Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
A 19. század közepén már működött iskola, Szerelem Alfréd földbirtokos adományának köszönhetően. 1865-ben az épület állapota annyira leromlott, hogy nem lehetett oktatás céljára használni.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1870-ben ismét folyt tanítás, 1885-ben Benkovics Béla oktatta a gyerekeket. 1887-ben mind a 62 iskolaköteles gyerek járt az egy tanteremből álló iskolába. 1890-ben Elek János biztosított egyik tulajdonában lévő épületben helyiséget iskola céljára. Új, két tantermes iskola építésére 1926-ban került sor, ide jártak a helybeli tanulók mellett a Hanyi-pusztán élő gyerekek is, mivel az ottani iskolát 1924-ben bezárták. Az intézményben két tanító oktatott 80–100 gyereket. Pazonyi Elek János az iskolába kápolnát építtetett, melyet a helybeliek is használtak.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.