Emil pedig az oltárok és a keresztelőkút újraaranyozását és márványozását végezte el. A gyakori viharkár miatt a tetőzet az 1890-es években is javításra szorult. 1897-ben egy orkánerejű szél a torony bádogtetejét is eltépte. 1905-ben teljesen új tetőszéket és cserépfedést kapott a templom, s a boltozaton észlelt hibákat is kijavították. A viharok ezután sem kímélték: 1912, 1913 és 1916-ban is sérülést szenvedett a tetőzet.

1926-ban a kőből készült ajtó- és ablakkereteket átfaragták. 1927-ben Korény József egri templomfestő a templombelső díszítőfestését végezte, Raksányi Dezső budapesti festő pedig a boltmező három szakaszára Szűz Mária életének főbb jeleneteit (Angyali üdvözlet, Mária mennybevitele, Mária megkoronázása) készítette le. A püspök, a festés után úgy rendelkezett, hogy a régi, értéktelen képek ne kerüljenek vissza a helyükre. A plébános összesen nyolc képet (pl. Jézus vigasztalása az angyal által, Szent Vendel) adott vissza az adományozóknak illetve azok leszármazottainak.

1927. október 23-án a templomot Kriston Endre segédpüspök áldotta meg.

A villanyt 1932-ben vezették be a templomba és a plébániára, és 1938-ban kapott a tető eternit-pala fedést. A II. világháború alatt a templom nagyobb kárt nem szenvedett, tornyait 1949-ben tatarozták. Az 1990-es években nagyobb külső és belső javításokat és restaurálási munkákat végeztek rajta, 1996-ban műemléki palával fedték le.

A Foglár Illés munkájaként 1789-ben készült el a templom első orgonája, az aranyozási munkákat Schmidt Péterre bízták. A templom orgonáját 1852-ben javították először, de 1899-ben már nagyobb javításra szorult. A plébános 1902-ben azonban új orgona megépítését kérte a püspöktől, melyet 1903-ban a pécsi Angster József műhelyében rendeltek meg. 1905-re készült el és 4750 koronába került. 1917-ben a fém orgonasípok egy részét, mint hadiszerek készítésére alkalmas fémet, begyűjtötték. Cseh István egri orgonakészítő tette ideiglenesen használhatóvá, majd 1922-ben pótolta a sípokat, s a fújtatószerkezetet is kijavította. Végül 1926-ban a pécsi cég végezte el az orgona nagyjavítását.

A régi harangok mellé 1837-ben egy 6 mázsás új harangot öntettek, 1860-ban pedig az egyiket átönttették. A nagyharang 1871-ben megrepedt, ezért 1875-ben a plébános újra akarta öntetni. 1897-ben azonban a 400 és az 50 kg-os harang is megrepedt, ezért a következő évben a Seltenhofer Frigyes soproni és a Novotny Antal temesvári műhelyében már 3 harang öntésére kértek árajánlatot. A harangok elkészítésére azonban csak 1924-ben került sor. Öntésükhöz az Amerikába kivándorolt és a helyi hívek is hozzájárultak. 1917-ben az orgonasípokhoz hasonlóan egy 66 és egy 13 kg-os harangot is elvittek katonai célokra, amelyekért kilónként 4 koronát fizettek. De 1944-ben is átvett a Magyar Királyi Hadianyaggyár egy 500 kg-os harangot. A háború után 1949-ben a megrepedt harang helyére egy 250 kg-os harangot önttettek a hívek hozzájárulásával. Legutóbb, 1992-ben, egy 530 kilós harag készült. Napjainkban, a toronyban négy harang lakik, Szent József, Szűz Mária, a szent őrzőangyalok tiszteletére szentelve, illetve a lélekharang, melyet Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek.

A fémből öntött és vésett díszítésű aranyozott csillárokat sokáig a 18. század végéről származó egri munkának vélték, de a plébánia irataiból megtudható, hogy a barokk csillárokat 1898-ban leszerelték, mert már nagyon rossz állapotban voltak. Helyükre 1899-ben Gavora József budapesti kegytárgykereskedésében vásároltak újat, egyet a hívek adományából, egy másikat pedig a templompénztár terhére.

A templom és főbb berendezési tárgya lényegében megőrizték eredeti, két évszázados formájukat, ezért műemléknek nyilvánították.

