Temetőkert sírkövei
A templom D-i falához erősített sírkövek legrégebbike 1781-ből való. A templomkertben lévő temető szépen faragott sírkövei arra utalnak, hogy a templom régi, déli bejárata helyett, ez időben új, díszes kaput alakítottak ki a Ny-i falban, amelyet aztán az 1874. évi templombővítéskor újra felhasználtak. A középkori templom melletti temető az 1819-es canonica visitatio (egyházlátogatási jegyzőkönyv) szerint már nincsen használatban, már csak a földesúr temetkezik oda. Az új temető 1813-ban méretett ki a falutól északra.
1824-ből való Zbiskó Ferenc barna homokkőből, faragott sírköve. Keresztidomú felső részében homokórás halálfej utal az elmúlásra, alatta volutás díszítés zárja le a felső koronázó részt és keretezi a felirattal ellátott homloklapot.
Felirata:
NS ZBISKÓ FERENTZ
SIRHALMA
AKI IFJU KORÁBA
ESETT E FÖLDI POHÁRBA
1824
Brezovay János sírkövének csonka gúla alakú fölső orma négyzetes pilléren áll, sarkain golyós konzolokkal.
Felirata:
TEKINTETES NEMES
NEMZETES ÉS
VITÉZLETT
BREZOVAI BREZOVAY
JÁNOS ÚR TÖBB TEKÉNTETES ÉS
NEMES VÁRMEGYÉNKNEK
FŐTÁBLABÍRÁJA
MEGHOLT ÉLETÉNEK
62. ESZTENDEJÉBEN
EGERFARMOSON MARTIVS
1827 ESZTENDŐBEN
Mária megkoronázása
Provinciális barokk dombormű
Templomkert – másodlagos helyen, korábban az iskola falába beépítve (1820-as évektől)
18. század vége – provinciális munka
homokkő
Műemléki védelem alatt áll. Törzsszám: 2168
Barlangszerű utólagos építménnyel körülvett festett homokkő dombormű barokkosan mozgalmas, erőteljes plasztikájú faragvány. A lábukat szárnyas puttó-fejeken pihentető, felhőtrónon ülő Atyaisten és Jézus-Krisztus megkoronázzák a felhőgomolyból előtűnő, sárkánykígyóval körülfont földgömbön álló Immaculata/Mária alakját. A töredékesen megmaradt kompozíció felső részén a Szentháromság szentlélek-galambja lebegett. Jelenleg más anyagból formált kiegészítés pótolja.
Sajnos a dombormű erőteljesen pusztul. A téli fagyok folyamatosan rontják az állapotát, a homokkövet védő festés nagyon sok helyen hiányos. Ezeken a helyeken az időjárás megbontotta a felületet és erősen mállik. Leginkább Krisztus alakja laposodott el.
Immaculata conceptio / Szeplőtelen fogantatás vagy Virgo Immaculata / Szeplőtelen Szűz
Szűz Mária szeplőtelen fogantatása hittétel szerint Mária fogantatása pillanatától, tehát már anyja, Anna méhében mentes volt az eredendő bűntől. A 15. századtól a korábbi képtípust – Anna és Joachim találkozása a jeruzsálemi Aranykapunál, Szent Anna harmadmagával, Jessze fája – kiszorította egy újfajta ábrázolás: a Szeplőtelen Szűz mennyei dicsőségben lebegő alakja. Az Apokalipszis asszonyának attribútumaival (Jel 12,1) – a Nap fényében ragyogva (Napba öltözve], fején a tizenkét csillagból álló koszorú, lába alatt holdsarló, vagy földgolyó, melyre a kísértés kígyója tekeredik – felhők között tündöklik alakja. A Teremtés könyve (3,15) passzusa: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” szerint hittek abban, hogy Mária, mint a gonoszt jelképező sárkány/kígyó legyőzője (Mihály arkangyal segítségével) eredetileg is szerepelt Isten megváltó tervében, és Krisztushoz hasonlóan mentesnek tartották az eredendő bűntől. A barokkban a Szeplőtelen Szűz képtípusa a leggyakoribb Mária-ábrázolás.
