Oktatás

Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.

Tiszanánán római katolikusok és reformátusok (ők többségben) egyaránt éltek, iskolát mindkét egyház működtetett a településen. A kálvinista elemi iskolába 1771-ben 111 tanuló járt, s külön oktatták a lányokat és a fiúkat. 1772-ben 120 főre nőtt az iskolások száma. Tanítási az órákon olvasni, írni és számolni tanultak, 1772-ben a „grammatica” is szerepelt a tananyagban. 1771-ben két tanító, név szerint Dávid Péter és Pécsy István végzett oktatómunkát, 1772-ből Vitéz József tanító nevét ismerjük. Ez utóbbi munkájáért a községtől kapott javadalmazást, 42 rajnai forintot és 20 pozsonyi mérő búzát, amit még megtoldottak 40 pozsonyi mérő búzával a jobb megélhetése végett.

A római katolikus iskoláról az első adat 1768-ből származik, az ekkor készült egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Tary András tanította a gyerekeket. 1771-ben 11 gyerek járt ebbe az iskolába, a következő évben pedig mindössze 7 tanulója volt az intézménynek. A hitoktatás mellett a tananyagban szerepelt az írás és olvasás. A tanító Tary (Tury) András volt továbbra is, aki 1772-ben szintén a községtől kapta fizetését. Ez évi 20 rajnai forint készpénz és 19 pozsonyi mérő őszi búza volt. 1777-ben Eszterházy Károly püspök adományából új iskola és tanítói lakás épült.

1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.

1851-ben a településen 250 iskolást írtak össze, akiket négy tanító oktatott.

Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.

A római katolikus iskola 1875-ben új épületet kapott, a volt uradalmi tiszti lakban került elhelyezésre. 1878-ban Schlauch Lőrinc szatmári püspök Puszta-Dinnyésháton a tanyán élő gyerekek oktatására iskolát állított fel. 1887-ben a pusztai iskolába 56 gyerek járt. Tiszanánán két tanítót foglalkoztattak. Egyikük Mondok Ferenc volt, aki 1880-ban bekövetkezett haláláig 54 éven át tanította a gyerekeket, s látta el a kántori teendőket. 1887-ben a római katolikus iskola tanulóinak létszáma 405 volt, akiket két tanteremben tanítottak. 1891-ben a megnövekedett tanulói létszám miatt harmadik tanítói állást szerveztek. 1896-tól megkezdődött a gazdasági ismétlő évfolyamon is a tanítás Bíró Kálmán tanító vezetésével.

1910-ben az iskolát földszintes szárnyrésszel bővítették, s ekkortól állt a negyedik tanító is szolgálatba. 1925-ben már öt tanítója volt az intézménynek. 1935-ben négy tanteremben két elemi iskolát, egy általános és egy gazdasági továbbképző iskolát működtetett a római katolikus egyház. 1945-ben az egyházközség a Puszta-Dinnyésháton működő iskola fenntartását nem tudta tovább vállalni, így a szeptember 8-ai ülésükön annak állami fenntartásba adásáról határoztak.

A református iskola a templomuk szomszédságában volt. 1887-ben 405 tanulója volt. 1925-ben 3 tanterem tanultak az iskolások 2 tanító irányításával. 1932-ben már három tanerőssé vált az iskola, ahol az elemi iskolai évfolyamok mellett gazdasági továbbképző is működött.

1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.

1900-ban egy állami óvoda is volt a településen, ahol 1925-ben két teremben 2 óvónő foglalkozott a 3-6 éves gyerekekkel.

Művelődés, társadalmi élet

Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.

Tiszanánán a felekezeti különállás a közösségi életben is megmutatkozott, külön alakították meg egyesületeiket. 1881. január 30-án a katolikusok 105 fővel létrehozták a Felsővárosi Olvasókört, a reformátusok 1894. február 11-én szintén 105 taggal Alsóvárosi Olvasókört alakítottak.

Az Ipartestület 1894-ben jött létre. 1912-ben Iparosok Olvasóköre alakult 160 katolikus taggal. 1920-ban Katolikus Ifjúsági Egyesület kezdte meg működését. 1924-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1930 és 1940 között Polgári Lövész Egyesület működött a településen. 1933-ban megalakult az Országos Gazdasági Liga helyi csoportja, 1935-ben pedig a Vöröskereszt alakította meg tiszanánai szervezetét. 1934-ben jegyezték be a Római Katolikus Földműves Dalkör létrejöttét, a reformátusok külön Dalkört hoztak létre. 1937-ben megalakult a községben a Magyarországi Bércséplők és Géptulajdonosok Országos Szövetségének fiókegyesülete. 1938-ban Önkéntes Tűzoltó Testület jött létre. 1941-ben a Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége helyi egyesülete alakult meg, s ugyanebben az évben megszervezték az Országos Egészségvédelmi Szövetség helyi szervezetét. 1946-ban Vadásztársaságot hoztak létre.

A helyi művelődést segítette még a községi népkönyvtár, mely 1925-ben már biztosan létezett, és az 1938-ban átadott Szent István Népház.

1927-ben mozgóképszínház működésére adott a képviselőtestület engedélyt.