 

Római katolikus PLÉBÁNIA

későbarokk

1786

Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám:2175

Építtette. Gr. Eszterházy Károly püspök

Építész: Francz Jószef

 

A templom mellett található plébániaépület Farkas János püspöki Bauschreiber Eszterházy Károlyhoz írt bejegyzése szerint 1786-ban lett kész. „A kápolnai Plébános Úr jelentette, hogy méltóztatott kegyelmesen megengedni az ott lévő Parochiának újonnan leendő építését”. Feltételezhető, hogy már Telekessy püspök idejében is állt itt egy vályogból épült, talán nádfedeles parókiaház, melyet a hívek építettek. Az 1746-os egyházlátogatás ezt még viszonylag jó állapotúnak írta le és az 1759-es leírás sem talált benne kivetnivalót. [EÉL Archivum Vetus 1310.r.sz.] 1767-ben állapota már nem kielégítő.

A mai parókia ugyancsak Francz József püspöki építőmester tervei alapján készült Eszterházy Károly püspök költségén, amely mintegy 3200 rajnai forintba került. Ebből 918 forintot a négy cserépkályháért kellett kifizetni Eged János egri kályhásnak. Az 1810-es canonica vistatio szerint égetett téglából készült, a főépület utcai részén a plébánosnak három szobája volt, az udvari szárnyban egy cselédszoba, a konyha és a kamra volt. Ehhez a szárnyhoz csatlakozott a kocsiszín és az istálló. A káplán lakása a ma is meglévő különálló kis épületben volt. 1833-ban Pyrker János László érsek a plébániaházat kijavíttatta. Az eredeti fazsindelyt 1914-ben cserélték le rajta műpalára. Az épületet folyamatosan karban tartották, 1995-ben műemléki palával fedték. A 18. századi szerkezete nem változott, ezért a templomhoz hasonlóan műemléki védettség alatt áll. A földszintes későbarokk épület a templommal szemben szabadon áll. Utcai homlokzatán nagy, mélyített faltükrök között a+b+b+a ritmusú, négy egyszerű szalagkeretes ablaka van. Udvari oldalán L alakban húzódó épületszárnyakon három, a hátranyúlón öt árkádív tagolja a homlokzatot.

A Heves Megye Műemlékei topográfia kötet két kisméretű olajfestmény (oltárkép modell) ittlétéről számol be, melyek alkotójaként Kracker János Lukács Egerben élő festőt jelöli meg. (HMM 1978. III. 332.) Az egyik az Angyali üdvözlet jelenetét, a másik Mária neveltetését ábrázolja. A derűs színezetű, laza kompozíciójú Angyali üdvözlet előterének bal oldalán, olvasópult előtt áll Mária, enyhén a kép közepe felé fordul, amikor megjelenik a felhőből kibontakozó Gábriel alakja. Az angyal liliomot nyújt felé. A felettük lévő fénycsóvában lebegő angyalok között jelenik meg a Szentlélek galambja (olaj, vászon 27×45 cm, 1770 körül). Mária neveltetése kép középsíkjában ül Szent Anna, a ballján álló gyermek Máriát tanítja a jobbján lévő angyal által tartott könyvtáblából. Az előtétben két játszó gyermekangyal. Bal oldalon Szent Joachim élethű, zsáner-felfogásban ábrázolt alakja. A háttérben és fönt klasszikus oszlopok között kavargó felhők előtt lendületesen komponált szárnyas angyalok és szárnyas puttók figyelik a történteket (olaj, vászon 32×55 cm 1770 körül). A felméréskor mindkét kép, közel egykorú, aranyozott keretben volt.

Jávor Anna közelmúltban végzett kiterjedt kutatása alkalmával megerősíti azt a kételyt (Heves Megye Műemlékei I. 355.), mely elvitatja e képeket a krackeri életműből. Mindkettőt Zirkler János egri festő oervjébe sorolja, aki Kracker műhelyében dolgozott. A Mária neveltetése festmény előzményeként a korábban szintén Krackernek tulajdonított pesti szervita templom 1740-ben készült főoltárképét tekinti, alkotójául pedig Johann Samuel Hötzendorfert nevezi meg. Ezt az oltárképet Zirkler Eszterházy Károly megbízásából lemásolta, és a mintájára megfestette a pápai plébániatemplom azonos tárgyú mellékoltárképét 1784-ben. Mindkét, valaha Kápolnán volt festmény a Magyar Nemzeti Galériának van kölcsön adva (Jávor Anna: Kracker, 2004. kat.: 326., 327. illetve 303.).