Mária megkoronázása
A 431-es efezusi zsinat óta Máriát megilleti az Istenanya, a mennyek királynője és Krisztus egyházának megtestesítője elismerés. A Mária mennyei megkoronázása képtípus kifejezi azt az igényt, hogy Máriának kiemelt figyelem és tisztelet jár, olyan, mint egy királynőnek. Ezzel összefüggésben Mária mennybevételét vallja a katolikus egyház, ahová – az öröké eszményített anyai szeretetben – megdicsőülve érkezett. A mennybeviteli liturgia szerint a korona a földi szenvedésének jutalma, mely a mennyben dicsőséggé válik. Képi megformálásával az 1130-as években találkozunk először (Róma, Sta Maria in Trastevere apszismozaikján) és a 13. században tejedet el a középkori Mária-tisztelet legfontosabb képi megnyilvánulásaként. Krisztus, vagy a Szentháromság koronát helyez Mária fejére. Az első ábrázoláson Mária a koronát viselő Krisztus mellett ül, fejét alázatosan hajtja feléje. Szimbolikus alakjuk nem anyát és fiát, hanem az Énekek éneke misztikus jegyespárját jelenítik meg. A másik ábrázolás típuson a frontálisan beállított, az Apokalipszis asszonya attribútumaival felruházott Istenanya fejére az Atyaisten és Krisztus együtt helyezik fel a koronát.
Nepomuki Szent János szobra
XIX. század eleje
Dózsa György út 2.
Az iskola épületének sarkán álló „támpillér” fülkéjében elhelyezett népiesen faragott kőszobor. Mint a Szent Vitus székesegyház egykori kanonokja papi öltözetben ábrázolják: reverendája fölött karingben, fején birétummal. A szobor hűen követi Johann Brokoff 1683-ban készített szobrát, mely a prágai Károly-hidat ékesíti. Legendája szerint a prágai Károly-hídról megkínzása után a Morva vizébe dobatta IV. Vencel, így lett a gyónási titok őrzője, a haldoklók és a vízen veszélybe jutottak védőszentje.
I. világháborús emlékmű
József Attila út 4. emlékmű
Az első világháborúban 178 helybéli katona vett részt. Hősi halált halt közülük 38 fő (ld. Hadtörténet), a 17-en pedig megrokkantan tértek haza. Az ő emlékükre 1933-ban emelt emlékmű egyszerű gúla alakú kőépítmény, rajta az elesettek névsorát tartalmazó márványtáblával. Fent kis posztamensen szárnyit kiterjesztő ragadozó madár.
Honvéd emlékoszlop
Felirata: A haza szabadságáért meghalt s itt névtelemül nyugvó hős fiak dicső emlékére. 1849. március 1. Hazafiúi szeretetből állíttatott 1906.március 15.
Atyaisten szobra Krisztussal – A Kegyelem Trónja
A falu észak-keleti bejáratánál, a Mezőszemere felől bevezető út mellett 1828-ban emlékművet állítottak, amelyen az Atyaisten látható. A négyzetes pillérre helyezett dór oszlop tetején barokkosan gomolygó felhőcsomó tetején trónol a tiarát viselő Atyaisten alakja. A késő-reneszánszban kialakult Szentháromság képtípusnak megfelelően a keresztre feszített Krisztust emeli felt, mint a megváltás áldozatát. A felállítás dátumát jelző évszám a talapzaton olvasható.
