Oktatás

Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.

Tófalun 1770-ben működött római katolikus elemi iskola, ahová 20 tanuló járt. Két évvel később is ugyanennyi tanulót írtak össze a településen, 1775-ben csak 12 fő iskolást számláltak. A tanórákon 1770–1772-ben csak olvasni tanultak a gyerekek, 1775-ben az írás és a hittan is a tananyag részévé vált. Az iskola tanítója Bokross György volt, aki az összeírást készítők szerint taníthatná a gyerekeket latin beszédre és írásra is, de a szülők elvonják gyermekeiket az iskolától, azoknak részt kellett vállalniuk a munkákban. 1770-ben minden egyes tanuló után a szüleik 30 krajcárt fizettek a tanítónak, 1772-től már a község fizette a tanító javadalmát. Évente 8 rajnai forint készpénz és 9 pozsonyi mérő búza volt járandósága.

1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.

Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.

1925-ben a településen 2 tantermes római katolikus elemi népiskola működött, ahol két tanító oktatta a gyerekeket. Ebből az évből található adat arra is, hogy volt Tófalun nyári menedékház is, mely a 3–6 éves korú gyerekek felügyeletét és fejlesztését végezte szüleik távolléte, azaz a nyári munkavégzésük ideje alatt.

1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.

Művelődés

Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.

Tófalun az első egyesület, az Önkéntes Tűzoltó Egylet 1890. október 16-án alakult. 1907-ben létrejött a Tófalui Gazdák Szövetsége. 1924-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1925-ben Aldebrői és Tófalui Vadásztársaságot hoztak létre Tófalu székhellyel. 1935 és 1940 között Polgári Lövész Egyesület működött a településen.

1925-ben községi könyvtára is volt.

 

Irodalom:

Sugár István: Az elemi iskolai népoktatás Heves megyében 1770–1775 között. Archivum 1. Eger, 1973. 49–84.