A korábbi szakirodalom (Garas Klára: Kracker, 1941. 41., 43.) még két kisméretű Kracker mű emlékét őrzi, melyek szintén a kápolnai plébánián voltak. A Vizitáció kisméretű olaj-vászon képet talán Zirkler kivitelezte a tiszaőrsi főoltárképen. A Szentháromság pedig talán a jászárokszállási főoltárképhez készült olajvázlat lehetett. Mindkét festmény eltűnt. (Jávor Anna: Kracker, 2004. 289., 290.)

 

Kereszt

1789

későbarokk kőemlék

a templom előtti téren

Lépcsős talapzatán párkányos pilléren kereszt. Tövében Mária áll, a kereszten provinciális corpus. Vésett felirata:

Istenes

Szandek

Bul felál

litatott

die 24 au

gusti ano

1789

 

Emlékmű az 1849-es kápolnai csatában elesettekért

1869

öntöttvas obeliszk

Állíttatta: Mednyánszky Sándor az Egri Honvédegylet segítségével és országos adakozásból

 

A Kápolnai csata emlékére – ugyan tiltva volt a megtorlás ideje alatt –, de február 27-én mindig megszólat a harang a faluban. Mednyánszky Sándor rokona volt a kápolnai csatában a magyar honvédeket lelkesítő tábori papnak, Mednyánszky Cézárnak. Az emlékművet 1869. december 19-én avatták fel, az akkori főút mentén, mely a szabadságharcnak emléket állító első emlékmű volt a Kiegyezést (1867) követően.

Kápolna Kerecsend felőli határában a főútról leágazó mellékút mentén, négyzetalaprajzú vasráccsal körülvett mesterséges dombon álló az öntött vas emlékmű. A háromlépcsős vörösmárvány talapzatán babér- illetve akantuszlevélsor fut körbe a posztamensen, melynek a felirata:

A hazáért

a Kápolnai csatában 1849. február

26 és 27én

elvérzett honvédek

emlékére.

A bal- és jobboldalon azonos módon kiképzett domborműveken dob, zászló, szúrófegyverek és nemzetőr-kalap van. Hátul felirat, mely feltehetően Zalár József verse:

Példátokon föllelkesedve

Kik hős halált itt haltatok

Rohant a honvéd győzelemre

Örök dicsőség rajtatok!

A posztamensen emelkedik a zöldre festett vas obeliszk. Elől Kossuth-címer fölött babérkoszorú. Csúcsán golyó.

 

A CENTENÁRIUMI EMLÉKMŰ 1848-1949, a közelben, a 100 éves évfordulón került felállításra.

 

Szoborkompozíció a kápolnai csata 150. évfordulójára

1999

bronz szoborkompozíció

Kossuth-Dembinszky emlékpark (ma MILLENIUMI EMLÉKPARK)

Állíttatta: Kápolna Községért Közalapítvány

Alkotó: Sebestyén Sándor

 

A szoborkompozíciót 1999. február 27-én állíttatta a Kápolna Községért Közalapítvány. Az emlékmű dr. Szabó János honvédelmi miniszter idejében jelentős honvédelmi minisztériumi hozzájárulásból, önkormányzati és helyi támogatásból, valamint kiemelkedő országos adakozásból készült el, jelezve, hogy a település életében a történelmi emlékek ápolása napjainkban is fontos szerepet tölt be. Alkotója Sebestyén Sándor nyíregyházi szobrászművész volt. 2000. augusztus 20-án avatták a Millenniumi Emlékparkot, mely e körül a szoborkompozíció körül, és az un. „három hárs” körül helyezkedik el.

Zwenger József egri kőműves mester a Tarna legnagyobb háromnyílású, kőkorlátos kőhídját 1816-1818 között építette meg Kápolnán. A szabadságharc nevezetes csatája ennek a hídnak a birtoklásáért folyt, mely sajnos magyar vereséggel ért véget, de a dicsőséges tavaszi hadjáratban győzelmeink sorozata (például a hatvani csata) követte. A hidat 1944. november 17-én az oroszok elől menekülő németek robbantották fel.

A Tarna folyón átívelő legnagyobb, háromnyílású, kőkorlátos kőhíd kicsinyített változatára helyezték el Sebestyén Sándor szobrász bronz szoborkompozícióját. A kőhíd, a lováról leeső lovassal, a csata maradványaival, használhatatlan ágyúval valamint az alattuk álló, kezében keresztet tartó pappal híven, életszerűen idézi fel a csatát miközben olyan érzéseket szakít fel, melyet azok is átélhetnek, akik évszázadokkal később emlékeznek a hazát védő magyar hős katonákra.

A szabadságharc emlékét őrizik a temetőben az 1849-es honvéd-sírok, melyekben a csatában elesettek nyugszanak.