Atyaisten
A tízparancsolatot tartalmazó törvénytáblákon az Úr megtiltotta, hogy „faragott képet” csináljanak róla. (Kiv 20,4]. Mózesnek mindezt bővebben is megmagyarázza a szövetség megújításakor: „De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon” (Kiv 33,20]. Így az egyházatyák is elutasították Isten képi ábrázolását, ezért az ókeresztény időszakban Istent csak szimbolikusan ábrázolták (Isten teremtő, áldó kezét vagy égő csipkebokor formájában] Ez a tilalom számos bibliai témát feldolgozó ábrázolásnál problémát jelentett. A megoldást Jézus szavai kínálták: „Aki engem látott, az az Atyát látta… Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem.” (Jn 14,9], valamint szent Pál szavaiban: „Ő a láthatatlan isten képmása” (Kol 1,15]. Így Krisztus ábrázolásai sokszor az Atyaistent is jelentik például a Teremtéstörténetben vagy a Pantokrátor alakjában. Így jelenik meg a magyar Szent Korona keresztpántjait összefogó zománcképen a Nap és a hold kozmikus jelei között. Mint hosszú, ősz szakállú aggastyán csak a 14. századtól jelenik meg az Angyali üdvözlet vagy Mária koronázása jelnetekben. Michelangelo teremtő istenében (Sixtus-kápolna mennyezete 1508-1512, Róma Vatikán] a korlátlan hatalmat kifejező mindenhatót láthatjuk, aki a maga képére teremtette az embert. A mennyezeteteken lebegő Atya, a Pater aeternus igen népszerű volt a barokk művészetben.
Szentháromság
Máté evangéliumának utolsó sorai szerint a tanítványainak Galileában megjelenő Krisztus a következő parancsot adta: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére.” (Mt 28,19]. Ez a kiindulópontja a keresztény szentháromságnak. E bonyolult, az egységre vagy a hármasságra hangsúlyt tevő teológiai képletet, hol három hallal, hol három angyallal, hol három teljesen egyforma férfi alakkal ábrázolták. Teológiailag tisztábbnak tűnt az egy testű, három arcú, a három személyt egységben ábrázoló (tricephalus] megformálás. De mivel az ókori kultúrák és vallások is ismerték ezt az egytestű figurát, VIII. Orbán pápa 1628-ban megtiltotta ábrázolását. Ebben az időben kedvelt volt az egyoldalú háromszög, benne Isten szemével, vagy az Isten keze, a bárány és a galamb egymásra vonatkoztatása. A kötöttségektől szabadulni kívánó reneszánsz idején alakult ki, majd a barokk művészetben terjedt el az a típus, melyen a mennyek felhői között – közös felhőtrónuson – az Atya jobbján Krisztus trónol s fejük fölött a Szentlélek galambja lebeg. E képtípus gyakran egészült ki Mária alakjával és az őket körülvevő szentek karával, glóriájával.
Egy további képtípus, a Kegyelem trónja a Szentháromságot nem az oltáriszentséggel, hanem Krisztus keresztre feszítésével kapcsolta össze. A trónon ülő Atyaisten a keresztre feszített Krisztust tartja maga előtt, fölöttük a Szentlélek galambja lebeg. Ez a típus a 12. századtól mutatható ki s a barokk kor végéig szívesen építették be a nagyobb oltárok kompozícióiba, Szentháromság-oszlopaiba. A 14. században jelenik meg a képtípus még tragikusabb – az Atyaistent emberi érzelmekkel felruházó – variánsa, az Isten gyásza, melyen a keresztről levett Krisztust tartja mag előtt az Atya.
Brezovay– majd Oláh-kúria
XIX. század eleje, 1820 körül
a szocializmusban gépállomás – ma Sas Miklós tulajdona, üresen áll
klasszicista stílus
III. Károly a község egy részét 1833-ban Brezovay Györgynek adományozta.
A sátoros cseréptetővel fedett, síkmennyezetes egyszintes épület nyugati homlokzatának legfőbb látványeleme a hat pillérrel alátámasztott visszalépő mellvédrácsos tornác. Innen nyílik az ablakok közé zárt bejárat. Két oldalán kissé előreugró oldalrizalitjait páros pilaszterrel keretezett szalagkeretes ablaknyílás töri át. Keleti homlokzatán háromlépcsős kőattikával koronázott középrizalitja előtt teraszszerű építmény vezet ki a valamikori kertbe. A falpillérekkel egymástól elválasztott két mélyített faltükörrel díszített ablaka között ajtónyílás, a rizalittól jobbra és balra pedig három-három félkörös lunettával záródó ablaknyílás található. A lábazat és a párkányzat vakolatkialakítású.
Bukta Imre: Kandó Kálmán
A település világhírű leszármazottja Egerfarmosy Kandó Kálmán a villanymozdony feltalálója, akinek Bukta Imre szobrászművész készített szobrot.